Istent majmolva 31. – Összeomlás

Istent majmolva 31.

Összeomlás

 

„Vékony ruhában lehullanak a méhek

Az elfakult égből a dérbe holtan –

A kasba vissza már ők sose térnek.”

Georg Heym: De egyszer csak hatalmas halál jön

 

“Ha a méhek eltűnnek a föld színéről, az emberiségnek 4 éve van hátra” – van, aki Einsteinnek tulajdonítja ezt a mondást, van, aki nem. Tény, hogy a fizikus is foglalkozott hasonló elméletekkel.

Lassan egy évtizede tudunk folyamatos pusztulásukról, ismerjük az őket ért csapásokat, érdemi lépéseket mégsem tettünk értük mostanáig.

Az írott történelem már 6.000 éve jegyzi, tudatában vagyunk hasznosságuknak. Nem pusztán a tőlük megszerezhető (elvehető) viasz, propolisz vagy méz fémjelzi hasznosságukat. Méz nélkül alighanem tudnánk élni, de a méhek nélkül nem nagyon. A méhek (Apis mellifera L.) a növény- és az állatvilág közti kényes egyensúly fenntartásában első számú szerepet játszó élőlények. A virágos növények generatív szaporodásában, a beporzásban, nélkülözhetetlenek. Becslések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének egyharmada függ a méhek tevékenységétől. A világ 100 legfontosabb haszonnövényéből több mint 70 beporzása függ tőlük, a Közép-Európában honos növényeknek mintegy 80 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Az EU-ban a méhek által évente termelt közvetlen érték meghaladja a 22 milliárd eurót.

Körülbelül 20.000 fajuk ismert, az Antarktiszon kívül minden kontinensen előfordulnak.

2006 körül kezdődött a vadon élő méhek és a házi méhek addig nem tapasztalt mértékű pusztulása.

Több helyen gyakorlatilag teljesen kipusztultak a méztermelő méhek vadonélő populációi. A házi méh kaptárak 30-40%-a néptelenedett el. A helyzet most úgy áll, hogy a méhészek segítsége nélkül, néhány éven belül, a mézelő méhek több faja ki is pusztulhat a Földről.

A folyamat 2006 óta semmit sem javult. 2012-ben az USA méh-kolóniáinak fele veszett oda. A méhpusztulás ma már a négy kontinensre terjed ki.

Félelmetes jelenséggel állunk szemben: teljesen egészségesnek tűnő, 30-50 ezres egyedszámú méhcsaládok tűntek el, egyik napról a másikra. A dolgozók nagy része, kirajzás után, soha többé nem tért vissza a kasba. Fejlett kommunikációs és tájékozódási képességüket ismerve, teljesen érthetetlen a jelenség. A tömeges eltévedés lehetősége tulajdonképpen kizárható. Az elveszett dolgozók tetemeit sosem találták meg, így a kutatók, évek múlva, arra kezdtek gyanakodni, hogy az úton lévő méhek talán mégis elveszítették a tájékozódó képességüket. Nem találtak haza, következésképpen, végkimerülésben elpusztultak. Az elhagyott kaptárok mézzel, virágporral, petékkel, és fejlődő lárvákkal vannak tele. Általában a királynő is a kaptárban marad. Normális esetben dolgozók ezrei vigyázzák őket, ám az elhagyott fészkekben, gondoskodás hiányában, pár napon belül elpusztulnak. Az otthon maradt dolgozók idegrendszeri sérülések tüneteit mutatták, néhány napon belül, a királynővel együtt ők is elpusztultak.

A természetben őrizetlenül maradt kaptárokat a szomszédos méhcsaládok rendszerint kirabolják. Az elhagyott, kiürült kasokba pedig előszeretettel költöznek be a viaszmolyok. Megdöbbentő, kísérteties módon, ezeket a szellemkaptárokat viszont mindegyik messze elkerüli.

Odáig már eljutottunk, hogy a szakértők saját névvel illetik a kaptárok teljes elnéptelenedésével járó tünet-együttest. Colony Collapse Disorder (CCD), azaz, magyarul: kolónia-összeomlási rendellenesség. Angliában ezt a jelenséget a Mary Celeste kísértethajóról nevezték el.

Eltérő vélemények alakultak ki a tömeges pusztulás okairól, a kérdésben sok a bizonytalanság és a találgatás. Többnyire a növényvédő szerek okozta immungyengeséget szokták megjelölni, mondván, ennek következtében védtelenné válnak a méhek bizonyos vírusok, paraziták okozta fertőzések ellenében. Vannak, akik arra következtettek, hogy a virágpor tartalmazhatott olyan vegyszer-maradványt, mely idegrendszerüket megtámadva, memóriazavart okozott, s ez vezetett a tájékozódási képességük elveszítéséhez. Azt sem zárják ki, hogy a dolog háttere ennél jóval összetettebb is lehet, a káros hatások összeadódhatnak. Így a légszennyezés, a növényvédő szerek, varroa atkák, valamint a megváltozott élettér következtében megtett nagyobb távolságok, mind egy-egy csapást jelenthetnek számukra. A tipplistán szerepelnek a neonikotinoid tartalmú vegyszerek, de még a mobiltelefon hálózatok is.

A chemtrail jelenségre hivatalosan nem tippelnek. De mi, csak a rend kedvéért, térjünk vissza egy három héttel ezelőtti megállapításunkra! A HEPA-szürőkből az etilén-dibromidot is beazonosították. Azt, a brutális hatású rovarölő szert, melynek felhasználását az Egyesült Államokban már 1983-ban betiltották. Vajon miért? Talán, mert „méhekre és halakra nem veszélyes”? Rövid tépelődés után beláthatjuk, hogy amennyiben a chemtrailekből tényleg szállingózik etilén-dibromis is alá, ez okozhatja a méhek tömeges pusztulását.

A 360 féle penész- és baktériumfajta, amit beazonosítottak a mintákban, szintén lehet „ludas” a kolónia-összeomlásokban.

A végére pedig, gondoljuk át, mit is tudunk az alumínium (mely a chemtrail egyik legfontosabb összetevője) és az Alzheimer-kór összefüggéséről! Egyre elfogadottabb az a nézet, miszerint az alumínium lehet okozója az Alzheimer-kór néven ismert, idegrendszeri megbetegedésnek. A szellemi leépülés az Alzheimer-kór velejárója. A betegség folyamatában degenerálódik, elsorvad az egészséges agyszövet. Elhunyt betegek boncolása során derült ki, hogy az e kórban szenvedők agyában összecsapódott, elpusztult idegsejtek találhatók. Az emlékezés, gondolkodás és más magasabb szintű intellektuális tevékenységekhez szükséges acetilkolin nevű neurotranszmitter (idegi jelátvivő molekula) szintjét a betegek esetében következetesen alacsonyabbnak találták, mint az egészséges embereknél. Alacsonyabb szintet mutatott a szerotonin is, mely a kedélyállapot, az alvás alakításában, az agresszió fékezésében vesz részt.

Az intenzív kutatások ellenére, még nem áll rendelkezésünkre hatékony terápia az Alzheimer-kór kezelésére. Az orvoslás csak olyan kezelésekre szorítkozik, melyek segítségével javítható az életminőség, egyes Alzheimer-kóros betegeknél.

Úgy néz ki, hogy az alumínium ártalmas jelenlétében kialakuló kór az időskori elbutulás (demencia) leggyakoribb oka. Ez pedig a szellemi képességek súlyos romlásával jár együtt – olyan mértékig, ami már a normális napi életvitelt, önellátást is lehetetlenné teszi.

Mi is történt a méhekkel?!

Meg kellene állítani a kolónia-összeomlást. Ha tovább romlik a tendencia, a méhek, más beporzó rovarokkal együtt, el fognak tűnni a bolygónkról. Ez pedig végérvényesen be fogja bizonyítani, hogy képtelenek vagyunk az összefogásra. A méhek pusztulása után a saját fajtánkat sem tudjuk majd megmenteni. Márpedig, ha a méhek nem élik túl, mi sem fogjuk.

Marad négy évünk, hogy ezen töprengjünk…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>