Kiűzetve az Édenkertből 12. – Nimród vadászó unokái

Kiűzetve az Édenkertből 12.

Nimród vadászó unokái

 

Mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy eleink egyik fő foglalatossága a vadászat volt. Az is nyilvánvaló, hogy az idők folyamán ez a tevékenység az általános jellegét elveszítette, s csak a kiválasztottak által folytatható „úri sporttá” nőtte ki magát. Sokan azt gondolják, hogy az államalapításkor végrehajtott rendszerváltás, a feudalizmus bevezetése hozta ezt a változást a nemzet életébe. Ez a közelítés kicsit sematikus, mert bár a vadászat jogi szabályozása, a személyi korlátozások bevezetése valóban a feudalizmus terméke, nem azonnal jelent meg a társadalom életében.

A hazatérést követően letelepedett magyarság körében a vadászat alapvető tevékenységnek számított. Alanyi joga volt a törzsek minden tagjának a vadászat.

Az államalapítást követően sem változott lényegében a helyzet: minden szabad embernek joga volt vadászni, függetlenül attól, hogy tulajdonában állt-e a földterület, melyen a vadat ejtette, vagy sem. Személyhez fűződő, közjogi jellegű jogosultság volt tehát a vadászati jog.

A vadászatból megszerezhető jövedelem nem volt része a föld tulajdonjogának. Sok adománylevél rögzíti külön a birtokhoz adott vadászati (olykor halászati) jogot. A nemesség és a jobbágyság tagozódásának kialakulásával, hosszú történelmi folyamat eredményeképpen vált a minden szabad embert megillető jogból nemesi előjog.

  1. Géza 1157-ben kelt egyik oklevele már megemlíti, hogy a szarvasok által télen látogatott helyeken sózókat kell létesíteni. Ez az első írott vadvédelmi rendelkezés Magyarországon. Ha figyelembe vesszük, hogy az adott korban mekkora értéket képviselt a só, könnyen beláthatjuk, milyen jelentőséggel bírt a magyar emberek számára a vad. Nem véletlen tehát, hogy Magyarország volt korának vadban legdúsabb állama.

A fennmaradt írott törvények között elsőként Szent László király első törvénykönyve foglalkozik a vadászat szabályozásával. 12. fejezetében megtiltja az egyházi ünnepnapokon a vadászatot. Később az egyházi személyeknek meg is tiltották a vadászatot. Az 1279. évi budai zsinat a szerzeteseknek teljesen megtiltotta ezt a foglalatosságot.

Nagy jelentőségű, igen differenciált szervezetet alakítottak ki a középkorban a vadászati termékek előállítására: az erdőispánságokat. A hozzájuk beosztott szolgáló népek feladata volt a vadhús és a vadbőr szolgáltatása. A vadászati jog ezzel együtt nem vált regálévá – a szabadokat, majd a nemeseket alanyi jogon illette meg. Sőt – a királynak sokszor meg kellett ígérnie, hogy a nemesek földterületein nem folytat vadászatot. Írásban először II. András tett erre ígéretet, a serviensek nyomására, az Aranybullában.

A vadászat írott jogban megnyilvánuló első korlátozása kizárólagos nemesi joggá alakítása 1504-ben látott napvilágot. II. Ulászló 1504. évi 5. dekrétuma rendelkezett arról, hogy a jobbágyok nem vadászhatnak. A 18. törvénycikk szerint „megállapítottuk, hogy mostantól fogva jövőre az ország jobbágyai és parasztjai közül senki se merjen bármi módon vagy bármi mesterséggel szarvasokra, őzekre, nyulakra és vadkanokra vadászni, valamint fácánokra és császárfajdokra, vagyis úgynevezett >császármadarára< madarászni.”

A tilalmat arra hivatkozva iktatták törvénybe, hogy a jobbágyokat és parasztokat elvonja a mezőgazdasági munkától a vadászat és a madarászat. Valójában ekkor következett el Magyarországon az az idegen-házi uralom, amit Angliában Hódító Vilmos 1066-os színrelépése eredményezett.

Sok egyéb, nemzetet sújtó ballépése mellett II. Ulászló e rendelkezése is hozzájárult ahhoz, hogy sokáig közszájon forogjon a „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” mondás.

Az 1514. évi Dózsa-féle felkelés és háború közvetlenül nem érintette a jobbágyok vadászathoz kapcsolódó jogát. Tény viszont, hogy az utána kiadott rendelkezés, mely fegyvertartási tilalmat rendelt el a jobbágyok és hajdúk körében, teljesen megfosztotta őket a fegyveres vadászat lehetőségétől.

A széles körű személyi korlátozások alapján megállapítható, hogy a vadászat ekkor vált de jure is nemesi előjoggá, bár törvény ezt expressis verbis nem mondta ki.

A XVII. századig nem jött létre a vadászatot, vagy a vadgazdálkodást szabályozó, egységes, országos törvény. A vadakkal kapcsolatos egyes kérdéseket regionálisan, a megyék vagy a városok statútumai szabályozták.

III. Károly reformjainak keretében, 1729-ben született meg a vadászatot átfogóan szabályozó első törvény. Az országgyűlés által 22. szám alatt becikkelyezett törvény kimondta, hogy „Továbbá a vadászat és madarászat körül a parasztok részéről széltében elharapódzott kihágások megszüntetésére, Ulászló 5. dekrétumának 18. cikkelyét megerősítik, s a polgárokra, s az összes nem nemesekre s az országban lakó bármily állású nem-honosítottakra is kiterjesztik.”

A vadászati jog még ekkor sem kötődött teljesen egyértelműen a föld tulajdonjogához. A nemesek számára csak a szaporodási időszakban, vadvédelmi okokból tiltották az előírások az idegen földön végrehajtott vadászatot. A földbirtokosok számára azonban fennállt a lehetőség, hogy a várak, kastélyok és kúriák körül kihasított területen engedélyhez kössék, vagy akár meg is tiltsák a vadászatot. Ezen tiltások csak erdőkre vonatkozhattak, a mezei vadászat a nemesek számára továbbra is gyakorolható jog maradt az idegen területeken is.

A törvény a vadászati tilalmak idejét külön meghatározta az egyes fajokra. A vadászati előírások megsértéséből, az így okozott károkból eredő peres ügyeket a szolgabírói szék elé utalta a törvény. A katonák vadászati jogát is korlátozta III. Károly törvénye. A legénység és az altisztek számára teljesen megtiltotta, a tisztek számára csak a helyőrség területén engedélyezte a mezei vadászatot – az általános előírások betartása mellett.

Az 1729. évi törvény egész „jogalkotási hullámot” indított el a vármegyékben. Rendelkeztek a vadászati tilalom megszegéséből eredő károk rendezéséről, a tilalmat megszegők büntetéséről.

Az Isten kegyelméből szaporodó, s az Ő szeretetéből embereknek adott vadak hasznai és áldásai az uralkodó elit tagjainak kiváltságává lényegültek át.

 

 

 

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>