Kiűzetve az Édenkertből 4. – Vadak és vadászok

Kiűzetve az Édenkertből 4.

Vadak és vadászok

 

„Hihetetlenül drágák voltak az Indiából hosszú hajóúton szállított fűszerek: mire egy-egy előkelő úr asztalára kerültek, olykor annyiba kerültek, mint egy egész uradalom. Alaposan „megtrágyázták fűszerszámmal” , sóval az ételeket, nemcsak a sokféle, nehéz szagú és ízű vadhús miatt, hanem a gazdagság fitogtatása végett is.” – írja 1980-ban megjelent, Fűszernövények című könyvecskéjében Járainé dr. Komlódi Magda.

A fűszerek forgalmi értékével már tisztában vagyunk, a divattal, a gazdagság mutogatásával jelen írás keretei között nem foglalkozunk. Vizsgálódásunk tárgya marad tehát a „nehéz szagú és ízű vadhús”, melynek fogyaszthatóvá tétele csillagászati értékű fűszerkollekciót emésztett fel. Vajon miért érte meg az egykori kiváltságosoknak, hogy az erdőn-mezőn szabadon élő, ingyen zsákmányolható állatok ehetővé tételére többet költsenek, mint amennyiért háziasított jószág húsát szolgálhattak volna fel?

Nyilvánvaló, hogy a praktikus használati értéken túlmenően, egyéb, rendkívül fontos érdemet is tulajdonítottak a füllesztett vadhúsnak, ezért áldoztak a fűszerezésére számoltalatlanul.

Felfogásuk megértéséhez a vadászat, mint emberi tevékenység mélyére kell lehatolnunk.

Vajon mikor és hogyan történt az első vadászat?

A darwinista felfogás szerint ez a tevékenység egyidős az emberiséggel. Ahogyan gyermekkorunk óta halljuk, olvassuk tőlük, az ősemberek összefogtak, s közös erővel agyonverték, összeszurkálták a náluknál nagyobb és ügyesebb állatokat. Tulajdonképpen egyszerű a történet, s a szálláshely, temetkezési helyek körül talált állati csontokkal bizonyítottnak is vélhető az ügy. Persze, csak akkor, ha valóban a vadász ejtette el az állatot, s nem a véletlen miatt van egy helyen a lelet.

Az őskőkori vadász darwinista tézise meredek ellentétben áll mindazzal, amit példának okáért a Bibliából tudtunk meg az állatok és ember viszonyáról a Földön. Mint két résszel korábban tárgyaltuk ugyanis, a Biblia arról számol be, hogy a Vízözön után adta Isten az ember eledeléül az állatokat. Ez az ajándékozás nem verbális volt csupán, hanem, a materialista filogenezist is figyelembe véve, minden bizonnyal az emberi emésztőrendszer Teremtő általi továbbfejlesztésével is járt. Azaz, Isten alkalmassá tette az Ő gyermekeit az állati eredetű táplálék hasznosítására. Következésképpen mind a vadászat, mind az állattenyésztés ettől kezdve nyer jelentőséget az emberiség számára. Az is nyilvánvaló, még a darwinista kiválasztódás-elmélet szerint is, hogy aki legkorábban és legteljesebb mértékben alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, az fog az élen járni. Az lesz a legerősebb. Az fogja irányítani a „falkát”.

Találunk-e feljegyzést az egykori nagy vadászról a régmúlt idők írásos hagyatékában?

A Genezis a következőkről tudósít minket: „Nimród volt az első uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr előtt, innen a mondás, ‘Akárcsak Nimród, hatalmas vadász az Úr előtt’. Birodalmához tartozott Bábel, Erek és Akkád, valamennyi Sinár földjén.”

Létezett tehát a nagy vadász. Származást a következőképpen rögzíti az Írás: „Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet.” … „Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.”… „Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. …Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.”

 

Megtaláltuk tehát az emberiség első nagy vadászát, a Vízözön után, Noé dédunokájának személyében. Szembetűnő, hogy Khús többi fiától külön említi őt a Biblia. Ennek valószínű oka, hogy Khús idős korában, másik asszonynak nemzette őt, mint bátyjait. A Szefer Hajasher (Igazak könyve) igazíthat útba e kérdésben, mivel kitér arra, hogy Khús már idős korában, újraházasodva nemzette Nimródot. Azt is megtudjuk, hogy leginkább őt szerette összes fiai közül, mivel idős korának gyermeke volt. Bizonyára Nimród alkalmazta legsikeresebben mindazt az új tudást, amit a katasztrófa után az Úr adott át az embereknek. E tudás közvetlen kapcsolatban állhatott a vadászat tudományával, ezért volt hatalmas vadász ő az Úr előtt. E tudás birtokában kezde hatalmassá lenni a földön, olyannyira, hogy az első uralkodó lett a földön. A modern kor technikai, technológiai versenyfutását ismerve, nem nehéz meglátnunk a párhuzamot Nimród népének fejődése és a modern szuperhatalmak kialakulása között. A lényegi különbség az első szuperhatalom és a mai nagyhatalmak között az, hogy Nimród tudása egyenesen Istentől származott.

Vannak persze olyan értelmezések is, melyek szerint éppenséggel Istennel szemben cselekedve vált Nimród nagy vadásszá. Általában megállapítható, hogy a Biblia és a hozzá kapcsolódó iratok (Talmud, Apokrif, Pszeudoepigráf, Targumok stb.) negatív személyként mutatják be Nimródot. Figyelembe kell vennünk azonban azt, hogy Nimród hódítóként uralkodott a többi nép felett. Bizonyos, hogy az erővel meghódoltatott népek nem atyjukként tekintettek az őket leigázó uralkodóra, még ha így is került később feljegyzésre ez. A fennmaradt iratok viszont az egykori ellenfelek hagyatékát képezik. Tulajdonképpen kizárható, hogy sérelmeiktől mentesek legyenek ezek a dokumentumok. Mi sem tudunk önfeledt jókedvvel visszaemlékezni Batu kán országlására.

Írásunknak viszont nem az a célja, hogy pálcát törjünk Nimród király felett, vagy éppenséggel rehabilitáljuk őt. Célunk annak az ismeretanyagnak a körvonalazása, ami a Vízözönt követően kiemelte őt és nemzetét az akkori világ általános állapotából.

„És Nimród Sínárban lakozott, biztonságban uralkodott, és az ellenségeivel való harcokban legyőzte azokat, és minden csatájában sikerrel járt, és birodalma igen naggyá lett.

És minden nép és nyelv hallotta hírnevét és atyjuknak tekintették őt, és a földig meghajoltak előtte és ajándékokat hoztak neki, ő pedig urukká és királyukká lett, és mindannyian uralma alatt éltek Sínárban. Nimród uralkodott a földön Noé minden fia fölött és azok mindannyian alattvalói és követői voltak. És az egész föld egy egységes nyelvet beszélt, de Nimród nem követte az Úr útjait, és gonoszabb volt, mint bármely ember őelőtte az özönvíztől kezdve az ő idejéig.” ( Jásher 7:44- 45)

A gyakorlati érdemek, eredmények feltétlenül megjelennek ebben a forrásban is, függetlenül attól, hogy magát a személyt miként értékeli a szerző. Az is nyilvánvaló, hogy korának szuperhatalmát alkotta meg a Hatalmas Vadász.

 

A mérleg másik oldalán viszont ott vannak a Bibliától független krónikák. Ezek megegyeznek abban, hogy Nimródot bölcs, erős, igazságos uralkodóként mutatják be.

 

A klasszikus görög történetírásban is megjelenik a király alakja. Strabón a következőket írja róla: „Nimród a Szkíták nagy királya, aki Babilonban uralkodott, sok-sok ezer évvel az özönvíz előtt. Hatalmas varázsló volt, varázstudománya nagyobb mint Mózesé, Zarathustráé és Hermész Triszmegisztoszé. Nimród Király a varázsló, alkotta meg, a számok tudományát, az ásványok tudományát és a csillagokban írt sors olvasásának művészetét”

Tehát a matematika (numerológia), az alkímia és a csillagászat szolgálták az uralkodó tevékenységét. A görögök spirituális királyként tartották számon őt, ami hatalmának és tudásának isteni eredetét igazolja.

Babiloni és káldeai források szerint Nimród „a legnagyobb varázsló égen és földön, akinek hatalmával még az istenek is számoltak.”

Arab legendák is említik a Vadászkirályt. „Nimród a mágusok mágusa volt, a legnagyobb varázsló. Nimród uralma alatt dzsinek álltak, parancsinak engedelmeskedtek”.Teljesen egybecseng ez a megállapítás Strabón közlésével. Más arab forrás szerint: „Tornya, amelyet azóta is Nimród tornyának neveznek, bár ma már csak romjai láthatók, valaha hatalmas volt, felért az égig. Nimród egyetlen éjszaka alatt építette ezt a tornyot varázserő segítségével.” Az építőmesterség is olyan tudomány tehát, amit Nimród hozott el az emberiség javára és szolgálatára.

A piramisokra illik rácsodálkozni. Illik babonásan hitetlenkedni az építkezés monumentalitásán, a kivitelezés lehetetlenségén. Vajon akkor is a piramisokon akadna el szavunk, ha Nimród tornya még állna?

Bábel tornyának történetét mindenki ismeri. Nimród azért építette, hogy a tetejéről megnézhesse Ábrahám Istenét. Más változat szerint a torony tetején harcban kívánta legyőzni Istent. Egyéb források az Égi Bikát jelölik meg ellenfélként a Torony tetején. Az összes ókori tudósítás megegyezik abban, hogy a Torony megépült, a harc megvívatott. Az ellenfelet a legtöbben nem nevesítik. A Biblia szerint egyenesen az Úr ellen háborúzott a király. Egy káldeus szöveg pedig így fogalmaz: „Azokban az időkben a démonok ura az égben tartózkodott és Nimród elhatározta, hogy háborút indít ellene a torony tetejéről.”

A harc kimeneteléről sem szól a legtöbb híradás. Vélhetően Nimród király vereségével végződött a küzdelem.

A Biblia Bábel tornyához köti azt az isteni intézkedést, mely az egy zászló alá gyűjtött nemzet nyelvét megzavarta, s s népeit szétszórta a Torony alól.

 

A források tanúsága szerint Nimród Sineár (Sumér) – más változatban Babilon – földjén élt. Sumér történelmét, királyai vonatkozásában, elég részletesen rögzítették a Királytáblák. Ezeken viszont nem találjuk Nimród királyt, a kor leghatalmasabb uralkodóját. Nagy biztonsággal kizárhatjuk azt, hogy a bibliai források, a káld írások, a görög történetírás és az arab legendárium csak kitalálta volna a személyét. Azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy a sumér emlékezet szándékosan törölte volna a gigászi uralkodót. De akkor miért nincs feljegyezve Nimród neve a sumér szellemi hagyatékban?

Ennek legvalószínűbb oka, hogy másként, talán egy már elfeledett néven nevezték az ősi krónikák, mint a későbbiek.

A kérdés megfelelő pontossággal tehát a következő: milyen néven illették a sumérok a világ első nemzet-királyát?

Ma már sok kutató van azon a nézeten, hogy Gilgames, Uruk Özönvíz utáni ötödik királya felel meg Nimród király személyének.

A Királylista és a Biblia közötti látszólagos ellentmondást mindenképpen fel kell oldani, ha Gilgames és Nimród személyének egyezőségét lehetőségként elfogadjuk. A Biblia szerint Nimród a Noét követő harmadik generáció sarja, tehát a Megmenekített dédunokája. A Királylistán viszont az ötödik helyen találjuk. Tehát, ha elfogadjuk, hogy Meskiaggaser, „Uti isten fia, a tengerbe alámerült, a hegyvidék felé kiemelkedett” személye azonos Noéval, akkor Gilgames neki csak ükunokája lehet. Bizonyos források szerint Gilgames viszont Lugalbanda és Ninszun fia, tehát nem áll leszármazotti viszonyban Dumuzival, aki Lugalbandát követően 100 évig uralkodott Uruk városában. Vannak olyan elméletek, melyek szerint Dumuzi nem is Gilgames előtt uralkodott, hanem jóval korábban. Vizsgálódásunk szempontjából irreleváns, de tény, hogy Dumuzi isten, „a pásztor” 36.000 éven át uralkodott, de a Vízözön előtt 68.400 évvel befejezte földi életét. A lényeges az, hogy leszármazási sorrendben tehát lehet Gilgames a harmadik generáció képviselője, a „tengerbe alámerült” dédunokája. Ezzel még nem bizonyítottuk, hogy Nimróddal azonos személyről van szó, de nem is zártuk ki a lehetőségét.

Szent Sigilbert, Antiochia püspöke krónikát írt a keleti nemzetekről. Eszerint Nimród “mintegy 58 esztendővel a Vízözön után ment be Evilát földjére…” Nem tudjuk, a számadatot honnét merítette a szerző, de azt gondoljuk, ez az állítás nem tud az egyéb források közé igazodni. Tekintve, hogy Noé már nem volt gyermek, amikor a Vízözön zajlott, s fiai is felnőttnek számítottak már, a +58 év megfelelő időtartamnak tűnik ahhoz, hogy dédunokája önálló élethez fogjon a megadott időben.

 

A töredékesen ránk maradt Gilgames-eposz és a Nimród-hagyaték összevetésével kell találnunk olyan egybeeséseket, melyek valószínűsítik a személyazonosságot. Az első, felszínesnek tűnő hasonlóság a rendkívüli testi erő. Nem elhanyagolható azonban ez sem, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a krónikák valóban csak a legerősebb bajnokokról tesznek említést. Ha elfogadjuk, hogy Gilgamesnek és Nimródnak közel egyidőben és egy országban (mindkettejük otthona Sumér volt) kellett élnie, nyilvánvaló, hogy az összevetésük elkerülhetetlen lett volna a való életben is, a történetírásban is. Gondoljunk csak Enkidura, az eposz nagy erejű teremtményére, akinek feladata éppen Gilgames legyőzése volt. Ha nem kortársak, de két külön személyről van szó, akkor a később élt személyt hasonlították volna a beszámolók a legendás elődhöz. Ennek azonban nyoma sincs.

Az eposz szerint Gilgames a városfalak építésével sanyargatja népét, s ez vonja fejére az istenek haragját. A Nimród-források megegyeznek abban, hogy városokat és magát a Tornyot építi Nimród. E végső tettével magára vonja Isten haragját.

Az eposz leírása szerint Gilgames megöli a szörnyűséges Huwawát, a cédruserdő őrét, ami emberfeletti zsákmányszerzésnek bizonyul akkor. Nimród nagy vadász, az Isten előtt.

Gilgames, Enkidu segítségével megküzd az Enlil által rászabadított égi bikával (talán magával Enlillel). Nimród is égi ellenféllel küzd a torony tetejéről, a már említett káldeus leírás szerint a démonok urával, aki akkor az égben lakozott. Bibliához kötődő leírások szerint magával az Úrral, Adonájjal vívott harcot a király.

 

Nehéz megmondani, miért nem egyezik a két név, ha ugyanarról a személyről van szó. Talán az lehet ennek az oka, hogy éppen Nimród (Gilgames) ténykedésének következménye a népek nyelvének megzavarodása. A szétszóródott, egymás szavát nem értő emberek nyilván másképpen emlegették fel egykori királyukat. A nevek tényszerű jelentéstartalmat hordoznak magukban. A Gilgames-Nimród egyezőséget szintén valló Dr David Livingstone, a „Ki volt Nimród?” című írásában Nagyon kézenfekvő magyarázatot ad az eltérő nevekre. Szerinte a héber marad ige annyit jelent, hogy lázad. Ennek az igének az n előtaggal képzett főnévi igeneve a Nimród. Ami annyit jelent, hogy lázadó. Rebellis. Nyilvánvaló, hogy ezzel a „beszédes névvel” csak a lázadás elbukása után, az immár hatalmát vesztett, akár el is hunyt királyt illették. Aki hatalma csúcsán lehetett Gilgames is.

 

Végezetül ejtsünk szót a Gilgamest ábrázoló khorsabadi leletről. Az emberalak egyik kezében egy kígyót tart, a másik karja alatt, nyakánál fogva egy oroszlánnak kinéző macskafélét szorít magához. A kígyóról nem kell külön értekeznünk, előző írásunkban kiveséztük Gilgameshez való viszonyát. A ragadozó macska, mint szimbólum, egyértelműen a férfi vadász-minőségére utal. Mivel fogjul tudta ejteni a nagymacskát, nyilvánvalóan jobb vadász annál.

Gilgames és Nimród. Fűszer és vadászat. A kör bezárult. Erős államot erős polgárokkal lehet felépíteni. Kevés, ha a király erős egyedül. A khorsabadi ábrázolás a beteg, pusztuló népéért aggódó és harcoló uralkodó üzenete. Ez öröklődött át a legendáriumokban, ezért volt olyan fontos az ingyen vadászzsákmány, hogy uradalmak értékével felérő fűszerezéssel tegyék ehetővé.

És hogy a magyarok őse volt-e Nimród?

Erről a folytatásban értekezünk.

 

A fejlesztők nevében

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>