Kiűzetve az Édenkertből 17. – Ijesztő sziluettek

Kiűzetve az Édenkertből 17.

Ijesztő sziluettek

 

Medúzák (állat), a Hydrozoák (l.o.) és a Scyphozoák (l.o.) szabadon úszó ivaros egyénei. Valamennyien tengeriek és leggyakrabban a tenger felszínén nagyobb tömegekben együtt úszkálnak. Korong-, harang-, v. ernyőalakúak. A harang v. ernyő (umbrella) vízben dús kocsonyás szövetből áll… A M. igen falánk állatok, halakból és rákokból élnek, és ezeket csalánozó szerveikkel mérgezik meg. Mérgük hatása oly erős, hogy a nagyobbaké még az emberre is veszélyes lehet. (Révai Nagy Lexikona, 13. kötet, 532. old.)

A medúzák testének 97%-a víz.

Phorkys és Kétó alakját a görög mitológia rajzolta meg. Tengeri istenek voltak, három leánygyermekük született. Euryalé (Messze Üvöltő), Stheno (Erőteljes) és Medusa (Uralkodó) – más néven Gorgó -, gyönyörű lányok voltak. Azután egyszer megsértették Athéné istennőt, aki haragjában elrútította őket. Ettől kezdve testüket áthatolhatatlan pikkely fedte, réz kezük, arany szárnyuk nőtt. Arcuk dühtől torzult, szemük kigúvadt, hajukban kígyók tekeregtek. Nyelvük is kígyó módjára csúszott elő, éles fogaik és disznószerű agyaraik közül. Oly rémségesek voltak, hogy aki csak rájuk nézett, kővé dermedt a rémülettől.

Sem isten, sem ember nem szerette őket, iszonyattal fordult el tőlük mindenki. Poszeidón volt az egyetlen kivétel. Ő szerette Medusát, hált is véle. Chrysaor és Pegasos e nászból fogant.

A három testvér közül Medusa halandónak született.

Egy időben az emberek elunták az imádkozást. Az árvizek, földrengések feletti bánatukban és bosszúságukban elfordultak isteneiktől. Az istenek olyannyira nem nézték ezt jó szemmel, hogy bosszút esküdtek teremtményeik ellen.

Ekkoriban talál egy öreg halász egy ládát a tengeren, mely ládában egy holt asszony fekszik, élő gyermekével. Az öreg és felesége felnevelik a gyermeket, aki Perseus névre hallgat. Egyszer Zeusz kolosszusához tesznek hajó-zarándoklatot. A kolosszust éppen a tengerbe dönti egy seregnyi katona. Ám megérkezik Hades, alvilági teremtmények hadával, s mindenkit elpusztít. A kis hajó is elsüllyed, egyedül Perseus éli túl a katasztrófát.

Argosz várába kerül, ahol a király elé viszik. A nép istentelenül mulatozik, s a király gyönyörű leányának, Andromédának hódolnak, Aphrodité helyett. Zeusz béketűrése végképp elmúlik ettől, s az emberekre szabadítja Hadest. Az alvilág ura Argoszba látogat, s közli a mulatozókkal: vagy feláldozzák az istennőként bálványozott Andromédát, vagy rájuk küldi Krakent, aki elpusztítja őket. 10 nap haladékot ad nekik a cselekvésre.

Perseus a hercegnő megmentésére vállalkozik. Pallas Athéné és Hermes megsegítik az ifjút. Athéné közbenjárására a nymphák átadják neki Hades láthatatlanná tevő sisakját, a szárnyas sarukat és a bűvös tarisznyát. A hős a világ nyugati peremén, a holtak országának közelében élő, az Alvilág kapuját őrző Gorgókhoz utazik. Azok éppen alszanak, amikor megérkezik. Perseus az Athénétől kapott pajzsot tükörként használva, elkerülheti, hogy Medusára kelljen néznie. Szárnyas sarujában a magasba szökken, s Hermes sarlójával levágja a szörnyű fejet. A Gorgó ekkor szüli meg Poszeidóntól fogant gyermekeit. A gigászok anyjuk nyakából pattannak elő. Medusa nővérei mindhiába keresik testvérük gyilkosát: Hades sisakja láthatatlanná tette őt.

Perseus Argoszba érve megvárja, hogy Kraken előjöjjön a tengerből. Életre-halálra szóló küzdelembe fognak. Perseus a csata hevében rádöbben, hogyan győzheti le a szörnyet. Előveszi ezüsttarisznyájából Medusa fejét, s megmutatja ellenfelének. Kraken azonnal kővé dermed, mert Gorgó feje holtában is megőrizte szörnyű erejét.

Medusa levágott fejét Perseus Pallas Athénének ajándékozza. Az istennő azt pajzsára, az égiszre helyezi. Csatáiban később gyakran felhasználja ellenségei kővé változtatására.

A Gorgó-főnek mágikus erőt tulajdonított a görög kultúrkör. Templomaik és szentélyeik homlokzatát, síremlékeiket gyakran díszítették vele, katonáik pajzsán is sűrűn előforduló motívum volt.

Miért is meséltük ezt itt el?

Mert az előző írásban hivatkozott cikk egy újabb, remek, FAO-nak tulajdonított élelmezési ötlettel lepte meg olvasóit.

A táplálékul szolgáló fajok pusztulása miatt a Földközi- és a Fekete-tengeri medúzafajok egyre inkább a partok közelébe húzódnak. Part menti túlszaporodásuk egyre égetőbb problémát jelent az érintett térségek lakóinak. „Ha nem tudnak vele harcolni, egyék meg!” – írja a múlt évben készült tanulmány. A szerzők szerint a medúzákban óriási biológiai és ipari potenciál van.

Lehet.

Mi meg ismét csak azt látjuk, hogy az ősi tudás, ahelyett, hogy ösztönné finomodna, kidobásra kerül, mert valakik, valamilyen okból, valamiféle érdekből, felülírják azt.

Véletlenül lett olyan szörnyű Medusa alakja a görög mitológiában? Véletlenül viselik nevét ezek az állatok? Egy biztos: mi véletlenül sem kérünk belőlük.

Egye meg őket az, aki a tanulmányt írta!

 

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>