Levél Putyin elnöknek

Levél Putyin elnöknek

 

Elnök Úr!

A történelmes zivatarok során a magyar nép többször tanúbizonyságát adta annak, hogy az orosz népet nem azonosította vezetőivel. Még akkor sem, amikor a hazug politika egymás ellenségeivé tette a két nemzetet, a gyilkos háborúk ideje alatt is mindkét oldalon emberségből sokan jelesre vizsgáztak. Számomra megadatott, hogy a Don-kanyarban – ahol a legádázabb magyar-orosz ütközet zajlott, s ahol gyakorlatilag a második magyar hadsereg szinte teljesen megsemmisült – részt vehettem a történelmi múltunk rendezése és a megbékélés jeleként az elesett katonák számára felállított emlékmű, az Emlékezés Kapuja felszentelésén Boldírjevkában. Tanúja lehettem, hogy a valaha egymás ellen harcoló emberek milyen tisztelettel, milyen együtt érzően vettek részt a holtak felkutatásában, a végső tisztelet mindenki számára kötelezően megadandó megszervezésében. A kegyeleti megemlékezésre olyan idős személyek is eljöttek, akiknek szinte egész családjuk életét a harcoló magyar katonák oltották ki. Ott volt a féllábú veterán katona, aki fejet hajtott az elesettek emlékműve előtt. Ott az édesanya, aki három fiát és férjét veszítette el a véres küzdelemben, most mégis gyertyát gyújtott. Elmeséltek szívhez szóló történeteket, amelyekben bizonygatták, hogy amikor nem szóltak a fegyverek, a magyar katonák milyen emberségesen bántak a civil lakossággal. Megjavították a romos otthonok tetejét, megreparálták az eszközeiket, a gyerekekkel megosztották szűkös élelmüket, volt, aki még játékokat is faragott a kicsiknek. Cserébe, amikor bevégeztetett a harc, az itt élők sok-sok sebesült magyar kiskatona életét mentették meg. Ápolták, bujtatták, gyógyították őket, vagy ha mást nem tehettek, hát édesanyjuk helyett fogták le a szemüket, leheltek utolsó csókot homlokukra.

Őstörténetünk dokumentumai híven bizonyítják, hogy ezer szállal fonódik egybe a magyar és az orosz nép sorsa, rokoni kapcsolatok kötnek össze bennünket. Nem véletlen, hogy a mindenkori hatalom igyekezett ezeket a szálakat elvágni, elhazudni, mert az egyéni érdekeket jobban kiteljesíthetőnek hitték, ha a nyugati, Jézust megfeszítő istentelen rendszerhez kapaszkodnak, ahol a Mammon az úr, s amelyben könnyebb egy országot kiszolgáltatottan félelemben tartani. Ahogy egy régi magyar közmondás is tartja: zavarosban könnyebb halászni, s ezt jól ismerik is és be is tartják vezetőink. A magyar nép legszentebb szabadságharcaiban ez az istentelen hatalom az akkori orosz birodalmat használta fel céljai eléréséhez, gyáván megbújva a cári rokonok uszályában. A második világégés kegyetlenségei pedig tovább feszítették a szakadékot az Ön népe és a magyarság között. A sebek még ma sem gyógyultak be, amelyet a sztálini horda ejtett nemzetünkön. A sok-sok meggyalázott asszony jajkiáltása, az otthonok kifosztása, szétdúlása, majd a háború után hatalomra került sötét erők kegyetlen vérfürdőjének néma eltűrése elevenen ég ma is a nemzet testén. De azzal is tisztában vagyunk, hogy sem a cári kegyetlenségek, sem a sztálini embertelenségek nem azonosak az orosz lélekkel, hiszen az orosz ember éppen úgy megszenvedte azt, mint mi magunk. Az orosz kultúra épp úgy része egyetemes kultúránknak, mint a magyar, hiszen a közös múlt is leginkább itt tapasztalható meg.

Ma a nagyvilágban a pénz urai ismét ellenséget akarnak kreálni a két nemzetből, durván beleszólva Oroszország belügyeibe akkor, amikor csupán az utóbbi száz évet tekintve ezerszerte nagyobb törvénytelenségeket követtek el és követnek el ma is, elegendő a közel-keleti válságot vagy a szándékosan gerjesztett arab- és ukrán „tavaszt” említeni. A második világháború lezárását követően az akkori szovjet vezetők reálpolitikusai elősegítették még abban a kiszolgáltatott személyi kultuszos években is, hogy a körülményekhez képest normalizálódjon Magyarország és a Szovjetunió viszonya, ezért kezdeményezték két ízben is az 1848-49-es szabadságharcunk során hadisarcként lefoglalt történelmi zászlaink visszaszolgáltatását, egy mély seb behegedését elősegítendő. Most, 1956 világrengető dicsőséges forradalmára és szabadságharcára emlékezve, ahol ismételten az Ön népét használták fel a magyar szabadságharc eltiprására, egy újabb gesztusra vár a magyar nép. Az 1944-45-ös véres és emberiségellenes szovjet pusztítását követően a Magyar Szabadság terére egy obeliszket állíttattak az akkori vezetők, amely az elesett szovjet hősöket dicsőíti, soha el nem múló tiszteletet, hálát feltételezve irántuk. Tudjuk, hogy a katona parancsot teljesít, amikor harcba indul. Azt is tudjuk, hogy a győztesek mindig meghatározzák az élet továbbvitelét. De, miután 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Hazánkat, úgy véltük, hogy az igazi megbékélésre és a két nép közös múltjának tisztázására végre eljött az idő. A Szabadság terünkön ott csúfoskodó obeliszk azonban ezt nem teheti lehetővé. A mindenkori hatalom ugyanis Önök ellen is kijátszva, szándékosan hagyja ott a téren ezt az emlékműnek nem nevezhető borzalmat, amelynek semmi más célja nincs, minthogy a magyar népet örök időkre elrettentse a szabadságért való küzdelmétől. Hiszen tudjuk, hogy az elesett szovjet katonák tetemeit exhumálták és katonai temetőkbe, illetve egyes esetekben a családok kérésére hazaszállították, tehát az sem igaz, hogy ott elesett harcosok nyugszanak. Egyébként sem volna helye köztéren katonasíroknak. Ma ez a „hősi emlékmű” a két nép közötti ellenérzés folyamatos fenntartását és a magyarság lelkének gúzsbakötését szolgálja. Miután esély sincs arra, hogy a szabadságszerető magyarság eltávolíttassa, hiszen már azért is börtönnel fenyegették az idős veteránt is, hogy cipőjét a márványtalapzathoz dobta, ezért fordulok Önhöz kéréssel.

2016-ban, az 1956-os szabadságharcunk 60. évfordulója alkalmából szeretnénk valóban méltón emlékezni hőseinkre, akik akkor, abban a személyi kultuszos rettegett korban az egész világot megrengették. Az 50. évfordulón – bizonyára értesült róla – az akkori hatalom – 2006 állítólagos demokratikus intézményrendszerében! – véresre verte a békés ünneplők tízezreit. Lovasrendőrökkel tapostattak meg bennünket, tucatnyi ártatlan ember szemét lőtték ki, sokakat bebörtönöztek, csontjaikat törték, összeverték, könnygázgránáttal és gumilövedékekkel lőtték. Magam is megsebesültem ekkor, s miután végig a helyszínen voltam, személyesen tapasztaltam, mivé teszi a pénz, a hatalmi mámor és a teljes kontroll-nélküliség a politikusokat, és csatlósaikat. Ma az Európai Unió birodalmi törekvései és szolgamódi hódoltsága ismét szét akarja szabdalni az ázsiai-európai nemzetek baráti-rokoni kapcsolatait. Hogy a magyarságot ne tudják újabb gyűlöletkeltő propagandába belezavarni, ezért kérem Öntől, hogy mint Oroszország vezetője, kezdeményezze a magyar kormánynál a Szabadság terünkön álló obeliszk lebontatását, és a méltó helyére, a szoborparkba való felállíttatását, ahol sok más egyéb jelképpel tisztességes körülmények között emlékeztethet egy letűnt kor, remélhetőleg soha vissza nem térő időszakára. Elnök úr megteheti, hogy amint 1941-ben, majd 1948-ban elődei visszaszolgáltatták a szabadságharcunk zászlajait, Ön most az 1945-ös obeliszk lebontatásával hasonlóan bizonyíthatja, hogy a nemzetek közötti emberséges együttélés nem csupán üres szólam. 1956 dicsőséges 60. évfordulója alkalmára megérdemelné a magyar nép, hogy egy sötét kor sebei be tudjanak hegedni, még akkor is, ha emlékezni mindig fogunk és el nem is feledhetjük az akkor történteket. A mai zűrzavaros időkben nagyon sokat jelent, hogy az egyszerű emberek érzelmeit ne tudja a hatalom kijátszani, felhasználni. Ennek érdekében kérem tehát, hogy gondolja meg a javaslatot és amennyiben megérti, átérzi az emögött lévő mérhetetlen hazaszeretetet és a magyarság iránti tiszteletet, amely minden népet megillet, hiszen a bűnöket soha nem egy nemzet, hanem annak egyes elemei követik el, akkor a súlyos terhek mellett is szakítson időt erre a kérésre. Sok százezer magyar lélek és sok tízezer, temetőben nyugvó hős áldozata ezt rég megérdemelné.

Tisztelettel:

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>