„Kancsalúl, festett egekre néz”

„Kancsalúl, festett egekre néz”

 

Vörösmarty mély gondolatai jutottak eszembe a minap, amikor egy óriásplakátról egy hirdetést olvastam: egy neves nemzetközi könyvvizsgáló cég úgynevezett etikus hackereket keres, kimagasló fizetést ajánlva, mint új hivatást megteremtőknek. Azaz törvénytelen eszközökkel elkövetett törvénysértésért busásan megfizeti a profi számítógép ismeretekkel rendelkezőket, merthogy a hackerség ezt foglalja magába. Titkos elektromos levelekbe, adatokba bemenni, másoktól ellopni az információkat, titkokat kikurkászni. S vajon milyen törvény alapján lehetséges ezt az aljasságot elkövetni. Azt tudjuk, hogy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva már egész nagy csapat kutakodik a magán- és egyéni vállalkozói aktákban, hogy terrorizmus veszélyére hivatkozva bárkit ellenőrzésük alá vonhatnak, idő kérdése, hogy a mindenkori hatalom számára ki a terrorista és ki nem, na de egy külföldi érdekeltségű céget is rászabadítani ilyen otromba módon a nemzetre! Talán még sokan emlékeznek a 80-as évek végére, 90-es évek elejére, az úgymond rendszerváltozásos időszakára, amit a népnyelv egyszerűen csak gengszterváltásnak, hatalmi átrendeződésnek nevez. Nos, azokban az időkben hirtelen számos, addig nálunk ismeretlen bűncselekmény ütötte fel a fejét. Robbantottak, lövöldöztek, nyílt utcán gyilkoltak, s mint utóbb kiderült, a régi-új hatalom a korábbi besúgó gárdát szélnek eresztette, de olyan analfabéta módon, hogy a katonai, a nemzetbiztonsági és a rendőrségi „öregek” hihetetlen titkaikat bosszúból? – megélhetésből? – szokásból? – elkezdték az alvilág felé feltárni, aminek következménye lett a sok leszámolásos bűncselekmény. Mert hát a szűklátókörűség akkor sem engedte odáig terjedni a gondolkodást, hogy a titkok begyűjtői hogyan ellenőrizhetők, kontrollálhatók. Vajon lesz-e, aki eldönti, hogy az etikus hackerek meddig maradnak az etika térfelén, s mikor lépik át azt a határt, amely már a bűncselekmény kategóriájába tartozik? Lesz-e, aki ellenőrizni tudja, hogy mikor törtek fel egy elektromos adattárat „etikusan”, s mikor törvénytelenül? Bizonyítható-e, hogy egy jól prosperáló cég bizalmas adatait ezek a hackerek juttatták az ellenérdekű fél tudtára? Felkészült-e erre a nyomozóhatóság, az igazságszolgáltatás, hiszen az ilyen ügyekkel foglalkozóknak hackerebbeknek kellene lenniük a hackereknél! Olyan ez az egész ügymenet, mint amikor államérdekből gyilkoltak, államérdekből ítélkeztek emberéletek és sorsok felett! Hiszen most sem történik más. Etikusan kisemmizhetnek, padlóra küldhetnek bárkit, akinek az adattárába beleturkálnak mindenféle megbízást teljesítő hackerek. Ahogy arra is lehet emlékezni, amikor a hétpróbás gazember Zemplényi „Gyuji” jelezte, hogy Izráelben – amely országgal nincs kiadatási egyezményünk – elfogyott a pénze és nem hallgat tovább, mi történt? Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány, majd belügyminiszter személyesen intézkedett a „hivatalos” papírok meghamisításában és még személyesen érte is ment a nagy megtérőért, nehogy még valami baja essék útközben. Azért az emberért, aki a tököli fiatalkorúak börtönéből aljas kéjsóvársága kielégítésére fiatal cigányfiúkat hordott ki, aki benne volt minden törvénytelenségben, amely a milliárdos vagyonok felhalmozásáról, pénzmosásról, gyilkosságsorozatokról szólt, vajon miért kellett egy belügyminiszternek személyesen érte mennie? Hacsak azért nem, hogy ne jártassa a száját, hiszen el is némították. Igaz, nem azonnal, még hagyták, hogy a III. kerület luxusszállodájának egyik magánrezidenciáján lubickoljon pár hónapig, azt követően kapott szívrohamot. Pusztán államérdekből! S államérdekből van már nekünk digitális jólétért felelős miniszteri biztosunk éppen úgy, mint a lakjon jól minden gyermek kormánybiztos, aminek következtében egyre több gyermek éhezik, s egyre sötétebb az a jólét, amit ezek a hétpróbások nekünk bemutatnak. De mert minden rosszban van valami jó is, legalább a hályog hulljon le a szemekről. Felejtsék el a sok telefonos, internetes süketelést, ne hizlalják az amúgy is dagadt milliárdosok vagyonát, térjenek vissza a rég bevált és lekörözhetetlen gyakorlathoz; a személyes kapcsolatokhoz. Tanulják meg, hogy fontos dolgokat nem suttognak a telefonba, interneten nem írnak bizalmas levelet, tanuljanak meg ismét virágnyelven beszélni, hiszen a magyar erre a legalkalmasabb. S talán a legfontosabb: nézzenek ismét egymás szemébe. A szem a lélek tükre, s akiből még nem veszett ki az emberi tudásnak ez az értéke, bizony egyetlen pillanat alatt, egyetlen kézfogással megismerheti a vele szemben álló személy lelkületét. Ehhez nem kellenek hackerek, ügynökök és brókerek hada, hogy eldöntsem, bízom-e a másikban vagy sem. Ezek csak hackerkedjenek, lopkodják egymás ötleteit, információit, mert a tudás úgysem náluk van.

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>