Ki is a Magyar?

Ki is a Magyar?

Az elmúlt évszázad vérzuhatagában erősen megfogyatkozott a Kárpát-medencét lakó egykor bátor és hazaszerető nemzet, ahogy a Szent Koronát megfosztották országa területének kétharmadától. Aztán a szocializmus, 1956 és 2004-ben kiderült, hogy alig másfél-millió ember emlékezett arra, kik is voltak az ősei, hogy közülük ki a magyar, napjainkban is vita tárgyát képezi. Hetilapunkban legutóbb Práczki István Magyar Golgotájában volt olvasható nyelvészeti oldalról logikusan levezetett eredetelmélet a kérdést illetően. Vagyis a szerző másokhoz hasonlóan arra a következtetésre jut, hogy a szkíta-hun-avar népcsaládból az emberöltőkön átnyúló gyakorlati tapasztalatok egymásnak történő továbbadása révén értek vezetői réteggé az egykori megyeriek, azaz a magyarok. Okkal feltételezhető, hogy a rovás mesterségétől kezdve a természeti és csillagászati megfigyeléseken át az orvosi tudományokig meghatározó szerepet töltöttek be az akkori társadalomban. Az Árpád-kori hazatelepülésnél a hét törzs száznyolc nemzetsége közt már említést nyert a megyer, mint a fejedelem törzse, ez alapján királyaink is e nemzetség leszármazottjai 1301-ig. Mai értelmezésben a magyarok az ősi szittya-hun népek vezető rétege volt, amely felelősséggel bírt az ország minden egyes emberéért rangtól, nemtől és törzsi hovatartozástól függetlenül, miként az ország lakói is feltétlen hűséggel szolgálták az uralkodót. Akkor még elmondható volt, minden magyar felelős volt minden magyarért.

  1. július 4-e óta ismerté vált Európa államainak „jóakarata” Hungáriával szemben. Bár akkor Pozsonynál megsemmisítő vereséget szenvedtek az országra törő nemzetközi erők, az ármány és gyűlölet nem hagyott alább népünk iránt. Később a tatárok és a törökök ellen Magyarország volt a felvonulási terület a nyugat honvédelménél. A száznyolc nemzetségben voltak rokon népek a tatárokkal és a törökökkel is, vajon miért mégis magyar vér hullott Európáért? Aztán Hunyadi Mátyás halálával az addigra meglehetősen felhígult és degenerálódott nemesség már képtelen volt betölteni történelmi szerepét és a magyar szép lassan számkivetett lett saját hazájában. A legnagyobb, Széchenyi István élete és halála a legjobb példa erre. A kiegyezés pedig egészen biztosan nem kapott volna támogatást magyar körökben, de addigra már idegen-szívűek kerültek a megyeriek helyére a törvényhozásban. Ám a vér nem válik vízzé és egészen biztos, hogy az egykori vezető törzsnek volt jó néhány olyan utódlási vonulata, a mely akár napjainkig is fennmaradhatott. (Árpád vére különböző uralkodói frigyek jóvoltából behálózta Európa királyságait. Pl: Bourbon, Jagello, Anjou-ház, stb.) Nagy valószínűséggel ennek köszönhető, hogy a patkányforradalom és a trianoni gyalázat után még mindig volt, akire fel tudott nézni a nép, aki hitet és reményt tudott adni az embereknek az első világégés után. Aztán a doni ütközetben, majd a második világháborút követő esztelen pusztítás időszakában oly-mértékű veszteséget szenvedett el a magyarság, amelyet egyetlen nemzet sem élt volna túl. De még mindig volt nemzeti önbecsülés, vérvonal és feltétlen hűség az ősökhöz, Őket árulta el nyugat és a saját népe 1956-ban. A 48-as Szabadság-harcot követő megtorlásban és a hatalmas emigrációban elvesztette az ország a magyarság meghatározó részét. Az itthon maradottak az élet, a Teremtő törvénye értelmében cselekedtek és élnek ma is. A hatalom a magyarság árulóinak hathatós támogatásával sikeresen szondázta meg a lakosságot 2004-ben és nyugodtan dőlhetett hátra az eredmény tudatában.

A világ számos országában megjelent a magyarság szellemi ereje, találmányok ezrei a bizonyítékai e faj küldetésének. A kutatók, feltalálók tevékenysége az egyetemes emberiség javára történt. Mégis, hogyan lett üldözött e nép a saját hazájában? A magyarság legádázabb ellensége a Római Katolikus Egyház, amely minden eszközt megragadott, hogy kiszorítsa pozíciójából a tudó réteget. (Nem tudták megbocsátani a Hun fejedelem megalázó látogatását.) Ide sorolható még az összes vallás és szekta, melyek célja az emberek közte a kétely elhintése. A magyar Istent tudó nemzet, akinek nincs szüksége prédikációra. Ősidők óta a természet folyamatos megfigyelése mellett felhalmozott tapasztalati tudás felett rendelkezik, amelynek legfőbb bizonyítéka a ma is élő ősi nyelve Nincs a Földön még egy olyan nyelv, amely olyan tökéletesen meg tudja határozni a köznyelvén a legkisebbet, mint a magyar, amely létszámilag is icuri-picuri pirinyóra zsugorodott a bolygó összes lakóinak arányához képest. A magyarság törvényei szintén ennek a tudásnak köszönhetően alakultak, amelyet a mai napig alkalmaznak az EU különböző országai, csak az itteni országgyűlés testületének nem felel meg már vagy hetven éve. Aztán valaki kitalálta, hogy a magyar befogadó nép és elkezdődött a végtelen vendégjárás. Csak a vendégszeretet nem egyenlő a befogadási készséggel! Márpedig a beözönlők a vendégjoggal visszaélve maradtak tovább a kelleténél és terjesztették el a befogadó készség meséjét. Ez annyira beivódott a köztudatba, hogy a mai napig szajkózzák. Vajon meddig tűrné el egy ember, hogy idegen vendége a nyakán élősködjék, pláne a mai jó világban? Persze idővel sorsközösséget is vállaltak az idegen vendégek a magyarsággal a végleges letelepülés érdekében, de ezért a néptől nem volt és lesz köszönet! Így jutott érvényre a közmondás, adj helyet a tótnak és kitúr a házadból. Bár lehet, hogy a kitúrónak más a beceneve, ezzel megérkeztünk napjaink valóvilághoz. A ma értékmérője a pénz, amely nem ismer sem Istent, sem embert, ma már nincs ideológia, eszmeiség, csak mérhetetlen hatalomvágy, amely elnyom minden érzelmet. Ahogy a bölcs mondta, a legszebb muzsika is tönkre tehető két törött cserép összeütögetésével. Ma Európa a befogadó az idegenek szerint, és meg fogja tapasztalni a Magyar Golgotát! Hiába a reménye, hogy jönnek migránsok Hungáriából is, de azok jelentős része már nem azok, akik annak idején kényszerből mentek és szebbé, jobbá tették a nyugati világot! Ők nem a megyeri törsz leszármazottjai, nem értik a Szózatot, csak beszélnek magyarul, ahogy megtanulta sok idegen is, de attól egy sem lett magyarrá!

A Teremtő nagy feladatra választotta ki a magyarságot, és egészen biztos, hogy jelét fogja adni, amikor eljön a tettek ideje. Így nem maradt más hátra, mint mélyre eresztett gyökerekkel a csendes várakozás.

  1. J.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>