Magyar feltámadás

Magyar feltámadás

„A bűn az állambiztonság adófizetője”

 

A köpönyegforgatás és politikai túlélés nagymestereként tartják számon Joseph Fouché rendőrminisztert, aki a „nagy” francia forradalom – gyakorlatilag a szabadkőműves banda hatalomba való benyomulása és a nemesi „kutyabőr” által az európai nemesi családok szétverésének letéteményesei – idején nemzetgyűlési képviselő, nagy forradalmár, a „nép fiainak vezére”, később a direktórium, a megtorlás fő alakja, majd kiszolgálja Napóleont a köztársaság, később a császárság időszakában is, mint rendőrminiszter, bár előtte papi pályára készült, de csupán addig, amíg különböző fortélyokat ellesett, eltanult. Talán le sem kell írni, hogy amiközben Napóleon útját egyengette a száz napos visszatérés alkalmával, már XVII. Lajos ismételt trónra kerülése mellett is bábáskodott, bár elődjének, XVI. Lajosnak a kivégzését maga is szorgalmazta, megszavazta. Ez a kis történelem azért érdemelt említést, mert mai politikusaink igen csak példaképüknek tekinthetik Fouchét, aki mindenkor, minden időben és mindenféle rendszerben megőrizte vezető pozícióját. A maiak sem különbek, hiszen harmad-negyed generációk koptatják a képviselői padsorokat, a nagyapák még lenin-fiúkként gyilkolták a magyart, az apák a megszálló vörös hadsereg önkénteseiként igyekeztek jó pozíciókat szerezni maguknak, van, aki a munkásőrség országos vezéreként debütált, míg fia „hithű” keresztényként a parlamentben sertepertél, na persze zsidó-keresztény kurzus megalapításának azonnali létrehozásával. Szóval, színes a kép és való igaz, hogy „elitjeink” zárt köre a „nagy” francia forradalom idejéhez hasonlatos. Van, aki egyszerű gépkocsivezetőként kezdve szedte össze titkos információit és jutott vele a csúcsokig, mások egyetemi képzéssel lettek zsebre téve, s végül is a bűnből szerzett adókkal lettek milliárdossá. Láthattuk, tapasztalhattuk a Simicska-Orbán harakirit, amikor is a fideszes fiúk elismerték, hogy a nagy debattőr, Simicska Lajos zsenialitása nélkül ma is ugyanolyan fullajtárok volnának, mint a hatalomból kiebrudalt mai msz/m/p-sek örökösei. De hát a Lajos jött és néhány nap alatt az adónyilvántartás áttanulmányozását követően, az úgynevezett  hosszú bitek éjszakáján megalapozta a soros-fiúk – hogy változnak az idők, lenin-fiúkból soros-fiúkká avanzsáltak, hiszen ők már nem fegyverrel, hanem a hatalom kalasnyikovjával, az adó-vámszedés kivégzésével uralkodnak – jövőjét. Aztán, ahogy lenni szokott, ahogy Márai és Szolzsenyicin is figyelmeztetett többek között, hogy ezeket már csakis a konc érdekli, s azért mindenre hajlandók, tapasztalhattuk, hogy Simicska mint egy legutolsó senkiházival, úgy beszélt a mégis csak miniszterelnöki székben ülő Orbánnal, s ennek semmi retorziója nem lett. Mert nem lehetett, hiszen Simicska sokat tud mindegyikről. Különösen azt, hogy ki mennyivel tartozik és ki hová tüntette el a szerzett – pontosabban törvénytelenül felmarkolt – vagyont. A földi halandót ennél pitiánerebb kijelentésekért hurcolják meg, de hát akinek sok pénze van… Lakáspanamák, maffiavezérekkel való együttműködések, olajszőkítések, halállisták, különböző pilótajátékok és brókerbotrányok borzolták a kedélyeket, sok száz milliárdot kivonva a magánzsebekből és az állami kasszából, miközben a nemzeti vagyon is szépen átrendeződött, privatizálódott, azaz kifosztogatták a nemzet tulajdonából. Ennek ellenére a hihetetlen pénzen megfizetett legfőbbügyésznejet odaédesgették a bankárvilágba, s érdekes módon egyetlen bankármaffiás ügylet sem lett feltárva, illetve inkább eltussoltak mindent, amely szintén a Napnál világosabban mutatja, hogy szervezett bűnözői módszerekkel fosztották ki Hazánkat. De hát Fusché óta tudjuk, hogy a legfontosabb adó a bűnből befolyt pénz, mivel annak nincs nyoma és legtöbbször nem is az államkasszában landol. Igaz, néha hoztak olyan látszattörvényeket, hogy az adóparadicsomokba kivitt pénzt legalizálni lehet, ha valamennyit befizetnek a büdzsébe, de ennek nem tudni, hogy mekkora volt a hozadéka, mert soha leltár nem készült róla. Arról sem, hogy ki hogyan szerezte a mesés vagyonát, amikor közismert, hogy több mint ezer év alatt lehetséges tisztességes átlagfizetés mellett egymilliárd forintot összekuporgatni. Még emlékszem arra a belügyéri székfoglalóra, amikor a demokratikusnak mondott kormány bűnüldözésre felkent vezére kijelentette, hogy a fizetése arra elégséges, hogy tisztességesen megéljen, de arra már nem, hogy vagyonokat halmozzon fel. Aztán rövid időn belül a tömegbelövető kollégájával közösen 300 milliós törzstőkével közös vállalkozást hozott létre. Bizonyára neki a 300 millió forint még nem vagyon. Hogy is mondta Fusché?… A titokzatos rendőrhalálok ügye azóta sem lett feltárva, mint ahogy a fővárosi rendőr-főkapitányságról kilopott – eladott – súgólista alapján kivégzett, felrobbantott, bebetonozott, eltüntetett személyek gyilkosait is futni hagyták, mint Fenyő János kivégzőit, bár elegendő volna megkapargatni, hogy kik lettek a haszonélvezői a Fenyő birodalomnak? Lehetne sorolni a múltat, de nézzünk a jelenbe: Mai Trianonunk oka az idegenszívű és soros által kiképzett állami vezérkarunk hazaárulása. Aki a magyar földet a tőke szabad áramlásának alávetette, azt régente az első fára fölkötöttek. Martonyit el is tüntették, akár csak Szász Károlyt, aki pedig a devizahiteles botrányért személy szerint is felelős volna. De nincs szó az V. és VI. kerületi csodálatos villák, lakások elpanamázásának bűnöseiről sem, a hivatali vezetők korrupciójáról még úgy sem. Ki engedélyezte, hogy az önkormányzatoknál elfolyt pénzeket a beszedett adókból finanszírozzák, miközben azon mód a miniszterelnök veje által vezetett közvilágítási cég zsebébe vándorolt sok millió, korszerűsítés címszó alatt. A közpénzek elköltése minden normális országban teljesen nyilvános, arról nemhogy joga, kötelessége mindenkinek elszámolnia. Nem úgy, mint nálunk, ahol akár 80 évre is titkosíthatják, nehogy kiderüljön, hogy ki mennyit tett zsebre az ügyletből! Igen fura halálok hátteréről nem hullik le a lepel, mint Csengey Dénes esetében, de akár napjaink Welsz Tamásos majd egy hasonló nevű társa rendkívüli halálesetéről sem. A brókerbotrányok kirobbanása előtt az állami pénzek kivonása azért is eléggé fura, mert ha tudtak róla, miért nem akadályozták meg. Egyáltalán, közpénzekkel hogyan lehet hazardírozni? A hasznot, ha volt, kik tették zsebre, elvégre itt is sok milliárdról volt szó, amelynek még ebben a szigorított rendszerben is busás kamatját lehetett kivonni. Az ötvenhatos gyilkosok és ÁVH-s pribékek ágyban, párnák közt múltak ki, miközben akiket félholtra vertek, nyomorultul, szegényen, számkivetetten tengették életüket, soha nem kapva teljes elégtételt. Kiemelt nyugdíj jár verőlegénynek, rendőrnek, „mű-vész”nek épp úgy, mint a hazaáruló politikusnak, csupán aki dolgozik, aki egészségét, egész életét az ország felemelkedésére szentelte, gyerekeket nevelt, adót fizetett, tisztességesen élt és dolgozott, annak a neve ma is kuss! Ha bármi baj, megaláztatás, fájdalom éri, nincs hol jogorvoslatot kérni, hiszen a bírák nyíltan kijelentik, hogy jogot szolgáltatnak, nem igazságot. Ellopott nyugdíjalapok, elhazudott ledolgozott évek, kisemmizettség jellemzi a hazai dolgozókat, miközben bármilyen poros lábú „vállalkozó” érkezik ide, több becsületet kap, mint akár a több százezres dolgozói kör, ha pénze van. Állampolgárság, adókedvezmény, törvény előtti egyenlőtlenség, természetesen pozitív megkülönböztetéssel, a felső tízezerbe való befogadás és a jó ég tudja, mi mindent lehet itt kapni, ha valaki a közel-keletről vagy éppen a sárgák földjéről érkezett, csak ne magyar legyen. A magyarnak saját hazájában egyetlen dolga van: FIZESSEN! Maradjon csöndben, fizesse az adót, az örökösen kiagyalt bírságokat, büntetéseket, tűrje a hazugságot, tűrje, hogy a messziről jötteknek több joguk legyen, mint nekik, maguknak, hol van már Katona József Tiborcának panasza. Bárcsak annyi bajunk volna! Trianon egy tudatosan megtervezett szabadkőműves, cionista támadás volt az európai fehér faj ellen, amelynek végjátéka napjainkban zajlik. A folyamatos történelemhamisítással, az anyanyelv elferdítésével, a múlt teljes eltüntetésével, lerombolásával igyekeznek mindent úgy alakítani, hogy semmi se utalhasson az eredetre, a valamikori ősmagyar múltra, kultúrára. S ha már a kultúránál tartunk. Elgondolkodott-e valaki is azon, hogy amíg egy ápolónőnek, buszvezetőnek vagy akár köztisztasági hivatali dolgozónak 65, nem sokára már 70 éves korában lehetséges nyugdíjba mennie – ha addig teljesen szét nem lopják a levont nyugdíjalapot -, miközben a színészeknek már 25 év után „jár” ez a kegy. Tudom, nem lehet az almát a körtével összevetni, de azért mégis csak társadalmi igazságtalanság, hogy amíg egy ripacs negyedszázadig – jól megfizetve – sikerben fürödve ugrabugrál a színpadon, mutogatja meztelenül magát vagy obszcén szavakkal gyalázza a magyar kultúrát, utána kiemelt díjazással pihenőre vonulhat, de egy folyamatos műszakban dolgozó ápolónőnek, aki ráadásul élet-halál felelőse is, le kell dolgoznia legkevesebb 40 évet, de ha nincs gyermeke és kedvezménye, mert a megfeszített munka a családalapítást sem tette lehetővé, akkor 50 évnél tovább kell munkában helyt állnia. De bármely hivatást, szakmát citálhatnánk ide! Bizony, ahogy a bányászoknak is csupán három évenként egy esztendő kedvezmény adatott meg, tőlük senki sem irigyelte, nem sajnálta. Nem sajnálom a színészektől sem, csupán kevesellem az időt. Azazhogy a 25 esztendőt, mert szerintem 0 éves gyakorlat után szélnek kellene ereszteni mindegyiket, aki a magyar kultúra ellen vét, nemhogy még kiváltságokat is osztogatni számukra. A közelmúltban egy színigazgató felállt, mert nem kért a hatalommegosztásból, nem akarta, hogy az addig jól irányított és nyereséges társulat kétfelé szakadjon. Dicséret érte. Valahogy így kellene másoknak is kiállni az igazukért, s ha valami nyereséget, akkor folytassák, de ne az örökös adóforintokból juttatott támogatásokra ácsingózzanak, követelőzzenek. S ha már a támogatásoknál tartunk! Jó volna, ha honfitársaink végre elgondolkodnának azon is,  hogy miféle „támogatásokat” osztogat az unió számunkra! Bizony a tőlünk beszedett adóforintjainkból oszt vissza valamennyit. Miért nem lehet elég nagykorú a hazai vezetés, miért nem költhetik el ők, az országgyűlés által jóváhagyottan? Miért kell bábáskodni felettünk? A válasz adott: sok millióért, sok milliárdért. Az unió fura urai, akik között pedofil, anarchista és törvénytelenségek garmadát elkövető jócskán akad, nem ingyen ülnek ott Brüsszelben és másutt. Sok milliárdos kiadást jelent ez minden országnak, s a kötelezően befizettetett forintokból még fele sem érkezik vissza hozzánk. Akkor hogyan is „támogat” bennünket ez az unió? Megint csak Fusché gondolatát kell idecitálni: a bűn, méghozzá a közös bűn a legnagyobb adófizető… ez elment vadászni, meglőtte, hazavitte, megsütötte és az az iciripiciri kis unió mind megette… De hazai vizekre evezve is érdemes megfigyelni, hogy egyik vagy másik „nagykutya” „kivonul” vagy „levonul”, – ahogy tetszik – az alattvalói körébe és erre vagy arra AD pénzt. Miért nem kérdezi meg már valaki tőle – tőlük -, hogy ugyan már a saját összeharácsolt milliárdjából hozott vissza valamennyit? Mert úgy páváskodnak, úgy tapsoltatják magukat, mintha bármi közük is volna ahhoz, hogy a megszavazott költségvetésből odavigyék az előírt összeget. Át is utaltathatják, de kell a színjáték, meg kell tapsoltassák magukat, el kell játszaniuk, hogy ők aztán adtak. Miből? Ahogy régen nagyszüleim mondták, ha a paraszt nem tojik, az úr nem eszik. Bizony, még most is az egyszerű emberek, a kisvállalkozók, az egyéni gazdák, az alkalmazottak, a közmunkára kényszerítettek tisztességesebbjei tartják el ezt az országot, amiért köszönet jár, s igazából őket kellene mindenkor megtapsolni, hogy még képesek fenntartani ezt a feneketlen húsosfazekat, amelynek állami büdzsé a neve. Trianonunk nem ok, hanem következmény. De Trianont nem fejezték be 1920-ban! Most zajlik a teljes kivéreztetésünk, mert félő, hogy 100 év után semmissé válik minden hazugság. Még van 4 esztendő, s nekünk pedig hazaáruló politikusaink, hol Moszkvából, hol Tel-Avivból vagy éppen New-Yorkból irányított külpolitikusaink, akik gyáván lapulva hallgatnak és nem merik számon kérni Trianon igazságtalanságát. Alapszerződés! Az kellett elsőként az első „demokratikusnak” csúfolt kormány külpolitikájához! Az utána következők mindent megígértek, de ehhez a kérdéshez senki sem mert hozzányúlni, mert a tengeren túlról ezt nem engedélyezték. Ahogy a második világégés során sem lehetett a háborúból kilépni, mert akkor a zsidóság mentsvára véget ér! Ezért lettünk utolsó csatlósok, fasiszták és egyebek, miközben „csak” parancsot teljesítettek vezetőink. Most is parancsot teljesítve gyáván lapítanak, bárhol az elszakított ősi földön a magyarságot éri bármi szenvedés, akár a Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken vagy Erdély-szerte. Eltűrték némán, hogy a magyar nyelv használatát is betiltsák, holott ez a valamikori trianoni diktátum alapfeltételeként szerepelt az aláírt megállapodásban is. Trianon következménye az áruló vezérkarnak, a gyáván pilátusi módon kezet mosóknak, akik a Rongyos Gárdát megtűrték, de ha baj lesz, akkor semmi közük hozzá. A „demokratikus” vezetőink elszámoltatási trükkje éppen ilyen. Mossák kezeiket. Ők látják a hibákat, de nem tehetnek semmit, mert a törvényeink ilyenek. Érdekes módon a vörösiszapos perben tehettek és a brókerügyben tehettek, a devizahiteles banki felelősségrevonáskor tehettek és még sorolhatnánk, amikor egyértelmű a kézivezérléses politikai háttérhatalom ténykedése. Csak amikor a nemzet igazságos talpra állításáról van szó, akkor jönnek elő ezzel a maszlaggal. Ahogy egyre gyakrabban hangoztatják: törvényes, bár erkölcstelen vagy etikátlan. Valaha a magyarság „törvényei” a köz erkölcsén alapultak. Nem kellett semmilyen tel-avivból szalajtott igazságszolga, a közösség erkölcsi ítélete döntötte el, hogy ki vétkezett. De ott, ahol 6 millió magzatot ki lehet kapartatni, hippokratészi esküvel a hátuk mögött, ahol védőoltás gyanánt betegítik az egészségeseket is, ahol narkóssá teszik a fél országot, kötelező gyógyszerfogyasztásukkal, ahol az orvosok, az értelmiség, és elsősorban a képviselők árulása hozzájárul Trianon bevégeztetéséhez, bizony, onnan nehéz a talpra állás. Nehéz, de nem lehetetlen. Csak lássunk tisztán. Tudjuk, mi miért következett be és ne hagyjuk magunkat sokadszorra is félrevezetni. Nevezzük nevén a bűnösöket, figyelmeztessük valamennyit, hogy átlátunk a szitán, tudjuk, hogyan csalnak, lopnak, hazudnak. Higgyék el, ezeknek a legnagyobb fájdalmuk, ha kifigurázzák, nevén nevezik, kigúnyolják őket. Ha folytatják is hamiskártyásságukat, de szembesítjük őket, hogy látjuk a cinkelt kártyáikat, nem lesznek akkora nagylegények. S még egy, bár kevés vigaszt jelentő igazság: senki sem viheti magával a lopott vagyont, ám az is tény, hogy ma már annyira elapadt a szerzési útvonal, hogy egymás becsapására, meglopására fanyalodnak. Ezért volt a Simicska-ügy, ezért lesznek még sok-sok hasonló „lelepleződések”. Ne álljunk egyik mellé sem, hagyjuk, hadd marakodjanak. Legyünk egyszer mi a nevető harmadik, hiszen a történelem során oly sokszor voltunk már hol a bal, hol a jobboldalon áldozatok. Ahogy a mondás is tartja: Aki a hatalomra tör, nem érdemli meg, hogy ember legyen. Mi maradjunk emberek.

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>