Kiűzetve az Édenkertből 14. – Mesterséges-e, ami nem természetes?

Kiűzetve az Édenkertből 14.

Mesterséges-e, ami nem természetes?

 

Tradicionális fajtáink kiszorulása a köztermesztésből csak a kezdete annak a Canossa-járásnak, amit saját szervezetünkre mérünk a gyorsan változó táplálkozási kultúránk által. Az agrár-élelmiszeripari termesztési, termelési eljárások gyökeresen megváltoztak az elmúlt 100 esztendőben. A tendencia itt is a természet-közeli, tradicionális eljárások kiszorulása, a művi megoldások térhódítása volt.

A mezőgazdasági termelés programozott, iparszerű eljárássá alakult. A gépesített megoldások és a kemikáliák határozzák meg a folyamatok menetét és irányultságát. Az igavonó erő helyére a motorok lóereje lépett be. A munkavégzés hatékonysága megnőtt, de milyen áron? Az igásállatok „működési mellékterméke” a trágya volt, amit talajerő pótlására használtak fel eleink. A motorizált technológia analóg mellékterméke a kipufogógáz, ami vitathatatlanul környezetszennyező anyag. A szerves trágyázás felváltotta a műtrágyázás. Ezzel színre lépett a termesztett növények egyoldalú táplálásának problematikája. Jó esetben is csak három makroelem: a nitrogén, a foszfor és a kálium pótlására szorítkozik a nagyüzemi termelés. A mezo- és mikroelemek utánpótlása – mely a szerves trágyázással egykor maradéktalanul megvalósult – évtizedek óta súlyos elmaradásokkal halmozódik. A gazdálkodók gyakorlatilag veszteséget termelnének, ha a méregdrága pótlásról gondoskodnának. A fizető hozam növelésében nem játszik jelentős szerepet ezen elemek pótlása, a minőségi premizálás pedig a legtöbb szántóföldi termék esetében nem honorálja a pótlólagos ráfordítást. A talajok természetes ásványianyag-feltáródása viszont nem tud lépést tartani a magas hozamokkal betakarított ásványi anyag veszteséggel. Ezen okból is egyre csökken a táplálékkal realizálható ásványi anyagok mennyisége.

A közvetlen emberi fogyasztásra szánt növénytermesztési produktumok mellett a takarmánynövények is csökkent ásványi anyag tartalommal kerülnek be a raktárakba – és a hízlalt állatok szervezetébe.

A végeredmény, a felvehető mezo- és mikroelemek vonatkozásában katasztrofális.

Külön fejezetet érdemel a szerves trágya kapcsán kialakult közvélekedés. A hazai állatállomány csökkenésével erősen lecsökkent a felhasználható istállótrágya mennyisége is. Ami mégis rendelkezésre áll, az veszélyes hulladéknak (!) minősül az EU-szabályozás szerint. Az a groteszk helyzet állt elő, hogy a hagyományosan gazdálkodó őstermelő csak ADR-vizsgás talicskával tolhatná át a falun a trágyát, hogy kijuttassa a szántójára. Nyilván érezték a döntéshozók is a helyzet fonákságát, ezért szép lassan megtiltották faluhelyen is az állattartást.

Hát itt tartunk. A talajerő-pótlás érdekében nincs már mit és nincs is mivel a mezőre hordani, hogy a természetes anyag-körforgást fenntarthassuk.

A növényvédelem, mint megkerülhetetlen probléma, szintén a vegyipari verkli taktusára állt. A kártevők, kórokozók és gyomok elleni védekezés szinte kizárólag a speciális hatóanyag-tartalmú mérgekre van alapozva. A lényeg ugyanaz: a cél-élőlény sejtélettanát tönkre kell tenni olyan mértékben, hogy az a pusztulásához vezessen. Veszélytelen a technológia, mondják, hiszen az élelmezési várakozási idő lejárta után a felhasznált szerek elbomlanak, nem okoznak problémát a fogyasztók szervezetében. Mellesleg megjegyezzük, hogy hajdanán a DDT-t is veszélytelen vegyszernek tartották…

Anélkül, hogy a fejlődés kerékkötőinek állnánk, megjegyezzük, hogy technológiai szempontból rettenetes mértékű, túlzó felhasználás jellemzi a mai növénytermesztést, az alkalmazott vegyszerek vonatkozásában. A kapa például teljesen kiszorult a műveleti sorból, ugyanakkor a munkanélküliség kezelésében tehetetlenek vagyunk: azt lessük sóvárogva, hol lehetne valami környezetszennyező ipari rabszolgamunkában elhelyezni pár tucat embert. A közmunkások parkokat ápolnak, a gyomirtószerek piaca pedig egyre bővül… A természetvédők bő húsz éve megtiltották a tarlóégetést, mert megsülnek a békák, így a gólyák éhen maradnak. Őket nem zavarja, hogy a tarlómaradványokkal vígan áttelelnek a kórokozó- és kártevő-képletek, s a következő évben többszörös növényvédőszer-felhasználást igényel majd a termelés. Így állunk ma a mezőn és az istállókban.

Élelmiszeripari termékeink közé is befurakodtak, majd mind nagyobb teret hódítottak a nem természetes eredetű anyagok. Íz-, illatanyagok, állományjavítók, színezékek, tartósítószerek. A kitűzött cél szempontjából három csoportba sorolhatjuk ezeket. Nevezetesen a feldolgozhatóságot javító, az élvezeti értéket növelő és az eltarthatóságot meghosszabbító adalékanyagok csoportjába. Mindhárom kategória végső soron egy célt szolgál: a gazdaságosságot. A zamatosabb termék nagyobb mennyiségben adható el, mint a kevésbé zamatos, az olcsóbb összetevőkből nagyobb haszonkulcsú – vagy olcsóbb, éppen ezért nagyobb volumenben eladható – termék állítható elő, a hosszabb tárolhatóság pedig csökkenti a gyártás és kereskedelem kockázatát.

Végső soron minden anyag, technológiai elem, beavatkozás a pénzügyi haszon elérését célozza meg.

A világ mai rendjében pedig elbukik, aki nem termel hasznot. Kiszállni ebből a menetből nem lehet – vagy ha igen, akkor az rettentő megrázkódtatás árán valósulhatna csak meg. Annak ellenére, hogy a FAO múlt év őszén deklarálta, a Földön ma 2 milliárd ember él ásványianyag- és vitaminhiányos táplálékon, s az úgynevezett civilizációs megbetegedéseknek ez a melegágya.

Gyakran halljuk, hogy a fent vázolt eljárások és anyagok mesterségesek. Egyik korábbi írásunkban megemlítettük a mágusokat, az emberi civilizáció kultúr-héroszait. Megállapítottuk, hogy a magister és a mester szó eredete hozzájuk köthető. Azt is rögzítettük, hogy tudásukkal az emberi élet minőségének javítását célozták, anyagi haszonszerzés viszont nem vezette őket. Így viszont már nem igaz, hogy a ma alkalmazott nem-természetes megoldások mesterségesek lennének. Legfeljebb műviek.

Reményeink szerint az általunk megalkotott Torda-szelet a szó ilyen értelmezésében megoldotta az ásványi anyagok mesterséges pótlásának problémáját. Tisztelettel fejet hajtva a mágusok emberi tudománya előtt.

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>