Kiűzetve az Édenkertből 1. – Betegség, öregedés, halál

Kiűzetve az Édenkertből 1.

 

Betegség, öregedés, halál

 

Az élet elmúlásával kapcsolatosan a materialista és az idealista szemlélet homlok-egyenesen mást állít. A materialista felfogás szerint a majomtól származunk (vagy egy közös őstől), s a rövid élettartamú elődöket követően, az evolúció eredményeként, egyre nagyobb kort értek meg az egymást követő emberi generációk. E fejlődés következtében jutottunk el a ma várható 70-80 éves élettartamig. Szerintük ez a csúcs, a több millió éves fejlődés végeredménye. A darwinista felfogás szerint természetesen ezt az evolúciós menetet is a környezeti tényezők véletlen együttállása, a „természetes szelekció” alakította az idők folyamán. A tudatos emberi cselekvés megjelenését követően természetesen kibővül a vak véletlen sorsalakító hatása: a várható élettartamot növelő faktorként veszik számításba a kulturális adaptációt is, mint például az élelemszerzés és a védekezés humán eszköztárát.

Az öregedés és a következményként beálló halál élettani okaként 4 fő faktort jelölnek meg a gerontológiában:

  • hormonális változások
  • immunrendszer gyengülése
  • idegrendszeri ártalmak
  • kromoszóma-károsodások (telomérek rövidülése).

Nyilvánvalóan ők is érzékelik, hogy kicsit sántít ez a történet így. Arról van szó ugyanis, hogy a végtelenségig favorizált evolúció milliárd esztendő alatt létrehozza az élet „csúcsmodelljét”, mely születésétől magában hordozza a külső ok nélküli pusztulás elkerülhetetlen végkifejletét. Ez bizony nem nagy előrelépés.

Az élettani szemlélet kiegészítésére bevezették hát az evolúciós szemléletet, hátha az megmagyarázza a hanyatlás végzetszerűségét. Az evolúciós szemlélet szerint az öregedési folyamat és a végén beálló halál azért elkerülhetetlen minden élő esetében, mert:

  • a természetes szelekció megfelelő arányban megosztja energiánkat a szervezetünk önreprodukciós és fajreprodukciós folyamatai között, úgy, hogy egész élettartamunkra vetítve legjobb legyen a reprodukciós teljesítmény.

Ez a megállapítás provokál néhány megjegyzést. A szöveg szerkesztése nagyon hasonlít a matematikában használatos lineáris programozás célfüggvényének fogalmazási módjához. Az pedig emberi, tudatos, intellektuális teljesítmény. Vagyis, ha feltételezzük, hogy a természet intellektuális módon, célfüggvényt fogalmaz meg, akkor intellektusnak kell mögötte állnia. Ezzel ismét nem kizártuk, hanem megerősítettük a teremtő jelenlétének valószínűségét. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a férfiaknak, akiknek lényegesen kevesebb élettani megterhelést jelent a faj fenntartása, mint a nőknek, sokkal több erejük juthatna önmaguk reprodukálására. Mégis, átlag 6 évvel rövidebb egy fiúgyermek várható életkora, mint egy leányé.

  • fajon belül az az ivar kap többlet-potenciált az önjavító mechanizmusokban, amelyik balesetekben ritkábban pusztul el. Mivel az emberi faj esetében a hímek vannak jobban kitéve a baleseti halálnak (főképpen azért, mert a zsákmányért és a fajfenntartásért ők vívják a harcok többségét), az evolúció eleve kevesebb energiát engedélyez nekik az öngyógyító folyamatokhoz. A különbséget fogják felhasználni a küzdelmeikhez.

Hogy is van ez? Eleve rövid életre programozta a csodálatos evolúció a hímeket, mert úgyis gyorsan meghalnak? Főként azért, mert az ily módon fennmaradó energiáikat egymás gyors elpusztítására fogják felhasználni? És ha nem? Akkor is korábban halnak. Van ennek értelme?

  • azon fajok, melyek kisebb valószínűséggel esnek ragadozóik áldozatává, több energiát fordíthatnak önreprodukáló folyamataik kivitelezésére, mint azok, amelyek nagyobb valószínűséggel válnak mások táplálékává.

Ezen a ponton az anyag öntudatlan, vak mozgásába már a valószínűség-számítás, illetve a játékelmélet elemeit is belekombinálják a darwinizmus hirdetői. Pedig ezek a matematikai processziók is az emberi elme termékei. Vagy mégsem? Létezik az emberénél ősibb intelligencia, amely a természetbe oltotta ezeket a processziókat? És mi a helyzet a vírusokkal, baktériumokkal, rickettsiákkal, gombákkal? Azok nem letális faktorai a gyorsan futó, úszó vagy repülő potenciális zsákmányállatoknak?

 

Ahogyan az írás elején már jeleztem, létezik a materialista felfogással szemben egy másik közelítés is. Jobb híján hívhatjuk idealista nézetnek, mivel a vallásokkal szoros kapcsolatban áll.

Mit mond a Biblia az ember élettartamáról?

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté

őket.

Mát. 19,4. , Márk. 10,6.

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

1 Kor. 15,45. , 1 Kor. 15,47.

És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

Jel. 2,7.

És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.

Róm. 5,12.

Azután az ember, asszonya kínálására evett a tiltott gyümölcsből. Asszonyát a kígyó vette rá, hogy szegüljenek szembe Isten akaratával. Elhitette vele, hogy maguk is Istenné válnak, ha esznek a gyümölcsből, ugyanis a jónak és a gonosznak látására nyílik szemük, éppen úgy, mint a Teremtőé.

 

És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden

mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

Ésa. 65,25. , Mik. 7,17.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az

neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

1 Ján. 3,8.

Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz

magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

1 Kor. 14,34. , 1 Tim. 2,11. , 1 Tim. 2,12. , 1 Pét. 3,5.

Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

1 Móz. 4,12.

Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Zsolt. 146,4. , 2 Thess. 3,10.

 

Az örök élet adománya tehát elveszett. De milyen hosszú életet hagyott Isten az Ő teremtményének? Meddig éltek az első emberek?

Ádám – 936 év, Séth 912 év, Énós – 905 év, Kénán – 910 év, Mahalálél – 895 év, Járed – 962 év,

Énókh – 365 év, Methusélah – 969 év, Lámekh – 777 év, Noé – 950 év.

És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

 

Amikor Noé 600 éves volt, a Földet elöntötte a vízözön. A katasztrófa után már nem találunk ilyen hosszú életet megélő embereket. Valami történt a vízözön alatt, ami örökre megváltoztatta a Földet is, az embert is. Noé leszármazottainak életkora a következőképpen alakult:

Szem – 600, Arpachsád – 565, Kainan – 460, Selák – 460, Héber      – 504, Peleg – 339, Reu – 339, Szerug – 330, Nachor – 208, Terach – 205.

 

De vajon csak az Ószövetség kitalációja a matuzsálemi életkor, vagy valóban ilyen hosszú életet éltek eleink? A kérdés tovább boncolásához keresnünk kell egyéb forrásokat, amik esetleg szintén tudósítanak az ősi idők embereinek életkoráról.

 

Segítségünkre szolgál a Sumer királylista.

A Tigris és az Eufrátesz folyók között elterülő termékeny vidéken alakultak ki azok a kultúrák, a Kr.e. IV. évezred végén, melyek jelen tudásunk szerint az emberiség történetében először jutottak el az államiság magas civilizációs fokára. Mezopotámia-szerte létrejöttek az első városállamok, erős falakkal körülvéve. A lakosok vallásosak voltak, városaikban hatalmas templomokat – zikkuratokat – emeltek. A városok élelmiszer-ellátását intenzív öntözéses földműveléssel biztosították. A város és vidékének irányítása hihetetlenül bonyolult és összetett szervezői ismereteket, adottságokat követelt meg a városok vezetőitől.

A Királylista, ami egy ékírásos irodalmi-történeti mű, Kr. e. 1817-ig, az I. Íszíni dinasztia koráig veszi számba Mezopotámia királyait és uralkodóházait. Keletkezése a Kr.e. 22. és 21. század fordulójára tehető. Később kiegészítésére is sor került.

A királyokat özönvíz előttiekre és utániakra osztja. Meglepő adatokat közöl az uralkodók életkoráról.

A vízözön előtti királyok és uralkodási idejük:

Alulim – 28.800 év, Alalgar – 36.000 év, Enmeenluanna – 43.200 év, Enmeengalanna – 28.800 év,

Dumuzi „isten” – 36.000 év, – Enszibzianna – 28.800 év, Enmenduranna – 21.000 év, Ubartutu – 18.600 év.

Azt, hogy valóban ennyi időt éltek-e a fent nevezett királyok, vagy sem, egzakt módon ma nemigen tudjuk eldönteni. Annyi bizonyos, hogy a vízözön előtti matuzsálemi kor tekintetében megegyezik a Biblia és a Királylista tudósítása. De mi történt a katasztrófa után? Az I. Uruki dinasztia uralkodóiról a következő tudósítást olvashatjuk:

Meskiaggaser – 324 év, Enmerkar – 420 év, Lugalbanda (isten) -1.200 év, Dumuzi (isten) – 100 év,

Gilgames (isten) – 126 év.

Drasztikus életkor-csökkenést láthatunk a vízözön utáni időkben.

 

Minden ősi nép hagyományában nyoma maradt a matuzsálemi életkorú ősöknek. Folyamköztől, illetve Izraeltől földrajzi tekintetben távolabb fekvő tájak emberei is őrzik a magas életkort megélt emberek emlékét. Az indiai szent irat, a Vishnu Purána Vaskorról írott jóslata a következőket tartalmazza:

„Az istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki istennek és a világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Az ember végletesen elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a bolygót, gyilkolja önmagát.

A vaskori ember a saját szennyét a folyókba önti, és a tengert mérgezi vele. A vaskori ember ki fogja vágni a fákat, a vaskori ember elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig.”

 

Nyilvánvalóan azért tartja a szerző elképesztően rövid életnek a 60-70 évet, mert sokkal hosszabb időtartamhoz szokott a maga korában.

 

Adott tehát az evolúciós elmélet „sikerpropagandája”, ami szerint a ma mérhető 70 év körüli átlagéletkor egyedülállóan magas teljesítménye a majmok közül spontán módon kiemelkedett ember véletlenszerű fejlődésének.

Adott továbbá a kollektív emlékezetben megőrzött, isteni teremtés aktusa, az eredendő bűn által elveszített örök élet. Adottak a vízözön előtt élt matuzsálemek és az utána született, egyre fiatalabb életkorban elhalálozó ősök.

Adott még a darwinista magyarázatokban tetten érhető „látens intelligencia”, amivel a spontán evolúció irányultságát próbálják „tervszerűvé” varázsolni. Természetesen, anélkül, hogy nevén neveznék azt.

Olvasóink helyett mi nem kívánjuk eldönteni, melyik felfogás a helyes, mert ez nem is feladatunk. Amit viszont eldönthetünk: optimistán vagy pesszimistán állunk az emberi életkor kérdéséhez.

A darwinista felfogás szerint a halálra születtünk. Közel 3 millió év spontán fejlődése, a civilizáció minden segítségével, nagyjából megduplázta fajunk életkorát. Meglehetősen pesszimista kép ez…

Az idealista felfogás szerint a számunkra eltervezett örök életet emberi gyarlóságainkkal és a civilizáció visszás felhasználásával 70 év körüli várható életkorra faragtuk le. Ez azért már optimistább kilátásokat enged nekünk. Amit mi rontottunk el, azt mi hozhatjuk rendbe.

Túl azon, hogy istenfélő emberek vagyunk, azt gondoljuk, értelmes dolgot alkotni csak derűlátó szemlélettel lehet.

Ezért sem vetettük el a kollektív emlékezet hagyatékát.

A fejlesztők nevében:

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>