Istent majmolva 4. – Agent Orange

Istent majmolva 4.

Agent Orange

 

Arthur Galston amerikai kutató, az 1940-es években a szója termesztési idejének csökkentését tűzte ki maga elé. Evégből növényi növekedési hormonokkal végzett kísérleteket. 1943-ban jutott el a trijód-benzoesav felfedezéséig, hatásának tanulmányozásáig. Kiderítette, hogy a vegyület nagy dózisú alkalmazásával katasztrofális lombvesztést lehet előidézni a kezelt növényeken. A környezetre és az emberre gyakorolt mellékhatások aggasztották a kutatót.

Ian Sussex nevű kollégája később egy gyomirtó termékcsalád kifejlesztésénél alkalmazta Galston eredményeit. A fenoxil alapú készítmények hatóanyaga az indolecetsav elnevezésű növényi növekedési hormon hatását imitálják: széles levelű növényekre permetezve gyors és irányíthatatlan növekedést stimulálnak, ami rövid időn belül lombvesztéshez vezet. Keskeny levelű kultúrnövényekre permetezve a széles levelű gyomok kipusztultak, a haszonnövények pedig megmaradtak…

1946-ban, a Puerto Rico-i Aguadilla mezőgazdasági nagyüzemeiben sikerrel debütált a szer és az eljárás. Néhány év alatt el is terjedt az új, mechanikai gyomirtást kiváltó, vegyszeres technológiai beavatkozás.

A vietnami háborút, már ami az Egyesült Államok részvételét illeti, két értelmezésben lehet szemlélni. Bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút takarja, ami 1955-1975 között zajlott le, szűkebb értelemben a közvetlen amerikai katonai beavatkozás időszakát öleli fel, 1965 és 1973 között. A háború alapvetően a kettészakított Vietnam újraegyesítéséért folyt. A tét az volt, hogy a Szovjetúnió és Kína által, ideológiai alapon támogatott (következésképpen kommunista) Észak, vagy az amerikaiak által támogatott, polgári Dél irányítása alatt egyesül a francia gyarmati sorból felszabadult ország. Az USA az 1965 előtti háborúskodásban is jelen volt, de nem, mint közvetlen hadviselő fél. Katonai szakértők és anyagi segítségnyújtás útján támogatta a dél-vietnami erőket.

A háború áldozatainak számáról a délieket támogató hatalmak viszonylag pontos adatokkal bírnak. Ezek szerint a Vietnamban szolgáló több mint 2,5 millió amerikai közül (körülbelül egyharmaduk harcoló egységhez tartozott), 58.220 fő életét vesztette vagy ütközetben eltűnt, 153.303 pedig megsebesült. A katona intervencióban résztvevő közel 60.000 ausztrál katona közül körülbelül 500 hunyt el, 3.000 pedig megsebesült. 37 új-zélandi katona életét vesztette, 187 megsebesült. 4.407 dél-koreai katona meghalt, 17.060 megsebesült.

Vietnami oldalon csak becslések léteznek a háborús áldozatok számáról. Az ország 1995. április 3-án közzétett statisztikája szerint közel egymillió vietnami katona esett el a háború során. Amerikai becslések szerint ebből 250.000 fő körülire tehető a déli oldalon életüket vesztő katonák száma. A civil halálos áldozatok számát 2–4 millió közöttire teszik a becslések. A vietnami sebesültek számáról egyáltalán nincsenek adatok – tény, hogy a mai napig halnak meg vietnami emberek az ország területén, a háborúban fel nem robbant bombák miatt.

Az északi erők gerilla-hadműveleteivel szemben meglehetősen tehetetlenül álltak a déliek. A “hazai pálya”, a dzsungel által nyújtott előnyök kiküszöbölésére amerikai oldalon megszületett a Ranch Hand hadművelet terve. A hadművelet 1962 elején kezdődött, célja az észak-vietnami fő utánpótlási útvonalakat rejtő sűrű lombkorona és aljnövényzet eltüntetése, az ellenfelet tápláló mezőgazdasági területek részleges meddővé tétele volt. A háború előrehaladtával kiszélesedett a hadművelet – az utak közvetlen környezetén túl, a távol eső erdőségek széles sávját is permetezték a célra megfelelőnek tartott növényvédő vegyszerek előírásosnál töményebb oldataival. A magas koncentrációba kipermetezett növényvédő szerek hatására a növények elhullajtották leveleiket.

Az amerikai hadmozdulatokban 1962 és 1971 között 77 millió liter gyomirtó hatóanyagot szórtak ki a célterületekre. A felhasznált mérgek nagyobb részét az Agent Orange fedőnevű szer tette ki. Nevét a szállítására használt 210 literes, narancssárga csíkos hordóról kapta. Összetételét tekintve nagyjából 1:1 arányú keveréke a 2,4-diklór-fenoxi-ecetsavnak (2,4-D) és a 2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsavnak (2,4,5-T).

A 2,4-D hatóanyag önmagában is egészségkárosító anyag. A központi idegrendszert és a májat támadja. Hosszútávú expozíciója növeli bizonyos rákfajták előfordulási esélyét. Természetes körülmények között rendkívül lassan bomlik. Viszonylag stabilak a köztes bomlástermékei is, fejlődési rendellenességeket válthatnak ki a kétszikű növényekben. Az anyag, többszöri használat következtében, felhalmozódhat a kijuttatás helyszínén, de a felszíni és felszín alatti vizek mozgásával, az eredeti kijuttatási területtől nagy távolságra is eljuthat.

Az Orange vegyszer mindezeken túlmenően, súlyosan egészségkárosító hatású dioxint is tartalmazott.

A gyártó cégek belső feljegyzéseiből az derült ki, hogy, mivel a 2,4,5-T gyártásának egyik mellékterméke volt a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD), a Vietnamba szállított Agent Orange dioxintartalma már akkor ismert volt.

A TCDD (az amerikai toxikológiai program osztályozása szerint) az emberi szervezetben rákkeltő hatású. A lágyrész szarkómával, non-Hodgkin limfómával, Hodgkin-kórral és krónikus limfocitás leukémiával is gyakran kapcsolatba hozzák. A dioxin-mérgezés és a cukorbetegség között is kapcsolatot talált az Institute of Medicine egyik tanulmánya.

Az 1976-os olaszországi, sevesoi dioxin-kiszabadulás váltotta ki az Európai Unió Seveso II ipari katasztrófavédelmi direktíváját. A szennyezés okán akkor több ezer ember került kapcsolatba a vegyszerrel, és 80.000 háziállat kényszervágását kellett elrendelni. Pedig a környezeti katasztrófában mindössze 1 kg TCDD került a szabadba.

A Vietnamban harcoló amerikai katonákat annak idején úgy tájékoztatták, hogy a felhasznált gyomirtószerek ártalmatlanok az emberi egészségre. Ennek következtében gyakran előfordult, hogy a dzsungel sűrűjében végrehajtott menetelésük közben szó szerint a nyakukba csorgott a frissen kiszórt, nagy dózisú permetlé…

Egy 1971-ben született ENSZ-határozatot követően az amerikai haderő befejezte az Agent Orange alkalmazását. A megmaradt hatóanyag-készletet 1972 tavaszára a Johnston-atollra szállították.

1977-ben, a tengerfelszínen végrehajtott égetéssel megsemmisítették a vegyszer-arzenált.

Az amerikai veteránokat tömörítő perszövetség az 1980-as évektől kezdve számos pert indított az Agent Orange gyártói ellen. 1984-ben pert nyertek, 180 millió dollár kártérítési összeggel, melyből a legsúlyosabban érintett katonák egyszeri, 1.200 dolláros kártérítésben részesültek. Az amerikai veteránügyi minisztérium álláspontja szerint, a háborút követő rövid időn belül, a volt katonákon olyan egészségügyi panaszok jelentkeztek, melyeket összefüggésbe lehet hozni az Agent Orange hatóanyagaival való találkozásuknak.

Az Egyesült Államok Kongresszusa 1991-ben megalkotta az Agent Orange Act törvényt. A jogszabály felhatalmazta a veteránügyi minisztériumot, hogy bizonyos egészségügyi problémák kapcsán nyilatkozhasson az Agent Orange vagy a dioxin oksági összefüggésére, miáltal a vietnami veteránok jogosultságot nyerhetnek egészségügyi kezelésre és kártérítésre.

A törvény az amerikai tudományos akadémiát kötelezte, hogy időszakosan jelentést készítsen a Vietnamban használt növényirtó szerekkel és a dioxinnal kapcsolatos tudományos munkákról, a szerek és az egészségi problémák összefüggéseiről, továbbá a feltárt összefüggésekről tájékoztassa a veteránügyi minisztert.

A törvény végrehajtásának nyomán, 1991 óta folyamatosan nő az Agent Orange hatásaival összefüggésbe hozható betegségek listája. A korábban említett kóros állapotok mellé, a listára került, többek között, a prosztatarák, a légzőrendszer rákjai, a többszörös mielóma, a II. típusú cukorbetegség, a klórakné, a profíria kutanea tarda, a perifériális neuropátia, a krónikus limfocitális leukémia, valamint újszülötteknél a nyúlszáj is.

A vietnami kormány becslése szerint a háború alatt 4,8 millió lakos volt kitéve az Agent Orange közvetlen hatásainak. Ennek hatóanyagai azután 400.000 ember halálát és 500.000 torzszülött gyermek születését okozták. Az amerikai csapatok, 1973-as kivonásukig, az Orange-on kívül az Agent White és az Agent Blue szereket is alkalmaztak – utóbbiakat főleg a Mekong folyó deltájában.

A vietnami áldozatok tekintetében az Amerikai Egyesült Államok máig nem ismeri el felelősségét. Tagadja, hogy a konfliktus ideje alatt bármilyen vegyifegyvert bevetett volna. (Érdekes volna tudni, hogy szerintük a vietnami emberek szervezete miért ellenállóbb a dioxinnak, mint az amerikai veteránok szervezete…)

2002-ben az Agent Orange emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásairól közös konferenciát tartott Vietnam és az USA. Az amerikai Nemzeti Környezettudományi és Egészségvédelmi Intézet (NIEHS) a konferenciát követően tudományos csereprogramot kezdeményezett a két ország között. Ezen túlmenően, az Agent Orange hatásait vizsgáló közös kutatóprogram beindításáról kezdeményezett tárgyalásokat.

2005-ben megrekedtek ezen tárgyalások, mivel a felek nem tudtak megegyezni a kutatás részleteiről. Még a kutatóprogramot is törölték. Az EPA, az amerikai kormány környezetvédelmi szervezete, együttműködve a vietnami kormánnyal, 2005-ben megkezdte a Da Nang-i egykori amerikai légitámaszpont dioxin-szennyezettségének felmérését. Ugyanakkor megalapították az Agent Orange közös tanácsadói szervezetét, vietnami és amerikai kormányzati szereplők részvételével. E szervezet a dioxin-szennyezés megtisztítása, műszaki segítségnyújtás és tudományos együttműködési témákban évente szervez tárgyalásokat.

George W. Bush elnök 2006-os hivatalos vietnami útja jelentette az egyik legnagyobb áttörést ebben a témában (is). Triet vietnami elnökkel előadott közös nyilatkozatukban hangsúlyozták a vietnami háborúból örökölt dioxin-szennyezés hosszú távú környezetvédelmi és egészségügyi következményeinek kiküszöbölésében az együttműködés fontosságát.

Bush elnök 2007. májusában, az iraki és afganisztáni háborúk többlet-költségvetésén belül 3 millió dolláros keretet biztosított a dioxinnal szennyezett egykori amerikai légitámaszpontok és környezetük megtisztítására.

A Vietnam területén fellelhető egykori amerikai katonai bázisokon, ahol a defoliáns vegyszereket tárolták, illetve permetezőgépekbe töltötték. Még mindig magas koncentrációjú dioxin-szennyezés mérhető. A környező települések lakói számára a mai napig egészségügyi kockázatot jelentenek ezek a „dioxin hotspotok”. A vietnami kormány állami elsőbbséggel kezeli a Bien Hoa-i, a Da Nang-i és a Phu Cat-i légitámaszpontok méregtelenítését, megtisztítását.

A gyomirtószerek egykori gyártói természetesen tagadják felelősségüket az ügyben.

A peresítés viszont, mint feljebb írtam, megtörtént a 77 millió liter mérget egykoron előállító cégekkel szemben.

Alperes többek között a Diamond Shamrock, a Dow Chemical és a Monsanto…

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>