Istent majmolva 6. – Véletlen?

Istent majmolva 6.

Véletlen?

 

Amennyiben objektív, valós képet akarunk alkotni a Monsanto magatartásáról, feltétlenül tisztáznunk kell, vajon tudatosan követte-e el mindazt a környezeti károsítást, amit felhoztak ellene. Ha a cég vezetői tisztában voltak az általuk tömegesen gyártott kemikáliák környezeti és egészségi hatásaival, nyilvánvalóan más a vállalati magatartás megítélése, mintha jóhiszeműen eljárva, a termékek súlyos mellékhatásait nem ismerve gyártották és forgalmazták volna a mérgeket. Ennek a kérdésnek a tisztázása már a vállalat ellen indított perben is alapvető kérdés volt: ha a cég jóhiszeműen járt el, az amerikai jogrend szerint nem vonható felelősségre, függetlenül a bekövetkezett káreseményektől.

Az 1990-es évek közepe táján a Monsanto ajánlatot tett az annistoni telephelyével szomszédos Mars Hill-i baptista templom és a környező lakóházak megvásárlására. Ajánlatuk 1 millió dollárról szólt, azzal a megkötéssel, hogy az eladók írásban lemondanak minden, jövőbeni, környezetszennyezéssel kapcsolatos esetleges kárigényükről. Donald Stewart ügyvéd, aki az annistoni károsultak ügyét a kezdetekben képviselte, ennél a pontnál lett biztos abban, hogy nagy horderejű ügy fekszik az asztalán.

A Monsanto vezetőinek nyilatkozatait áttanulmányozva, egyik jogászuk közlésében a következő információra bukkant: a vállalat „egy hegynyi dokumentumot” helyezett letétbe a New York-ban működő tanácsadó cégük könyvtárában. 500.000 gépelt oldalnyi iratot takart ez a megfogalmazás.

Donald Stewart betekintést kért az anyagba, de vállalati érdekre hivatkozva a Monsanto illetékesei azt megtagadták. Az ügyvéd a Calhoun County-i bíróságnál fellebbezett az elutasítás ellen. Stewart Joel Laird bíró helyt adott a fellebbezésnek, s kötelezte a vállalatot, hogy nyissa meg irattárát a károsultak képviselője előtt.

1936-ban, a PCB-ket felhasználó Halovax nevű vállalatnál, a PCB-gázok belégzése következtében 3 dolgozó meghalt, több munkatársuk pedig megbetegedett a „chloracné”-nek elnevezett súlyos bőrbetegségben. A baleset után a vállalat vezetése megijedt, s megbízták Cecil Drinkert, a Harvard Egyetem munkatársát, hogy végezzen kutatást a PCB-k egészségügyi hatásairól. A szaklapban is publikált eredményei szerint a PCB-k a kísérleti alanyokon súlyos májkárosodást idéztek elő. A Monsanto reakciója erre a megállapításra a következő volt, 1937. október 11-i belső feljegyzésében: „Aroclor gáznak való tartós kitettség esetén az állatokon végzett kísérletek az egész szervezetre toxikus hatást mutatnak.”

1954-ben a chloraknéról is készült belső feljegyzés, mely megállapítja, hogy „a levegőben mért PCB-koncentráció adatai szerint csak elhanyagolható mennyiségű szennyeződés volt jelen: úgy tűnik, hogy a kis mennyiségű, de ismétlődő expozíció sem ártalmatlan.”

Ennek ellenére még munkavédelmi megelőzést sem foganatosítanak a Monsanto üzemeiben. „A háború előtt még volt védőruha, de ezt a gyakorlatot megszüntették” – derül ki egy 1955-ös vállalati iratból. Az egyetlen munkavédelmi előírás az volt, hogy az Aroclort gyártó csarnokban tilos az étkezés.

A haditengerészet a Pydraul 150 elnevezésű, PCB-hatóanyagú hidraulikus folyadékot használta a tengeralattjáróiban. 1957-ben kísérletet végeztek a Pydraul toxicitásának megállapítására. Dr Kelly, a Monsanto egészségügyi osztályának vezetője, a következőképpen összegezte a haditengerészet eredményeit: „A kísérletben a bőrfelületi alkalmazást vizsgálták és minden kísérleti nyuluk elpusztult. A haditengerészet döntése értelmében, mérgező hatásuk miatt, ezentúl egyik termékünket sem fogják használni. Döntésüket nem sikerült megváltoztatnunk.”

1958-ban az USA megszigorította a mérgező anyagok felhasználási előírását. A Monsanto válasza erre a következő volt: „Minden vágyunk, hogy betartsuk a szükséges szabályokat, de csak a legszükségesebb minimális szinten, nem kiadva olyan részletező információkat, melyek hátrányosan érintenék kereskedelmi helyzetünket…”

  1. február 14-én egy másik felhasználójuk, a Hexagon Laboratories számolt be egy újabb balesetről, melyben két érintett dolgozója májkárosodást szenvedett. A levélben javasolták a Monsantonak, hogy a gyártmányaik használati utasításában tüntessék fel pontosan a termékek veszélyességét.
  2. november 2-án kapták meg a Monsanto vezetői Denzel Ferguson biológus, a Mississippi Egyetem professzorának tanulmányát a Snow Creek-csatorna állapotáról. Ebbe a csatornába engedték a Monsanto üzemi szennyvizét. A csatorna vizébe mártott halak elveszítették egyensúlyérzéküket, vért hánytak, s 3 és fél perc alatt kimúltak. A csatorna egyes szakaszain a szennyezettség olyan mértékű volt, hogy 300-szoros hígítás mellett is elpusztultak a kísérleti halak. A Snow Creek keresztül folyt Anniston belvárosán…

Ugyanekkor a svéd Soren Jensen kutató publikálta megdöbbentő eredményeit: a PCB-k erősen beszennyezték Svédországot is, pedig ott nem is gyártották ezeket a vegyületeket. A kutató nagy mennyiségben megtalálta a mérgeket a parti vizekben halászott lazacok húsában, de kimutatta 3- és 6-éves gyermeke hajában, felesége és 5 hónapos kisgyermeke hajában is. Az újszülött már a magzati fejlődés szakaszában és az anyatejjel is megkapta a szennyezést. Jensen megállapította, hogy a PCB-k, a DDT-hez hasonlóan, a tápláléklánc minden pontján kimutathatóak és az emberi szervezetben kumulálódnak.

  1. február 16-án keletkezett egy bizonyos „Szennyezési levél”, melyet N. Y. Johnson készített a kereskedelmi osztály munkatársai részére. A PCB-k veszélyességére vonatkozó kérdések megválaszolásánál megtiltotta, hogy a vállalat illetékesei bármit is írásba adjanak. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár csak egy dollár nyereségről is lemondjunk” – tartalmazta a körlevél.

A Monsanto illetékesei sohasem figyelmeztették Anniston város lakóit, hogy a nyugati városrész vize, talaja és levegője is erősen szennyezett a brutális hatású mérgekkel. Így fordulhatott elő, hogy a városka lakói 1993-ig horgászhattak a Snow Creekből és fogyaszthatták a mérgező halakat. Ugyanis a FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatal) csak a jelzett időpontban rendelt el horgászati tilalmat a patak vizére…

 

(Forrás: Robin, Marie-Monique – Monsanto szerint a világ; Pallas, 2009.)

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>