Magyar feltámadás – Szebb jelenre vágyva

Magyar feltámadás

Szebb jelenre vágyva

 

Az új esztendő hideg napjaiban „csak” harmincöten fagytak halálra a hideg napok során. A téli hónapokban lassan közelít a százhoz a kihűltek, megfagyottak száma, s az aluljárók egyre jobban megtelnek rongyos, bűzös, fogatlan alakokkal, akik az úgynevezett polgári életet feladva múlatják az időt. Közülük csak ritka keveseknek adatik meg, hogy kitaláljanak ebből a sötét labirintusból, amibe a mai uraik, kifosztóik kényszerítették. Egykoron talán mindenkinek volt otthona, munkája, még ha nem is értelmes, de pénzt kereshetett, kenyeret, tejet vehetett, talán családja is, melytől némi szeretetet kapott, adott. Ma számkivetetten, mások által lenézetten élnek, élnek?! – a szabad ég alatt, hidak, aluljárók betonfalai között menedéken keresve. Őket már nem érdekli sem a tőzsdei árindex, sem a politikai csatározások. Egyetlen életcéljuk, hogy naponta jusson néhány szelet kenyér, esetleg egy tányér meleg leves, s egy üveg bor, hogy a hideget elűzze, mint a sötét gondolatokat. Mert azok jönnek, kéretlenül is. Január elején a Belügyminisztériumban valaki téves gombot nyomott meg, s emiatt 7 milliárd forintot utaltak át a bankszámlákra az önkormányzatoknak. Lehet, hogy a számítógép tudott valamit? Felfedte, hogy ez az összeg nem is a minisztériumi siserahadnak, hanem a falvaknak, városoknak járna? Hiszen tőlük szedték, követelték be adóként, amiből aztán nagy bőszen osztogatnak maguk között, ahogy az anyaföldet is naponta herdálják, adják-veszik, mint valami megunt portékát. Csakhogy ennek az utalásnak igen nagy ára van, mivel a banki „munka” majd félmilliárdjába került a belügynek, a pénzintézetek ugyanis ennyit gomboltak le „tranzakciós díj” fejében, amiért az íróasztal mögött ücsörgő alkalmazottak néhány ujjmozdítással a számítógép billentyűzetével a virtuális baksist tovább utalták. Vajon ki fogja megfizetni ezt a tévedést? Mint ahogy sok egyéb tévedésnek sincs személyi felelőse. Elvégre a képviselő, a miniszter, a miniszterelnök, az államtitkárok és mindenféle basáskodó senkiházi akármilyen döntést hozhat a fejünk fölött, azért felelősséggel senkinek sem tartozik. Gondolják csak meg, egy aprócska kisvállalkozásban is a vezetők személyes vagyonukkal is felelnek a döntéseikért! Az ország sorsáért azonban senki sem visel felelősséget. Nem véletlen, hogy már a márciusi ifjak felelős kormányt követeltek a Hazának, s az sem, hogy ezt a szöveget transzparensre festő fiatalembert őrizetbe vették, rendbontás okán. Még hogy felelős kormányt! Itt milliárdok, ezermilliárdok cserélhetnek gazdát, de a „tévedésekért” senki sem felel. Legföljebb, ha rosszul osszák szét a jutalékot. Akkor kegyvesztettként elhúzhatnak. Jó esetben csak hazai vizekre. A gyárakban, üzletekben, bármilyen munkahelyen ha valaki a legkisebb hibát elkövette, mondjuk eltört egy poharat, azt levonták a fizetéséből. Ha 7 milliárdot „tévesen” utal el valaki, annak nincs anyagi felelőse. Erkölcsi talán még lehet, de ebben az erkölcstelen világban ugyan mit számít ez már? Rend, fegyelem, tisztesség, becsület, erkölcs akkor érvényesülne, ha a jövő héten arról olvashatnánk: az okozott félmilliárdos kárt a minisztérium gazdasági igazgatójának és beosztottainak béréből levonják, az adófizetők pénze hiánytalanul megtérült. Na de ez ma már teljesen utópia. Hajdanán egyetlen selejtes csavarért börtön járt az elkövetőjének. Ma meg? Büntetlenül dobálózhatnak itt a milliárdokkal, hiszen ez az ország valóban következmények nélküli országgá züllött. Még az sem lehetetlen, hogy ez a téves utalás előre megtervezetten zajlott, elvégre sok kézen-közön kell átmennie a számláknak ahhoz, hogy a bankok felé a gombot valakik megnyomják. A mai hazug világban az is elképzelhető, hogy ezzel a félmilliárddal már jó előre számoltak, a tranzakciós díjat jutalomnak szánták a bankoknak, a devizahitel-károsultak panaszainak levezényléséért. Olyan ez, mint a Simicska-Orbán hadjárat. Folyik az adok-kapok, de a vámot is, a révészt is az adónkból fedezik. A Tarlóssal való pengeváltás is nevetséges! A kártérítésként megjelölt összegek – elmaradt haszon – már milliárdos tételekre rúg, s a bírósági ítélethozatalkor az sem lenne csoda, ha ezt a követelést – ismét csak a mi adóforintjainkból – ki kellene fizetni a hirdetőoszlop-királynak, amiért a főpolgármester előre megfontoltan ledöntette azokat. Folyik itt is a Ki nevet a végén? – társasjáték. S félő, hogy minden esetben mindkét fél, amely a háttérben egy, jót röhög, csak nekünk nem lesz kedvünk nevetni rajta. Ahogy a közlekedési helyzet körüli huzavona is olcsó színjáték. Ki fizesse az agglomerációs tömegközlekedés költségeit. A fővárosnak 10 milliárd feletti plusz kiadást jelent a távolsági járatok üzemeltetése, amire nincs fedezet. Üres a kassza. Arról azonban évek óta hallgatnak, hogy a sok milliárddal elszámolni nem tudó elődöt, a Demszkyt vajon miért nem perelte be Tarlós, holott hivatalból kötelessége lett volna a 70 milliárdnyi hiány vagy „téves utalások” miatti elszámoltatás. De hát mit várhatnánk a mai főpolgármestertől, amikor elődjével együtt boltoltak korábban. A III. kerületi Ürömhegy-Aranyhegy felbecsülhetetlen értékű területein kialakított lakóparkokért sok milliárdos haszon ütötte markukat. Ez onnan is feltételezhető, hogy a három fős vállalkozásból a harmadik társ, az ÁVH-s kötődésű Ungár András – cseppet sem mellesleg Schmidt Mária férje, aki az ÁVH-sok viselt dolgait volt hivatott feltárni – után az özvegy 7,5 milliárd forintot örökölt. Képzelhetik mennyi jutott Tarlósnak és Demszkynek? S hogy várható el Tarlóstól, hogy az aranytojást tojó Demszkyt perelje? Holott közpénzről van szó, nem a saját üzletelésükről. Nem is olyan régen még a hazaárulásért halálbüntetés járt. Márpedig a nép vagyonának eltüntetése hazaárulás. Hány szerencsétlen sorsú embertársunknak kellett megfagynia, éhen pusztulnia, utcára vetődve életét megnyomorítania azért, hogy ezek a milliárdjainkkal ilyen felelőtlenül játszadozzanak, sajátjukként kezeljék? S még a közlekedésnél maradva: összeszámolta-e valaki, hogy hány milliárd forintot osztogattak szét a BKV-BKK vezérkarának az utóbbi évtizedben, annak ellenére, hogy folyamatos veszteséget, hiányokat jeleztek a kormány felé. Ahogy a korábban leváltott vezérnek is csupán 100 millió forintnyi összeget adtak, mondván, hogy felére csökkentették a jutalmát, mert nem jól teljesített? Hát így működnek a dolgok mostanság mifelénk.

Ahogy a felcsúti sárgabárónak is lassan annyi ezer hektár földje lesz, mint a szerencsejátékos cimborájának. Nem tudom, aranykalászos vizsgát tetettek-e le akármelyikkel is. Mert az egyszerű gazdák, akik valóban megművelik a földet, s akik ebből tartják el családjukat, még egy hektárnyi területhez sem juthatnak addig, amíg ezt az újabb pénznyelő ostobaságot végig nem járják, 300-400 ezer forintért „igazolást” nem vesznek, hogy képesek a földjüket megművelni. A csányiknak, mészárosoknak, tiborcoknak és egyéb milliárdos here rétegnek vajon miféle vizsgáljuk van? Vagy nekik bizonyára elég annyi, hogy a miniszterelnök barátai, rokonai, s máris minden ajtó nyitott előttük.

A migráns ügy még tovább gyűrűzik, hiszen a németországi tragédia is éppen olyan előre megrendezett, mint a párizsi mészárlás. Már egy zsidó „szakértő” is megszólalt, s az egész arabságot pocskondiázva szidta a muszlimokat, összemosva Palesztinát, Hamaszt, Hezbollahot, Hitlert és mindent, ami eszébe jutott az ajvékoláshoz. Csak azt felejtette el a nagy ordibálásában, hogy nem a palesztinok támadtak a zsidókra, s hét évtizede nem miattik nincs béke az olajfák alatt. Jól jön ez is a folyamatosan nyomulóknak, hogy ezzel is még több jogot formáljanak az élet minden területén. Ahogy immár Izraelben tartották az úszó Európa Bajnokságot, átrajzolva ezzel a térképet, s a valaha Palesztin térséget beemelték a vén kontinens területére. Talán ennek a következménye az is, hogy aki akár csak kérdést is mer feltenni a holokauszt áldozatokra vonatkozóan, hát ha még kritizálja is ténykedésüket, súlyos büntetésre számíthat. Ahogy az a férfi is, aki honlapján megkérdőjelezte a holokauszt áldozatainak számát, s felháborodásának adott hangot, amiért úgy viselkednek hazánkban, mintha már hivatalosan is ők lennének az uraink és parancsolóink. S nem kell jóstehetségnek lenni, hogy a „független” bíróság rendkívüli gyorsasággal hozta meg a verdiktet: 400 nap elzárást vagy 800 ezer forintra átváltható büntetést szabott ki a kérdezőnek. Vajon kiszámolta-e valaki, hogy a nemzeti vagyon eltüntetéséért hány millió forintnyi büntetés járna mindazoknak, akik hagyták gyárainkat lerombolni, aranytartalékunkat eloroztatni, termőföldjeinket idegenek kezére átjátszani, jól működő vállalatainkat, gyárainkat szétrombolni, feldolgozó iparunkat a földdel egyenlővé tenni, csaknem 100 ezer milliárdnyi kárt okozva ezzel a magyarságnak? Vajon forintban kifejezhető-e az a károkozás, hogy lassan megint másfél millió magyar tántorog ki a nagyvilágba, mert idehaza már nem hagytak életteret a számára? S folytathatnánk a sort, hiszen az egészségügy szétverésén keresztül az élet minden területe ide sorolható. Mindent és mindenkit kiszolgáltattak az idegen érdekeknek, idegen hatalomnak, s most pedig a migráns-üggyel riogatva próbálják megfélemlíteni Európa őslakosait, akik eddig is valóban életükkel és vérükkel védték az Öreg Kontinens területét azért, hogy ennek a mocskos bankárrendszernek még hatalmasabb vagyona legyen, s lassan a gengszter szóra alliterálva bankszter uralom legyen az egész világon. Hiszen már szinte teljesen az is van. Ebből a sötét fertőből sajnos a magyarországi politikusi réteg azért sem képes kilépni, mert ezer szállal kötődnek a bankárvilághoz. Elég csak a sok milliárdos magánvagyonokat figyelembe venni. Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy akár csak egy milliárd forint „összespórolásához” is ezer évnyi becsületes munkával megkeresett javadalom kell. Vajon száz és százmilliárdhoz mennyi emberöltő szükséges? Érthetőbben fogalmazva: vajon hány és hány emberéletet követelt ez a harácsolás? Mennyi tönkretett, meggyötört, idő előtt elpusztított vagy meg sem születhető kis életet jelent ez az esztelen tobzódás?

Az, hogy már 65 éves korig köteleznek mindenkit a munkavégzésre, csak utána kaphatnak öregségi nyugdíjat, arra hivatkozva, hogy elöregedett az ország lakossága? Szégyen, hogy a több évtizeden át levont járulékokat úgy tüntetik fel a mai fiatalok előtt, hogy az időseket nekik kell eltartani, mert ez az összeg kellett másra. Arról pedig nem a dolgozók tehetnek, mégis őket büntetik ezért is. Mostanában pedig a 70 éves korig való kötelező munkavégzést iktatják törvénybe. Azért, hogy nyugdíj helyett temetési költséget adjanak csupán, ha azt is el nem lopják, mert ilyen körülmények között azok, akik becsületesen végig dolgoznak egy életet, igen kevesen lesznek, akik a 70. életévüket megélik. Nem lehet elégszer felvetni, hogy az egyre dráguló életfeltételek miatt a mindenkori kormánynak kötelessége volna, hogy akik nem érték meg a nyugdíjkorhatárt vagy csupán rövid ideig részesülhettek az ellátásban, a végtisztességet a beszedett pénzekből kellene finanszírozni, hiszen lényegesen többet kasszíroztak, mint ami erre fordítandó. De nincs sem képviselő, sem politikus, aki ezt a jogos igényt fölkarolná. Mint ahogy azt sem szívesen hallgatják, hogy az EU-s képviselők csupán a nemzet javadalmait herdálják, szükség egyikre sincs. Az élet már rég bebizonyította, hogy az egész grémium egy nagy rakás szemét, amely arra jó csupán, hogy az egyes tagállamok állampolgárait zsarolják, általuk tudják pumpolni, újabb szigorításokat, adókat kivetni, hogy még többet tudjon utána ez a réteg bezsebelni.

Ebből a fertőből, bár folyamatosan azt sulykolják, hogy nincs kiút, nem kell elhinni nekik. Igaz, nagyon nehéz és küzdelmes az út, de nemcsak érdemes, hanem kötelessége volna minden, hazájáért, családjáért felelősséggel gondolkodó magyarnak. A példa adott: igyekezzenek egymás között megoldani az életben maradáshoz szükséges feltételek cseréjét. Őrizzék magyar hagyományainkat, kultúránkat, viseletünket. Ne vásároljanak idegen árut, különösen ne a megszállók termékeit. A népbutító, folyamatos agymosást végző médiumoknak fordítsanak hátat. Minél több alkalmat ragadjanak meg a közös munkavégzésre – amely a közös megélhetést, túlélést és nem a népnyúzó multik vagyonát szaporítja. Igyekezzenek minél több közös programot szervezni, ahol apáinkhoz hasonlatosan a Csodaszarvas legendánk továbbgondolása, az ősi múlt felidézése legyen a fő téma, hiszen gyermekeink, unokáink lelke, szelleme lesz az, amely a Hazát kiemeli ebből a mocsokból, ahová – sajnos a mi közreműködésünkkel – beletaszították. Aki arról papol, hogy bele kell törődni a megváltoztathatatlanba, annak fordítsanak hátat. Aki nem képes belátni, hogy a multiról le kell szakadni, okos szóval, de ha kell, szigorral térítsék észre. A gyermekeknek szervezzenek magániskolát, ahol az igaz magyar történelmet, az egyetemes magyar kultúrát tanítják, s nem jó alattvalókat, bankártalpnyalókat faragnak belőlük. Hozzák vissza öltözködésükben is a múltat, hiszen a külső hat a belsőre, a lélek is ettől emelkedik. Ne a nyugat szennyét, a levetett rongyait vásárolják. Nem kell a huszadik rongyos farmer, mert attól még a lelkük is kiürül, elsivárosodik. Legyen ismét szokássá a párta, a pruszlik, a hímzett rokolya és az egészséges gyolcs, vászon, pamut és gyapjú, ne a mérgező, rákkeltő egyenfazonban parádézzanak. Magyar lélekkel, magyar múltunkból merített példával van kiút, előbb is, mint gondolnák, ebből a mai elkorcsosult létformából, csak hinni kell benne és merni a változtatás meglépésére.

Ennél lejjebb már nem szabad süllyednünk, mert a következő lépés már a teljes önfeladást hozza el, a rabszolgaságot, a rabigába hajtást, csodálatosan szép, kies Kárpát-medencénk teljes megszállását, amely valóban a nemzethalált hozná az utódainkra. Ott, ahol még van remény, az önkormányzatoknál meg kell próbálni a lelküket „tiszteletdíjért” eladókkal megértetni, hogy a létünk, a jövőnk függ attól, hogyan segítik a magyar életet, mindent meg kell tenni, hogy a részleges önigazgatás mentén is, de visszaszerezzék a falvak önállóságát, mert eddig is a falvak és mezőgazdaságból élő kisvárosok, települések voltak azok, amelyek megőrizték, megmentették a Hazát.

Az új esztendőben végre ki-ki a saját lehetőségeit mérlegelve cselekedjen, hogy a boldog új év kívánásakor valóban boldog jelen köszönthessen ránk. A szebb jövő ígérgetését hagyjuk meg a fizetett hazugok szlogenjének. Nekünk már a jelenünket kell építenünk.

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>