Istent majmolva 7. – Times Beach

Istent majmolva 7.

Times Beach

 

Oh, a legendás 66-os út! US Route 66! Chicago, Illinois és Los Angeles, California között, közel 4.000 km hosszúságban – Amerika főútjának is nevezték egy időben. Útvonalába esik Missouri államban, St. Louistól 27 km-re délnyugatra, Eurékától 3 km-re keletre egy kisváros – Times Beach.

A Meramec River árterében épült a 2.000 körüli lelket számláló városka, és nagyon sokáig semmi jelentőset nem tett hozzá az állam, az USA vagy akár az emberiség történetéhez. 1925-ben alapították, a St. Louis-ban dolgozó emberek hétvégi pihenőhelyeként szolgált a kezdetekben. Eleinte csak lakókocsikat telepítettek a helyszínre a pihenni vágyók, s abban töltötték el szabadidejüket. Később fix lakóhelyeket is kezdtek építeni, a folyó rendszeres áradásai miatt cölöp-lábazatokra. Mint egy mini Velence. A nagy gazdasági világválságot és a második világháborút követően, a benzin-jegyrendszer idején sokat nőtt népszerűsége, elsősorban a St. Louis-ban dolgozó alkalmazottak között, ami nyilván összefüggött jó megközelíthetőségével. Később, az általános helyzet javulásával, a tehetősebbek más nyaralóhely után néztek, s Times Beach a viszonylag szerény jövedelműek otthonává vált.

Nyaralóhely-jellegét is kezdte elveszíteni, a lakók többsége az állandó itt-tartózkodásra rendezkedett be. Boltok nőttek ki a földből, templomot emeltek, autószerelő műhely nyílt és 13 ivó szolgálta a helybéliek hangulatának fokozását. Oda jutottak, hogy polgármesteri hivatalt is építeniük kellett. A Meramec River időnkénti kiáradásától eltekintve a helyzet és a környezet idillinek volt mondható. Az 1970-es évtized elején egyetlen hiányosság zavarta az itt élők komfort-érzetét: útjaik nem voltak pormentesítve. Az aszfalt nélküli utak miatt mindent vékony porréteg borított, s ez, érthető módon, zavarta az itt élőket.

A Bliss Waste Oil Company tevékenysége arra szakosodott, hogy Missouri állam egész területén begyűjtse az iparvállalatok, köztük a vegyipari cégek hulladékát, valamint a gépjárműszervizek, szerelőműhelyek fáradtolaját. Russel Bliss volt a vállalat alapítója és vezetője is egyben.

Times Beach önkormányzata nem állt valami fényes anyagi helyzetben, ezért a por-probléma felszámolására csak olcsó kivitelezésű praktikákban gondolkodhatott. Egyszer csak összefutottak Russel Blissel, akinek támadt is ötlete a megoldásra. Azt javasolta a helyieknek, hogy az általa biztosított olajos iszappal fedjék le az útjaikat, az majd megköti a port.

És így lőn. Olaj jött, por ment.

1971 tavaszán azután sok más is ment. A lakosok arra lettek figyelmesek, hogy pusztulnak a háziállataik. Kutya, macska, mindenféle jószág hullott el rövid idő alatt. A városkába tévedt vadállatok sem menekültek, madarak tetemét zsákszámra szedték össze, volt úgy, hogy örökre megfáradt mosómedvét is találtak. A helyiek az EPA-hoz (Környezetvédelmi Ügynökség) fordultak. Az ügynökség azt kérte tőlük, fagyasszanak le néhány jószág-tetemet, majd kiszáll érte egy munkatársuk. A helyiek így tettek, de a kolléga csak nem érkezett meg…

St. Louistól északnyugatra, egy állattenyésztő is üzletet kötött Russel Blissel, istállója padozatának pormentesítésére. Bliss emberei leterítették a barnás olaj-iszapot, azután, rövid idő múlva, a tulajdonos ötven lova, érthetetlen körülmények között elpusztult. Gyermekeit, akik gyakran játszottak az állatok között, néhány hét múlva súlyos megbetegedéssel kellett kórházba szállítani. A Járványügyi Központ emberei mintát vettek az istálló gyanús padlóburkolatából és ijesztően magas méreg-koncentrációt találtak benne. 1.590 ppm PCB-t, 5.000 ppm 2,4,5-T gyomirtó-hatóanyagot, valamint 30 ppm dioxint.

 

Egy évtizeden keresztül azután alig történt valami az ügyben. A hatóságok hallgattak vagy csendben kutakodtak. 1982. őszén az EPA publikált egy 100-as listát, a dioxinnal fertőzött területekről. Times Beach is benne volt. December 3-án kiszálltak a hatóság technikusai, s mintát vettek az útburkolatok anyagából. December 5-én kiöntött a Meramec River. A városka történetének legsúlyosabb árvizét élte át, sok családot ki kellett költöztetni. December 23-án, amikor éppen vissza akartak térni az evakuáltak, az EPA tájékoztatta a lakosságot, hogy a városban a dioxin-szennyezettség koncentrációja a megengedett mérték 300-szorosa. Védőruhába öltözött technikusok és újságírók lepték el Times Beach-et, a Járványügy sürgősségi központot telepített oda. A lakosok a televízió híradásából tudták meg, hogy az emberiség által valaha előállított egyik legerősebb méreg, a dioxin tócsájának közepén élnek.

Az addig rejtélyes megbetegedések lehetséges okaként felmerült a dioxin jelenléte. A lakosság szűrővizsgálatát végző orvosok azonban vagy nem tudtak, vagy nem akartak felelni a betegek és hozzátartozóik kérdéseire. A riadalom a pánik határáig emelkedett. Times Beach polgármestere súlyos depresszióba esett és lemondott. Egyik helyettese, aki St. Louisban, a Monsanto középvezetőjeként dolgozott, egyszerűen eltűnt a városból. Aznap, amikor megtudta, hogy az EPA PCB-nyomokat is talált a helyszínen.

  1. február 22-én az EPA bejelentette, hogy a kormány 30 millió dollárért megvásárolja Times Beach-et. Különleges, egyedi eljárás keretében minden lakos kártérítést és új lakóhelyet kap, a várost elbontják, a talajt semlegesítik és fertőtlenítik.

Így történt.

A lakók bútoraikat, háztartási felszereléseiket sem vihették magukkal. A kormány emberei mindent bezúztak, még a gyerekjátékokat is. Az árvíz alatt szétszóródott dioxin és PCB ugyanis mindent megmérgezett.

A 66-os út, a Mother Road mellett, Times Beach egykori helyén, ma már csak egy giccses épület található, a „66-os út Múzeuma”. A házakat vastagon fedi a máshonnét hozott termőföld. A talaj megtisztítása után nemzeti parkot alakítottak ki a területen.

Már ne menjenek Times Beach-be vakációzni!

A városkát a térképről is törölték…

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>