Istent majmolva 28. – A fapados pilóta

Istent majmolva 28.

A fapados pilóta

 

Roppant érdekes, szinte hihetetlen sajtó-megnyilvánulásként tűnt fel, amikor múlt év augusztusában az Index interjút közölt egy pilótával, aki saját állítása szerint, aktív résztvevője az ég becsíkozásának. Az Indextől nem ezt vártuk. Az ő vonalvezetésükhöz jobban illene a bagatellizálás, az ügy vagy a szereplők, esetleg mindkettő, nevetségessé tétele. Ennek viszont nem találtam nyomát az írásban. Visszafogott, mértéktartó, tárgyilagos riportot közölnek. Még szenzációt sem hajhásznak benne. Az egyetlen „leértékelésre” utaló jel, hogy az „összeesküvés-napi” írásaik között jelentették meg.

Szép lassan két részre oszlik ugyanis a nagyérdemű publikum: vannak az összeesküvés-elméletek hívei, akik kombinálnak, riadoznak, farkast kiáltanak – és nem nagyon tartják őket normálisnak. Velük szemben léteznek a higgadtak, az okosok, akik nem agyalnak felesleges dolgokon, és a szakrális ereklyeként tisztelt (de nem biztos, hogy értett) Tudomány egy-két tőmondatával helyre lehet tenni esetleg felmerülő problémáikat. Vagy ők maguk tesznek helyre másokat. Higgadtan, hűvösen, fölényesen… Persze, más szempontok alapján is fel lehet parcellázni a társadalmat. Mondjuk, egészségesekre és betegekre. Ha a két felosztást összehasonlítjuk, látnunk kell, hogy az utóbbi esetében semmit nem ér, hogy az előbbi kapcsán ki, milyen álláspontra helyezkedik. Láthatunk ugyanis egészséges „paranoiásokat” és beteg „higgadtakat” is. Ebben az összefüggésben nem segít tehát, ha valaki jó vazallus módjára ismételgeti a hivatalos álláspontot. Attól még megbetegszik, ha az egyéb körülmények azt indokolják. Ha az időhorizonton is megvizsgáljuk az egészségesek és betegek számának, arányának alakulását, azt kell látnunk, hogy az egyéb körülmények nagyon szigorúak: egyre több embertársunk esetében indokolják a betegség megjelenését.

Az általános, semmi gyakorlati jelentőséggel nem bíró magyarázgatások, a megoldás lehetősége nélkül, már a könyökünkön jönnek ki. Valóban nem tudják a jól fizetett, szakértő, „nagyon okosok”, hogy mitől szenved a társadalom, vagy nem szabad tudni nekik? A „higgadtaknak” el kellene ezen gondolkodniuk egy kicsit. Különösen, mikor hozzájuk közel csap le a ménkű. Ha képesek lennének gondolkodni, talán már nem is lennének olyan „higgadtak”.

Nem állítom, hogy a „chemtrail”-csíkok okozzák egészségügyi problémáinkat. Csak annyit állítok, hogy erőből nem lehetne lekezelni ezt a kérdést, ha már fölmerült.

Visszatérve az írásra: elképzelhető, hogy a portál szerkesztői azt gondolták, a pilóta interjúját elegendő betenni az összeesküvés-napi cikkek közé, s máris elveszíti komolyságát a történet. Nem tudom, így történt-e. Elolvastam, túl sok nevetséges dolgot nem találtam benne. Miről is van benne szó?

Adott egy pilóta. Nyíregyházán, a szakirányú főiskolán képesítést szerez, azután An-2 típusú géppel növényvédelmi repüléseket végez. Egy nap megjelenik két öltönyös úriember a bázison, s előadják neki, hogy fiatal, tehetséges pilótákat keresnek, fapados társaság részére. Jártak az Alma Materben, ott ajánlották a főszereplőt is, mint megfelelő szakembert.

Pilótánk gondolkodik egy keveset, majd elfogadja az ajánlatot. Feleségével Budapestre költöznek, alakul az életük. Egy nap megkérdezik a repülőt, plusz pénzért vállalna-e speciális, meteorológiai kísérleti utakat. Mint kiderül, „esőcsináló” szálldogálásokat kell végrehajtania. Azzal a permettel, amit a légtérbe kijuttat, elősegítik a pára kicsapódását, a felhőképződést. Vállalja. Aláírja a szerződést, s a speciális, titoktartási záradékot. Eleinte heti 1-2 alkalommal végez permetezést, később egyre gyakrabban. Románia és Horvátország irányába röpköd, a permetet 6.000 méter magasan, a magyar légtérben kell kiszórnia. A fizetség jó, gond nincs. Megszületik a kislányuk is. Boldog családi idill.

Egy nap korábban érkezik ki a reptérre, s látja, hogy védőruhás, maszkos katonák tankolják a gépébe a kijuttatásra szánt hatóanyagot. A katonai teherautóra pingált veszélyes sav jelzés a szemébe ötlik. A tartályokról le tudja olvasni az alumínium-szulfid és a bárium-oxid feliratokat. Visszasétál a váróba, ott ücsörög, míg felszállása ideje el nem érkezik. Teli van rossz érzésekkel.

Munka után az interneten utánanéz a dolgoknak. Rátalál a „chemtrail-összeesküvés” anyagaira. Egy hét múlva rákérdez megbízóinál, az öltönyösöknél, hogy mi ez az egész. Azok terelnek, mellébeszélnek. Ő szívóskodik. Az öltönyösök lépést váltanak. Figyelmeztetik az aláírt nyilatkozatra, megfenyegetik, ha nem megfelelően viselkedik, elintézik, hogy soha többé ne kapjon munkát. Ezt pedig vegye komolyan, mert olyan nagy emberek állnak a háttérben, akiknek bármi módjukban áll.

A pilóta trükközni próbál. Repülési irányt változtat, inkább gyéren lakott területek felett szórja ki mérgező terhét. Az útvonalkövetőből rájönnek, miben mesterkedik. Raport. Fenyegetések. Ha hősködni próbál, nagyon megjárhatja. Repül hát tovább, menetrend szerint. Gyomorgörccsel, fejfájással, rossz lelkiismerettel. Felesége elhagyja, visszaköltözik Nyíregyházára. Nem tud olyan emberrel együtt élni, aki mások mérgezése árán szeli a kenyeret.

Kapcsolatba kerül más pilótákkal, akik szintén permeteznek. Van, aki állítja közülük, hogy bizonyos légitársaságok minden egyes járata szórja a szutykot a nyakunkba. Aki szólni mer, tönkreteszik. Mint azt a német repülőmérnököt. A „chemtrail” veszélyes játék! Még annak is, aki csinálja…

Ő mégis megkereste az indexet a történetével. Nem bírta már a hallgatást. Ezért nyilatkozik a XVIII. kerületi kiskocsma asztalánál.

Eddig a fapados pilóta története.

A cikk végén, feltűnő, elütő keretben egy észrevétel. Közli velünk, hogy iszonyú béna és átlátszó az Index cikke, ami úgy próbálja a fiktív pilóta-interjúval hihetővé tenni a „chemtrail”-történetet, hogy közben nevetségessé teszi azt. (Én nem nagyon nevettem, de tudom, ez ízlés dolga.) A post szerint, ha lennének ilyen pilóták, már régen előállt volna egy csomó közülük, ezzel a sztorival. (Én viszont úgy vettem észre, a világ dolgainak figyelgetése közben, hogy az új jelenségeknél mindig van egy első. Nem tudom, a fapados pilóta miért ne lehetne az.) Állítja a cáfolat azt is, hogy amennyiben tényleg katonák tankolnák a gépeket, arról már régen lennének fotók. (Nem tudom, mióta népsport a titkos katonai akciók civil fotózása, de lehet, hogy megint csak én maradtam le valamiről.)

A cáfolat végső következtetése az, hogy a „chemtrail”-csíkokért felelős adalékokat már a finomítóban bekeverik a hajtómű üzemanyagába.

Akár ez is lehetséges. Sajnálatos módon, nem zárható ki a lehetőségek közül. Ámbátor, meggyőződve sem vagyok ennek az egésznek a valóságtartalmáról.

Az én bajom az, hogy az Index cikke, még ha tréfának, lejáratásnak szánták is, nem oszlatta el aggályaimat, miket a cellarácsos ég látványa ébreszt bennem, valahányszor felnézek rá.

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>