Kiűzetve az Édenkertből 19. – Művilág kapui

Kiűzetve az Édenkertből 19.

Művilág kapui

 

Vadabbnál vadabb ötleteket vetnek fel kutatók, magányosan is, csoportosan is, arra nézvést, hogyan lehetne az egyre növekvő lélekszámú emberiség táplálékigényét kielégíteni a nem is túl távoli, nem is túl biztató jövőben. Az eddigi megoldások – legalábbis szerintük – nem elég hatékonyak, vagy nem elég humánusak. A ma elfogadott broilercsirke-nevelést például nem tartja elég humánusnak André Ford, az angliai College of Art építészhallgatója. Az ugyan nem teljesen világos, hogy egy félkész építész mitől ért ilyen nagyon az agráriumhoz, de úgy látszik, a celeb-jelenség már a tudományokba is befészkelte magát.

Szóval, fent nevezett fiatalember 2012-ben megkritizálta a baromfitartás technológiáját. Előadta, hogy az ablaktalan, zárt istállókban tízezresével felpumpált jószágoknak kín az élet. Az a 6-7 hét, amíg elérik a vágósúlyt. A gyors hízlalás miatt csontváz-problémákkal, szív- és tüdőelégtelenséggel küzdenek a jószágok, sokuk bele is pusztul a tartás körülményeibe. A zsúfoltság miatti stressz külön megterhelést ró a csibékre. Ez az eljárás szerinte etikátlan és hosszú távon tarthatatlan is.

Eddig egyetértünk vele. A mi véleményünk az, hogy a tárgybani haszonállat, testi-lelki szenvedésén túlmenően, táplálkozástani szempontból sem képvisel olyan értéket, mint a természetes közegben felnövekvő fajtársa. Az ipari eredetű takarmányból képtelen hozzájutni mindazon ásványi anyagokhoz, melyek a saját egészségét – és a tápláléklánc következő fokozatán, a testét elfogyasztó ember egészségét szolgálnák. A hízlalás során kialakul tehát egy ásványianyag-hiány pont, mely kiszélesedve továbbgyűrűzik a táplálék-láncon. A mi véleményünk az, hogy amennyiben mód és lehetőség van rá, az állattartási eljárásokat a természeteshez közeli állapotok felé kell visszatéríteni, mert ez a kézenfekvő megoldás a mezo- és mikroelemek pótlására. Innét viszont meredeken eltér a gondolkodásunk Ford úr következtetéseitől.

Ő 2012-ben közölte A „Tudattalan Gazdálkodási Központtal” kapcsolatos ötletét. Eszerint nem kell a tenyésztett baromfik számát csökkenteni (ami Anglia esetében évi 800 millió vágóállatot jelent), elegendő lenne a csirkék agykérgét eltávolítani. (!) A megoldás azért lenne nagyon humánus, mert az állatok lelki életében megszűnne általa a szorongás. Véleménye szerint az agy azon funkciói, melyek a test növekedését szolgálják, nem sérülnének a beavatkozás következtében. Helytakarékossági okokból a csirkék lábait eltávolítanák, egy speciális hüvelybe raknák az állatokat, melyben csöveken keresztül kapnák meg a tápanyagokat. Tulajdonképpen a vízkultúrás növénytermesztési megoldást adoptálná az úriember az állattenyésztésre. Persze, itt szükség lenne az állatok izomzatának mozgatására, amit ő elektromos sokkolással idézne elő. Humánus, nem?

Állítja továbbá ez az interdiszciplináris fejlesztő, hogy az ő rendszerében nem keletkezne hulladék. Csak a csirkevérrel számol, mint haszontalan anyaggal – azt növények trágyázására használná fel. Bizonyára toll sem nőne rajtuk… Azt azért most még nehéz elképzelni, hogy semmiféle anyagcsere-terméket nem produkálnának ezek a szerencsétlen sorsú csibék.

Úgy tűnik, a tudomány területén is érvényesül a szenzáció-hajhászás szempontja. Mennél nagyobbat mond valaki, annál nagyobb nyilvánosságot kap. Az sem baj, ha önmagának is ellentmond…

A csirkék elektromos sokkolásánál sokkal durvább az emberek chip-vezérlésével kapcsolatos ötlet, amit Dr. C. Patrick Dunne vezetett elő. A nikotintapaszok, vagy a speciális, bőrön át felszívódó gyógyszertapaszok mintájára, élelmiszer-tapaszokat vezetne be. Az Amerikai Védelmi Minisztérium fontolgatja az ötlet továbbfejlesztését és bevezetését. Nevet is kapott már a projekt: TDNDS – Transdermal Mutrient Delivery System, azaz Bőrön Keresztüli Táplálékszállító Rendszer lett a keresztségben. A tapasz a legfontosabb tápanyagokat tartalmazná és egy mikrochipet. A chip egyfajta mikro-labor módjára analizálná a felhasználó jellemző élettani paramétereit, s némi számolgatás után adagolná is a tapasz tartalmát. Az intelligens tapasz tehát mindenkinek élettani szükségletei szerint adagolná a táplálékot. A hadügyi illetékesek szerint a tapasz nagyon jó megoldás lenne azokra az esetekre, amikor a katonáknak nem áll rendelkezésükre természetes táplálék.

Dunne doktor szerint fejlesztése túlmutat a hadsereg korlátain, a civil szférában is nagyon hasznos lehet – elsősorban az úrhajózásban (már amennyire civil szféra az) és a bányászatban. A megvalósulást 2025-re ígéri.

A magunk részéről ismét csak a sematikus gondolkodás zsákutcáján tudunk megdöbbenni – pontosabban azon, hogy tudósnak hitt emberek mennyire nem ismerik fel a zsákutcát.

Amiből az ötlet elindult (nikotin- és gyógyszer-tapasz), az igen csekélyke mértékben adagolandó (néhány mikro- illetve milligrammról beszélünk naponta) anyagok beviteléről szól. Kicsiny beviteli többlet már mérgező is belőlük!

Ezzel szemben a napi táplálékmennyiség ezeknek több milliószorosa! Még akkor is, ha vegytiszta szőlőcukor-molekulában gondolkodunk. A minimális szükséges kalória-igény fedezéséhez elképesztő méretű tapaszra lenne szükség. És akkor még nem beszéltünk az aminosav-szükséglet fedezéséről. Hogyan, milyen molekula-szerkezetben, milyen „koktélban” biztosítják megfelelő tisztaságban a teljes aminosav-szekvenciát?

És mi lesz az emésztő-traktussal? A belek önmagukat fogják megemészteni? Vagy a felhasználó visz magával emésztési rostot, hogy a belek állagát meg tudja őrizni? Mi értelme van ennek?

Ivóvízből pedig annyival többet kell biztosítani, amennyi a természetes táplálék elmaradása okán hiányozni fog.

A megoldás költségét már nem is emlegetjük. Biztosan nem egy hamburger árába fog kerülni.

Nyitogatnák hát a művilág kapuit, de hála Istennek, azok kettőre vannak zárva!

Kucsora István

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>