JUT ESZEMBE

JUT ESZEMBE

                        Báthory Erzsébet, a vérgrófnő történelmi tragédiája (1.)

 

A világtörténelemből talán mindenki ismeri a tragikus Jeanne d’Arc (Szent Johanna, 1412-1431) históriáját. Igazából a közvélemény megnyugtatása érdekében a máglyán elégettetett hősnő perét 1456-ban felülvizsgálták, és ártatlannak nyilvánították. Csak sajnos, vagy inkább VII. Károly frank király szerencséjére, a hősnő életét már nem lehetett vissza adni. A történetében legvégül, 1920. május 16-án a Vatikán szentté avatta Jeanne d’Arcot. De a Báthory Erzsébet megkövetése történelmi novellánknak a bevezetéséhez mégsem az ő esetét, hanem az egyik fegyvertársának, Gilles de Rais francia (gall) nemesúr (1404-1440) példátlan perbefogását és nyilvános megégettetését hozom fel példaként, a középkori hatalmak később bizonyítandó titkos üzelmeire. Röviden azt érzékeltetve Rais gróf történetén keresztül, hogy a hódító frankok uralkodóhatalma (VII. Károly) hogyan szerezte meg a francia ősnép feletti korlátlan hatalmat, a nekik ellenálló gall főurak vagyonának elvételével és királyhű főurak kezébe adásával.

Ha a nem mindennapi esetet – mert nemes urakat nem volt szokás az időkben sem máglyahalálra ítélni – párhuzamba állítjuk a közel 200 év múlva megtörtént magyarországi hasonló koncepciózus eseménnyel, Báthory Erzsébet és családja sorsával, megérthetjük a vérgrófnő vádjának párhuzamait Rais gróf sorsával. Immár a novellánk témaköréhez érve, a törökök által Buda elfoglalását (1541) követően az ország három részre szakadásával, az észak-nyugati országrész Királyi Magyarországán megválasztott Habsburg királyok vezetésével hasonló tragikus események történtek. A középkori királyi zsarnokságok iménti történeteinek a folytatásaként következzen most Báthory Erzsébet megkövetése, és az irodalom szintjén a vérgrófnő vád alóli történelmi feloldozása.

                        A három részre szakadt Magyar Királyság 17. századi titkos üzelmei

 

Magyarországon, a nemzetidegen és ugyancsak hódító Habsburgok megjelenéséig olyan szégyenletes, és azóta Európa legelvetemültebb történetévé váló kitalációk nem történtek meg, mint a címbeli eset. Hiszen a rokon értelmű uralkodó családokban egyértelmű – mert Párizs és Bécs között nem olyan nagy a távolság – hogy Európa ősnemzetei felett megszerzendő és megtartandó hatalmi módszerek ne terjedhettek volna el. De hasonló esetek a Habsburg uralkodóházzal rokon Spanyol Királyságban is előfordultak. Példaként Cervantes a Don Quijote kalandjainak motivációira gondoljunk.

A Királyi Magyarországon megválasztott Habsburg királyok, esetünkben I. Rudolf (1576-1608) és II Mátyás (1608-1619) pontosan tisztában voltak vele, hogy a nemrégen megszerzett magyar trónjukat csak úgy tudják megtartani, ha minden velük ellenséges magyar nagyurak helyébe, hozzájuk hű főurakat ültetnek. Ha egy kicsit belegondolunk pontosan kimutatható, hogy a hatalmi játszma eredményeként Báthory Erzsébet (†1614) esete – az ő „vérgrófnő” vádja – teljesen hasonló a Gilles de Rais koncepciós perével, a Báthory birtokoknak esetünkben osztrák részről való megszerzésében.

A szakirodalom tanulmányozása során azonban egy másik érdekes párhuzamra kell rájönnünk. Akármennyire is magyar hangzású a Báthory nemesi név, az eredettörténetükben ők nem eredeti magyar vérből erednek. Nézzük a fellelhető adatokat a szakirodalomból:

  1. Wikipédiából a Gutkeled nemzetség címszó alatt: a Báthory család eredetét a Gutkeled ősi sváb családból származtatják (Guthkeled, Gút-Keled, Gut-Keled, Cletgud). 1326-ból ismert a nemzetség egyik ágának folyamodványa, és az ennek alapján kiállított adománylevél, mely a Somogy megyei Koppányt leverő Weissenburgi Vencelint a Gutkeled nemzetség ősének nevezi, és az oklevél szerint még ő kapta Szent Istvántól Rakamaz, Nyír-Bátor (Nyírbátor), Pócs (Máriapócs), Ábrány (Nyírábrány), és Nyíregyház (Nyíregyháza) nevű falvakat. (F.VIII.15.160.). Az ő leszármazottja volt Salamon király híres vitéze, Bátor Opos, aki egy monda szerint legyőzte az Ecsedi-lápban rejtőző sárkányt, és akitől az egyébként Gutkeled nemzetségbeli Báthoryak is származtatták magukat. Egy másik legenda szerint, azért került sárkányfog a Gutkeled nemzetség családi címerébe, mert már a Szent István idején is itt élt ősük, Vid legyőzte az Ecsedi-láp sárkányát. Ennek azonban aligha van egyéb alapja, mint az, hogy a Szabolcs mellett lévő, Vencelin nevére emlékeztető Vencsellő falu már 1326 előtt a Gút-Keled nemzetség egyik birtokaként van számon tartva. A nemzetség birtoka volt Nyíradony is.
  2. Kézai Simon állítása szerint viszont a Gút-Keled (Gutkeled) nemzetség elődei, a három testvér Péter király idejében jöttek hazánkba Svábországból, és Stof, azaz Stauf várából származtak (Hist. Hung. Fontes Dom. II. 94.). Ez a vár vagy a badeni Freiburg vidéki Burg Staufen, vagy a württenbergi Hohenstaufen lehetett. Gut és Keled ispánok 1093-ban és 1111-ben szerepelnek oklevelekben.
  3. Kézai állítását erősíti meg a Képes Krónika szerzője is, kiszínezve, s megtoldva azt: a Gutkeled nemzetség elődeit III. Henrik német-római császár küldte hazánkba Péter király megsegítésére. Megjegyzésként fűzve hozzá, hogy a nemzetség már Svábországban is az előkelők közé tartozott, tagjai szegények voltak ugyan, de jámborok, és vitézek, s azon Stof, vagyis Stauf várából származtak, ahonnan Frigyes császár. A nemzetség nagyra emelkedését a Salamon király és Gécse (Géza), meg László hercegek közt dúló viszálykodásnak tulajdonítja, mert akkor – jellemzően az idegen főurakra – e nemzetség két részre oszlott. Egyik rész a herceghez ragaszkodott, a másik Salamonhoz; különösen pedig Vid ispán, akit némelyek állítása szerint Salamon király a nemzetség többi tagjai felett kitüntetett (Hist. Hung. Fontes. II.131.).
  4. Kézai és a Képes Krónika állítását veszi alapul Nagy Iván is az e nemzetségből származó Báthory család eredetét leíró művében: „legbizonyosabb, hogy a Guthkeled nemzetség tagjai a Németországba futott Péter király segélyére mentek Stoph várából, és vele jöttek hazánkba. Salamon és Gejza királyok idejében emelkedtek föl”. A Gutkeledek közül a legjelentősebb történelmi szerepet a 13. században István és Joachim játszotta. (Wikipédia nyomán).
  5. A másik származási leírás a Pallas Nagylexikon szerint: történelmi nevezetességű kihalt családunk, mely a svéd származású Gutkeled nemzetségből ered. Első ismert törzse a családnak a Salamon idejében élő Opos volt, kinek harmadizi unokája Bereck, hű szolgálatai jutalmául IV. Lászlótól a szabolcsi Arám, Kis-Báka és Bátor helységeket nyerte, s ez utóbbi helységről kezdé magát nevezni.
  6. A következő szemelvény a Nyírbátor honlapból: a Nyírbátorra vonatkozó első okleveles adat 1272-ből származik. A Gutkeled nemzetségből származó Andrásfia Bereck 1279-ben kapta adományba IV. Kun László királytól a Bátor és a Kisbátor nevű birtokokat. Az adományozási oklevél említi egyébként először Bátort, és Bereck unokái a falu nevét felvéve nevezik magukat Báthoriaknak. Ettől kezdve a család és a falu sorsa mintegy 340 éven át összekapcsolódik.

Nagyon fontos következtetések levonására alkalmasak a szakirodalomból nyert adatok. Csak pontosan kell ismerni a felhasználásuk algoritmusát. Aki vélelmezi a hozzá tartozó történelmi igazságokat, már az alábbiak nélkül is pontosan értenie kell a Báthory család eredettörténetét.

 

Tácsi István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>