Kiűzetve az Édenkertből 16. – Sötétülő horizont

Kiűzetve az Édenkertből 16.

Sötétülő horizont

 

Eszmefuttatásunkban eljutottunk oda, hogy nagyjából megfejtettük, honnét indultunk, s hová érkeztünk a civilizációs nyomás hatása alatt. Tulajdonképpen feltérképeztük cseppet sem biztató helyzetünket. A magunk részéről találtunk is egy olyan megoldást, mely a pillanatnyi állapot vonatkozásában elixírként szolgálhat a leginkább égető problémák kijavítására, a nagyobb bajok elkerülésére.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz a folytatás? Mit várhatunk az agrár-élelmiszeripari eljárások további fejlődésétől? Van-e stratégia a Föld egyre növekvő népességének táplálására?

A minap kezünkbe került a 3. Évezred Magazin májusi száma. Címlapján beharangoz 10 bizarr élelmiszert a jövőből. Természetesen kíváncsiak lettünk, ők hogyan látják a jövőt. A teljesség igénye nélkül most elmondom, mit tapasztaltunk az ominózus írásban.

Az ENSZ becslése szerint 2050-ben 9,6 milliárd ember fog élni a bolygón. (Az aktuális lélekszám 7 milliárd.) Értelemszerű, hogy ez a növekedés új élelmiszer-technológiák kifejlesztését kívánja meg.

Az egyik irány, amit felvázolnak elénk, a rovarok fogyasztása. Alapvetésük, hogy a rovarok gazdag fehérje- és ásványianyag-forrást jelenthetnek az emberiség számára. Ha nem esszük meg őket, az pazarlás, és ezt, ugyebár, nem engedhetjük meg magunknak. (!) Az ENSZ tavaly májusban állítólag közzétett egy tanulmányt, melyben a rovarevést az éhínség elleni küzdelem egyik életképes módszerének nyilvánítja. A felmérés szerint manapság legalább 2 milliárd ember fogyaszt rendszeresen rovart, főleg Ázsiában és Afrikában. 1.900 rovarfaj szerepel az „étlapon”. Közöttük túlsúlyban vannak a bogarak, majd a hernyók és a méhek következnek a toplistán. Ígéretesek a lárvák és néhány légyfaj is. (Mellesleg megjegyzem, a hernyó is lárva – egészen pontosan a lepkefélék lárvája. Szépemlékű Kölűs Gábor Professzorunk ilyen mértékű pongyolaságért gondolkodás nélkül utóvizsgára rúgta a hallgatót. Az ENSZ szakértőinél, vagy a szakértőket tolmácsoló médiaguruknál viszont ez belefér még.) Rögzíti a hivatkozott tanulmány, hogy a rovarok, gyors szaporodásuk miatt roppant kívánatosak – és a környezetre sem károsak. Szemben a hagyományos állattenyésztéssel!

Ennél a résznél behunytam a szemem és elképzeltem egy rendes méretű sáskajárást. Akkorát, amekkorából egy komoly méretű metropolisz lakossága végiglakmározhatna egy háromnapos ünnepet. Én úgy láttam, elég rendesen odavágtak a környezetnek ezek a szépreményű főfogások. Mondhatnám, ledarálták a teljes növényzetet, mint az augusztusi sűrű jégverés.

Azután végiggondoltam a történetet. Az ENSZ szakértőinek elkerülte nagyra becsült figyelmét, hogy az általuk favorizált rovarok (pete, lárva, báb, esetleg imágó alakjukban) nem elsődleges energiaátalakító szervezetek – azaz nem fotoszintetizálnak. Ennélfogva kénytelenek a növényi fotoszintézis termékeit fogyasztani. (A növényvédelmi eljárások harmadát kitevő kártevőirtásra éppen ezért van szükség.) Következésképpen, ha nagy tömegben akarják tenyészteni őket, a takarmányukat ugyanúgy meg kell termelni, mint a normálisan hízlalt haszonállatokét. Akkor mit is nyerünk azon, amit veszítünk? Miért kellene az undorító ízeltlábúak fogyasztására szorítani az emberiséget?

Mert tévedés ne essék: rá akarnak szorítani minket! A cikk azt mondja, hogy az ENSZ szerint a nyugati világ előítéleteit mindenképpen le kell küzdeni.

A kérdés csak az, hogy a mindenképpenbe mi minden fér bele?

Törvényi kényszerítés? Akár erőszak is?

Vagy alattomban fogják bevezetni a rovarok fogyasztását? A töltelékáruk masszájában úgysem veszi észre a boldog fogyasztó, hogy mit étetnek meg vele?

Tudom, a szükség törvényt bont. A túlélésért cserébe az ember hajlandó megenni bármit, ami anyag- és energiaháztartását egyensúlyba hozhatja. A hadifoglyok csalánleveséről és egyéb túlélő-technikákról már nagyon sokat hallottunk, olvastunk. Ennek ellenére nem vezettük be azokat mindennapi használatra. Ha rajtunk múlik, nem is fogjuk.

Az ENSZ tanulmánya viszont felveti a kérdést: gyermekeink, unokáink a jövő hadifoglyai lesznek? Csak (ma még) undorkeltő élelmiszerek fogyasztásával fogják fenntartani silányodó életüket, hogy munkájukkal és fogyasztásukkal tovább gyarapítsák azok vagyonát, akik ezt a megaláztatást (is) rájuk mérik?

Mert a rovarevés kényszerítésének egyéb célja és eredménye nincs, mint a megalázás. Ugyanis a rovar teste nem tartalmaz több ásványi anyagot, mint ami az általa elfogyasztott növények (esetleg állatok) testében volt. Kalóriát pedig sokkal kevesebbet tartalmaz, mint ami az elfogyasztott táplálékában volt – hiszen a létfenntartáshoz szükséges energiát és az anyagcsere során „eldobott” szerves anyagok szabadenergia-tartalmát mindenképpen elveszíti (bármily rövid) élete során, mire az asztalra kerül.

Ennél a vegetariánus életmód kényszerítése is sokkal humánusabb eljárás lenne. Meg kevesebb hazugságot tartalmazna – ha az állat helyett az ő táplálékául szolgáló növényt esszük meg, nagyon sok kalória megmarad többletként az emberiség számára. Csak a salátabár kínálatát kell kitolnunk itt, Közép-Európában, a nagy tömegben termeszthető fűfélék irányába…

Mindent egybevetve: ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének csak ilyen szakértőkre futja, az emberiség tényleg nagy bajban van itt, a Föld bolygón. Félő, hogy külső megváltás nélkül nem fogjuk túlélni a saját ostobaságunkat.

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>