“Kádár János unokái vagyunk!”

“Kádár János unokái vagyunk!”

 

Mondotta csókos ajkaival Thürmer “vállfás” Gyuszi a nagyvezér és nemzetközi sakknagymester, Kádár Csermanek sírjánál, annak, halálának 26. évfordulóján! A Fiumei fattyú szelleme lángoló tűzoszlopként ragyogta be a maroknyi (150 fő) volt munkásőrből, tömbbizalmiból, szakszervezeti bizalmiból és sztahanovistából álló kommenista panoptikum könnyes meghatott ábrázatát, akárcsak annak idején Mózesét a csipkebokor. “Aki mi bennünk nem bízik, az önmagában sem bízik! Aki bennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi fényes jövőnkben nem bízik, az áruló! Politikailag, eszmeileg kell átgyúrni a kérdést elvtársak, mert, ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség! A nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik, nincs időnk az egyéni sérelmeinket dédelgetni!” Folytatta a Gyuszi hanyag csöndes eleganciával, nyomban rátérve a most jól jövő görög válságra is. Görögország nincsen messze, egyedüli kiút a válságból, folytatni az osztályharcot a nemzetközi tőke ellen! A primitívségnek és az ostobaságnak itt még messze nem volt vége, mert a történet végzetszerűen vágtatott tovább a tragikus végkifejlet felé! Beloiannisz vizionálása után, a mi Gyulánk akkurátusan rátért a gulyáskommunizmus nagyszerű vívmányaira és a “Nagyvezér” elévülhetetlen korszakalkotó érdemeire is. Miután a 40 oC-os szaharai hőségben véget ért a pontifikáció és mindenki letörölte az orcájáról a habzó verejtéket meg a tenger sós könnycseppeket, az alkalmi, gipszből öntött fehér mellszobor (ereklye) is visszakerült a mobil kincses ládába. (Az ominózus sírrablás után semmit sem bíznak az elvtársak a véletlenre.) Egyébként nem rossz ember ám a Gyuszi! Kollégáival ellentétben ő tudja hol a helye és nem acsarog folyton mintegy idegbajos rendőrkutya. Ő bölcs nyugalommal, hanyag eleganciával törődik bele a megmásíthatatlanba. Neki csak évente háromszor jár a szája, mint a felhúzott papagájnak, aztán, ha véget ért a ceremónia az egyre fogyatkozó szép korú publikumával együtt szépen hazaballag beburkolni a krumplilevest, meg a káposztás kockát hegyes erős paprikával. Régi, puritán, harcos családból származik a mi Gyulánk! Neki már a grósz faterja is Ernst Thelmann, Lenin és Kun Béla lelkes, harcos követője volt. A mi Gyulánknak már kócos kis ördög korában is a “Barchoba – kit lövünk ma tarkóba” nevű játék volt a kedvenc időtöltése a csepeli grundon a proletár pajtásaival együtt. Micsoda idők voltak! Hol vannak már a zánkai meg a csillebérci szalonnasütések, az almaszedő munkaversenyek, építőtáborok meg számháborúk? Hol vannak már azok az idők, amikor a fárasztó nap után esténként körbeülték a pajtásokkal a pattogó tábor tűzet és jövőbe tekintő, átszellemült arccal énekelték a mozgalmi dalokat? A Gyuszi már akkor is vezéregyéniség volt, egy szál dobgitárral kísérte a “Mint a mókus fenn a fán.., Egy a jelszónk a béke…, Őrizd a békét és dalolj velünk…, Venceremos, a DIVSZ-induló és a Guantanamera” című örökzöld slágereket. A szobája falát kizárólag Ho apó és Che Guevara képei díszítették. A házibulikon is mindig ő kezelte az orsós magnót, mert csak neki volt egyedül a KISZ-tagok közül. (Volt, mikor közkívánatra egymás után ötször is vissza kellett tekernie a “Baby come back” című slágert. Aztán jöttek a jól megszervezett béketüntetések Vietnam mellett, amikor “El a kezekkel Vietnamtól!” volt a magyar ifjúság jelszava. A Gyula számára ezek már csak homályba vesző édes emlékek csupán. Mára már csak a makacs nosztalgia maradt, amiből azért még egész jól meg lehet élni. (Amíg harcos, veterán nyugger van, addig a Gyula is jól elvan.) Nem is volt olyan régen, amikor még az összes magyar dolgozó nő fülig szerelmes volt a Kloss kapitányba, Stirlitzbe, Kovács Pistába meg a Sandokánba! A magyar elvtársak meg a Gina Lollobrigidáért, Sophia Lorenért, Medveczky Icáért, Pécsi Ildiért, na meg az Isauráért adták volna oda a fél dolgos karjukat. Úgy dőltek az adományok a vaksi rabszolgalány felszabadítására, mint manapság a plakátokra! (Hiába, ez már csak egy ilyen jószívű nép.)

De, ha már a Gyulától eljutottam az ideálokig, egy darabon végig is mennék ezen a csapáson, ha nem bánják! Higgyék el, a látszat ellenére nem is olyan legyintésre méltó ez a témakör, mert, ha másért nem is, de azért mindenképpen érdemes néhány szót vesztegetni rá, hogy lássuk milyen országban is élünk! Amíg a daliás időkben az Aczél “Apfel” Gyuji – Erdős Peti mindenható askenázi duó döntötte el, hogy ki lehet nálunk tehetségénél fogva “sztár” (a nőknél számított a kezesség is!), addig ma a héber médiumok tömegei futószalagon ontják magukból a “Mega Sztár” celebeket, csak éppen tehetség nélkül. Ma már olyan tehetségtelen műmájerek százai keresnek szó szerint 100 milliókat a Kadlot Karcsin meg a Horváth Pistán szocializálódott tömegeken, mint a (Majka, Gáspár Győzi, Ganxsta Zoli, Alekosz, Postás Jocó, Bunyós Pityu, Váradi olasz, Laci betyár, na meg az örök ifjú, arany torkú Fásy Ády). De, hogy a selejtes senkik között is létezik üstökös, arra bizonyíték a felhajtásban és keresetben mindegyiket überelő “kis Grófó” nevezetű, huszonéves, fél analfabéta, a Kolompár Orbánra hasonlító kis cigánygyerek. Azon túl, hogy még a vízcsapból is ő folyik, róla még annyit illik tudnia egy magára valamit is adó és művészet pártoló magyar honpolgárnak, hogy mélynövésű, olaszos külsejű, mázsahuszat nyom és úgy öltözködik, mint egy kasztíliai grand. (Az őt menedzselő apukája már 170 kilót nyom!) Leírom tagoltan és lassan, hogy mindenki értse! Szó szerint úgy őrjöng a magyar nép színe-virága a cigánypurdé véget nem érő haknijain, akárcsak hajdan a nyugati világ a Beatles-koncerteken! Olyan örökzöld slágereket jegyez többek között a “Grófó”, mint: “Csá, csumi csá” meg a “Lépését meg a járását” című plágium gyanús szerzemények. Hiszik, vagy nem, ez a gigerli, analfabéta, pufók cigánygyerek, csak a sokmilliós netes lájkolásokkal tízmilliókat keresett már eddig! Mondom, annyira futtatják a srácot a zsidó médiumok, hogy ezek után beteges kényszert éreztem arra, hogy magam is megnézzem őt az interneten, hátha egy új Szécsi Pali, vagy Németh Lehel született közénk és én nem is tudok róla! Hát, bevallom őszintén, sok mindent láttam már életemben, de a klipjeit megnézve annyi luxust, felhajtást, gagyit, fizetett női szex munkást, arany ékszert meg műmájerkedést még soha nem. (A nagymenő amerikai néger rapperek csak elbújhatnak mellette!) A szintén az ő nevét fémjelző eredeti cigány lakodalmas videókon annyi aranyat visel a komplett nyomorgó, elnyomott, navaho mulató násznép, mint az MNB már megdézsmált teljes készlete. (És ez nem vicc, meg lehet nézni!) Az egyik segílyes, csacsi hasú indián tömpe ujján akkora arany pecsétgyűrűt láttam, mint egy családi gyufás doboz, ezért aztán komoly erőfeszítésébe került megtartania a húszezer forintos whiskeys üveget. A másik segílyesnek meg szó szerint olyan vastag aranylánc lógott a nyakában (kb. egy kiló), mint a Titanic egyik horgonylánca! És még akkor nem ejtettem szót a nyitott esküvői aranyozott üveghintóról, a sok-sok Maseratiról, Bentley-ről, Rolls-Royce-ról meg a Mercedes-ről. Amelyik morénak csak Audi-ja, vagy BMW-je volt és testtömege sem érte el a mázsa húszat, az szigorúan csak hátul kulloghatott! De, hogy mentálhigiénés téren mennyire elkeserítő nálunk a helyzet, el kell mondanom, hogy van ennél sokkal lejjebb is!

Amíg Kádár népe a ’80-as években Isaura szemműtétjére és kiszabadítására gyűjtött, addig ma a Nagyecsed-i csodatévő szerelem forráshoz jár zarándoklatra! Ez az a “szent hely”, ahol a Bódi Guszti titokban csókot lopott a Margótól, itt fogant meg a most már szintén világsztár kis “megváltó” Guszti 1975-ben. Végül innen szöktette meg a Guszti a Margót, hogy aztán meg se álljanak a világhírig és a multi milliárdosságig! Higgyék el amicéim, fizikai fájdalmat okoz ezt leírnom, de frankón úgy járnak oda a népek zarándoklatra, akár csak Csatkára, Csíksomlyóra, Orléansba, Loretoba, Guadalupéba, Medzsugorjéba, vagy éppen a Vatikánba!

Azt hiszem elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy felesleges tovább kutakodni a minket lebénító okok után. Ebben a fent említett, jelentéktelennek látszó tömegjelenségben minden vastagon benne van, ami hűen jellemzi a haza állapotát, minden más csak kertelés lenne. De, erre már tényleg nincs, legfeljebb csak elmekórtani magyarázat. Nyilván ezeknél azért sokkal komolyabb és összetettebb káros élmények is érik az ember fiát kis hazánkban, de azokat már meghagyom legközelebbre, mára ez éppen elég! Addig is lazítsunk és gondolkozzunk csak el nyugodtan a vállfás Thürmer Gyuszi szavain! Lehet, hogy mi mégis Kádár Csermanyek unokái vagyunk? “Mert az is gyanús, ami nem gyanús, ami nem gyanús, az is gyanús.” Politikailag, eszmeileg kell átgyúrni a kérdést elvtársak, mert, ahol nem vagyunk mi -, ott az ellenség! Teccik, vagy nem teccik -, ez van elvtársak!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>