Kiűzetve az Édenkertből 11. – Vadászok és vadorzók

Kiűzetve az Édenkertből 11.

Vadászok és vadorzók

 

„…az hirtelen felemelte íját, s már szállt is suhogva a nyílvessző. Az egyik szarvasborjú térde megroggyant, … Sebő jobbágy odasietett a megsebzett vadhoz, hogy késével fejezze be a munkát.

Szélsebesen dolgozott, mint akit a tatár kerget. Egy szempillantás alatt lehúzta az állat bőrét, aztán gőzölgő húsából is jó darabot kanyarított magának, s akár a kutya, azonmód nyersen fölfalta. …

  • Éhen veszek gazdám.
  • Akasztófán végzed, Sebő – mondta neki Robin. – Mert ez lesz a halálod, ha az erdőkerülő nyomodra jut.

(E. Charles Vivian: Robin Hood. Bartos Tibor fordítása, Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1962.)

 

Számtalan formában feldolgozták már az angol népballadák romantikus hősének, Robin Hoodnak, más néven Robin of Locksley-nak a történetét. A főhős neve, csakúgy, mint származása, a balladai homályba vész. Cselekedetei viszont elég jó átfedéssel megjelennek a különböző változatokban. Egyik ilyen visszatérő motívum az éhhalál küszöbén sínylődő gazda (olykor a fiával együtt), aki vadorzásra adja a fejét, mert nincs más megoldás családja élelmezésére. A vadorzás pedig főbenjáró bűn – ebben is megegyeznek a feldolgozások – s életével fizethet érte, akit rajtakapnak.

A történet az 1190-es években játszódik. A vadak Isten áldásaként, emberi munkaráfordítás nélkül élnek és szaporodnak erdőn-mezőn. Tehát a szó közgazdasági értelmében: ingyen vannak. Nem úgy, mint a tenyésztett állatok, melyek tartásába és szaporításába sok munkát kellett beleölni az állattartónak, még a ridegtartás keretei között is.

Mégis, főbenjáró bűn, ha a jobbágy vadászik – a legsúlyosabb büntetést mérik rá, ha elfogják. Mert vadászni csak a törvény által megjelölt kiváltságosoknak van joguk. Ki állapította meg a vad értékét ilyen magasan? Ki határozta meg a jogosan vadászók körét? Miért és hogyan alakult ki ez az állapot?

Az angol viszonyok megértéséhez 1066-ig kell visszakanyarodnunk.

  1. januárjában az angol nemesi országgyűlés (Witenagemot) Harold Godwinsont választotta királlyá. Tette ezt annak ellenére, hogy Godwinson nem volt az uralkodó essexi dinasztia rokona. Viszont a legnagyobb vagyonú és befolyású család feje volt. Normandiai Vilmos viszont anyai ágon rokona volt a dinasztia utolsó uralkodójának, Hitvalló Eduárdnak. Vilmos ezen a jogalapon igényt támasztott az angol trónra. III. Harald norvég (viking) király nem rendelkezett ugyan jogalappal a trón birtoklására, de úgy gondolta, elég lesz a katonai ereje is ahhoz, hogy megszerezze az angol koronát maga, vagy öccse, Trostig számára.
  2. szeptemberében York környékén a 15.000 fős norvég sereg partra szállt. A fulfordi csatában a helyi erőket megverték, s szabaddá vált az út a trón felé. Harold király nem így gondolta. Szeptember 25-én megérkezett York mellé az angol főerőkkel, s a Stamford-hídi csatában tönkreverte Harald hadseregét. A norvég katonák alig 10%-a tudott visszamenekülni hazájába. Harald és öccse is a csatamezőn lelte halálát.

Vilmos a pápa támogatását kikérve, hadsereget toborzott Anglia legyőzésére. A hadi szolgálat fizetségeként birtokokat ígért a seregbe álló nemeseknek – természetesen a meghódítandó ország földjéből. Szeptember 28-án, Pevensey-nél, Hastingstól délkeletre szállt partra a hódító sereg. Harold serege a norvégok elleni csata után erőltetett menetben délre igyekezett, hogy szembeszálljon az újabb betolakodókkal. Október 13-án érték el a Senlac-hegyet, Hastingstól északnyugatra, s ott letáboroztak.

A normann sereg ütőképesebb volt, mint az angol – íjászokkal és nehézlovassággal is bírt. Az angolok viszont a magaslaton foglaltak állást, és pajzsfallal védhették magukat. A csatát az íjászok és az angolok számára szokatlan frank harcmodor döntötte el a normannok javára. Harold király és testvérei hősi halált haltak a csatában, a trón megüresedett.

Vilmos 2 héten át várta, hogy az angol nemesek Hastingba zarándokolnak, letenni a hűségesküt. A nemesi országgyűlés azonban Vasbordájú Edmund unokáját, a Magyarországon született Edgar Athelinget választotta királlyá. A normann sereg elindult hát London felé, hogy a trónt elfoglalhassa Vilmos. Az angol nemesek többsége hűséget fogadott a normann hódítónak, így a választott király érdemi haderő nélkül maradt. 1066. Karácsonyán királlyá koronázták Normandiai Vilmost.

Az angolok azonban nem nyugodtak bele a normann hatalomátvételbe, 5 éven át lázadások folytak a hódítók ellen. Vilmos 1071-re tudta a lázadásokat letörni.

Vilmos a hastingsi csatában ellene harcoló angol nemesek birtokait azonnal elvette, és a háború elején tett ígérete alapján felosztotta a normann nemesek között. Később az ellene lázadó angolszászokkal ugyanígy tett. Következésképpen rövid idő alatt teljes elitcserét hajtott végre a meghódított országban.

1085-ben elrendelte a birtokok összeírását. 1086-ra elkészült az összeírás adatait tartalmazó könyv, amit a nemesek „Doomsday Book”-nak, azaz ítéletnapi könyvnek neveztek el – érthető okokból. Az összeírás tanúsága szerint a dél-angliai birtokoknak már csak 5 %-a volt angolszász kézen, a többi mind normann fennhatóság alá került. Az államigazgatásban és az egyházi vezetésben is végrehajtották az elitcserét. Az angolszászoknak ettől kezdve nem volt beleszólásuk az államügyekbe.

A törvények is a megszállók érdekében változtak, a szokásokat is kezdték átalakítani. A vadászat teljes tilalma is ekkor állt be a jobbágyok, a pórnép körében. A hódítók minden tekintetben megfosztották országuk birtoklásától az őshonos lakosokat.

Vajon miért látták szükségét a vadászat tilalmának? Csak az angol földön történt ez meg? Magyarországon hogyan alakult a vadászati jog a történelemben?

 

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>