Ki a saját pártos dühét kiállta, annak nem árthat többé idegen!

Ki a saját pártos dühét kiállta,

Annak nem árthat többé idegen!

 

Ezekben a hetekben éli igazi énjét az emberiség színe. Azt nem mondanám, hogy java, hiszen a dolgos, szorgos egyszerű embereknek sem idejük, sem kedvük a farsangoláshoz. Manapság nem olyan idők járnak. Az újgazdagok, a felkapaszkodottak, a talpnyalásért vagy hazaárulásért milliomosokká, milliárdosokká tettek tobzódhatnak most, ha lehet még jobban, mint eddig. Hiszen most alakoskodniuk sem kell. Önmagukat adhatják. Kiöltözhetnek kokottnak vagy éppen ficsúrnak, vicsorgó fenevadakká lehetnek, bármit tesznek, önmaguk lelkülete vetül ki a bámuló tömeg elé. Egymást érik a nagy zabálások, hamarosan itt a torkos csütörtök is, artikulálatlan üvöltésektől hangos sok utca. Mintha mindenki a világvégére készülne, mintha teljesen mindegy volna az emberiség számára, hogy mit hoz a holnap, úgy élik mindennapjaikat. A pénz, a tőke, a kamat ezzé tette a nagy többséget. Ahogy megjósolták, a pénz dolgozik sokak helyett. Sokak, de nem mindenki helyett, ahogy Jézus sem mindenkiért, csupán sokakért áldozta életét. Az emberiséggel elhitették, hogy ha birka mód szolgálják a mammont, akkor mindenkinek része lehet abban az embertelen jólétben, ahol már gondolkodni sem szükséges, a pénz, a gépek, a technika mindent elvégez. Nekik csak az a dolguk, hogy a karosszékben hátradőlve pihegjenek a nagy zabálások, dínom-dánomok után. Ma már mutató nélküli órák, kilincs nélküli, „önműködő” ajtók, okostelefonok és a jó ég tudja, hogy milyen ostobaságok teremtik meg azt a fajta jólétet, amelyről a szerencsétlen páriák azt hiszik, hogy ez a Paradicsom, ez a Kánaán, amiért érdemes e világban tenyészniük. A gépek világában pedig nem veszik észre, hogy ez a csalóka álom, ez a virtuális valóság éppen az emberi értékeket pusztítja, a lelket nyomorítja és nem a gép szolgálja, hanem az ember válik a gépek, a jólét, a luxus, de elsősorban is a Mammon szolgálójává, kiszolgálójává. Vegyék észre, hogy a legszentebb emberi kapcsolatokat is egy szempillantás alatt tönkre tudnak tenni, csupán a pénz felemlegetésével. Hány család, szerető testvérek, apa a fiával ment ölre az örökség miatt? Mennyi régi barát vicsorgott gyűlölettől eltorzultan a másikra, mert az több fizetésemelést, magasabb órabért kapott? Emberi formájukból kivetkőzve acsarkodtak azokra, akiknek a szerencse egy kicsit jobban kedvezve, több pénzt juttatott, s hiába volt, aki minden fillérét szétosztotta szerettei között, mégis utálat lengte körül, mert a másiknak többet mert adni, miért nem mindent nekem adott! Most, a nagy maszkabálok idején öltsék csak magukra a legrejtettebb énjüknek hitt álarcokat, s szinte észre sem veszik, hogy ez nem is maskara, a bensőjük vetül ki a külvilágra. Mert az emberiség önmagából kivetkőzve egy eltorzult személyiségű masszává vált, a pénz, a siker, a hírnév reményében már a többség képtelen az igazi értékeket felismerni. Csak azok lesznek képesek ebből az ördög diktálta kelepcéből kikászálódni, akik végre felismerik a pénz, a mocskos bankók lélekpusztító hatását, s igyekeznek olyan életet teremteni maguk körül, családjuknak, szeretteiknek, amelyben a főszerep az emberi léleké, a szereteté, az igaz szóé, s nem a pénzzé. A pénz, a vagyon, a gazdagság nyomorította meg az emberiséget, tette vadállatokká, pontosabban még annál is rosszabbá, hiszen a vadak fajuk fenntartása miatt, s nem kéjjel és főleg nem haszonért gyilkolnak. Földünk ma már halálos sebeket kapva alig él. Levegőjét beszennyezték, vizeit bemocskolták, testét megcsonkították, javait esztelenül kizsigerelték, s az emberiség észre sem veszi, hogy a fenntartható fejlődésnek hazudott létformával belépett abba a spirálba, amelyből, ha idő előtt nem képes kiszállni, akkor a vén Glóbuszt robbantja szét, természetvilágostul, emberiségestül, mindenestül.

A kiút egyetlen reménysugara, hogy az értelmes gondolkodásra és létformára képes emberek aránya még mindig elégséges ahhoz, hogy a sok ostoba, pénzen vett és butított heréken felül tudjanak emelkedni. Csak a tehetetlenség érzését kell lerázniuk önmagukról, s képesek lesznek a világ megmentésére. Vissza kell fordulni a természethez, megakadályozni, hogy Földünk kincseit esztelenül és értelmetlenül kiszipolyozzák, gátat kell vetni az ostoba harácsolásnak, mert nem lehet elégszer hangoztatni, hogy Földünket csak kölcsön kaptuk az unokáinktól. Nincs jogunk tönkre tenni, elpusztítani az ő jövőjüket.

Rozgics Mária

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>