„Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!”

„Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”

 

Azt nyilatkozta a hét végén a főbelügyér, hogy javult a közbiztonság, lényegesen kevesebb az ismertté vált bűncselekmények száma. Erről a kijelentéséről az a régi vicc jut eszembe, amikor a háború után a az amerikai, az angol és az orosz katona talált egy biciklit és úgy határoztak, aki a legnagyobbat hazudja, azé lesz e jármű. Az amerikai büszkén kivágja, hogy náluk egy gentleman egy tucat szivart képes elszívni, miközben három üveg whiskyt megiszik és meg sem látszik rajta. Az angol rákontráz, hogy ők ennek a duplájára is képesek, aztán az asszony otthon észre sem veszi rajtuk. Megszólal az orosz is, hogy náluk az orosz gentleman, erre a másik kettő hahotázva rászól: Iván, tiéd a bicikli. Hát valahogy ezt lehet mondani a belügyérnek is: Sanya a tiéd a bicikli. Csak már eltolná, mondjuk Kamcsatkáig, aztán ott a barnamedvéknek próbálná bemagyarázni, hogy málnaszedésből is meg lehet élni, minek öldöklik a vadakat terelő juhászokat is. Attól, hogy az ismertté vált bűnesetek száma csökkent, csak az olyan csökött agyúak, mint a parlamenti „ülnökök” és az általuk választott kormányuk képes elhinni, hogy ezáltal javult is a közbiztonságunk. Azért, mert a statisztikát mindig úgy radírozgatják, hogy az éppen aktuális elvárásnak megfeleljen, még naponta gyilkolják, fosztogatják a magyarságot, hogy már sok helyen alkonyat után egyedül senki sem mer az utcára lépni. De az ajtókat, ablakokat is úgy berácsozták, hogy a börtönökben nincs olyan biztonsági zár. Mégis hiába. Hiszen ahogy a közelmúltban is az egyik legjobban őrzöttnek tartott büntetés-végrehajtási intézményből megpattantak az elítéltek, úgy a legbiztonságosabbnak vélt ajtózárat is ki lehet nyitni. Különösen akkor, ha éppen a biztonsági cég munkatársa adja el a kódot vagy a technikai ismertetőt. Ahogy kiderült az is, hogy a megnövekedett autólopások mögött is egy szervízhálózat állt, mivel az újonnan eladott autók visszapillantó tükreibe be volt építve a pótkulcs, amit a bennfentesek játszi könnyedséggel kiemeltek, s már vitték is a járgányt. Mit számított a riasztó és egyéb óvintézkedések. Az esetre úgy derült fény, hogy egy kissé rutintalan hölgy parkolás közben nekiment a mellette álló autónak, s miután berepedt a visszapillantó tükre, hazafelé megállt egy autószerelőnél, hogy cserélje már ki a tükröt, nem akarja, hogy a férje otthon észrevegye a koccanást. Legnagyobb megrökönyödésükre, a tükör alatt ott lapult a kulcs, amivel a tolvaj játszi könnyedén ki tudja nyitni az autót és már viheti is. De ha hiszünk is ennek a bicikli tulajdonos belügyérnek (aki sok éven át a vagyonbevallásába egy lepukkant Wartburg autót jelölt meg, mint személyes tulajdonát, miközben sok százmilliós vagyont hordott össze) abban, hogy csökkent az ismertté vált bűnesetek száma, akkor nézzünk már a számok mögé. Azt tartják, hogy a bűneseteknek csupán 15-20 százaléka jut el a bírói szakig, a többi valahol félúton elhal. Tehát tételezzük fel, hogy a 400 ezer körüli bűncselekményből 20% bírói szakba kerül, ami kb. 80 ezer ügyet jelent. Ezekről meg azt tudni, hogy kb. 8%-nál születik legalább első fokon ítélet, ami 6400 bűncselekmény. Hogy ebből jogerős ítélet mennyi születik, arról nincs hír, hiszen ha csupán azt vesszük alapul, hogy a Kulcsár ügyben lassan két évtizede még mindig nincs döntés, ha azt tudjuk, hogy a Tocsik-ügyben négyszer hoztak, egymással ellentétes „jogerős” ítéletet, s a derék hölgy már rég eltávozott a földi paradicsomból, még mindig nem lehet tudni, hogy végül is hogyan zárult ez a közpénz kilopásos akció, szóval nem sok reményt lehet fűzni az igazságszolgáltatás eredményességéhez. Különösen azért sem, mert már nagyon régóta az okozott kárt sem kell megtéríteniük a delikvenseknek vagy a magyar államnak. Nem véletlen, hogy annyi milliárdnyi tűnik el évente az államkasszából, hiszen ha valaki mégis „lebukik”, a lopott pénzt úgy sem kell visszaszolgáltatnia. De, ha a dolgok mögé tekintünk, és elfogadjuk a kriminológusok állítását, amely szerint a latens bűnözés legkevesebb kétharmada, de inkább háromnegyede az ismertté vált bűneseteknek, akkor még riasztóbb a kép. Ez esetben ugyanis legkevesebb 1 millió kétszázezer, de inkább másfél millió bűncselekményből – amit évente elkövetnek a derék polgárok -, mindössze 6400 ügy jut el bírói szakba, amelyből valamennyi le is zárul. Hát erre lehet olyan büszke ez a biciklis Sanya, aki, ha valóban az ország belügyére lenne, akkor legelőször önmaga ellen tenne feljelentést, hogy vizsgálják már meg, a köztisztviselői fizetéséből ugyan hogyan halmozott fel sok százmilliós vagyont, aztán, ha tisztázta a múltját, jöhetnének a többiek, a milliárdosok, és talpnyalóik, a nemzeti vagyont elsíbolók és maffiamódszerekkel fosztogatók, a politikai bűnözők, a korrupcióra felbujtók és valamennyi válogatott legény, akik miatt Hazánk balkáni állapotokba került. Egy országot nem a statisztikai mutatói határoznak meg, hanem az itt élők közérzete, életkörülményei és kultúrája. Na már most, bármelyiket nézzük, bizony egyikről sem lehetne rózsás képet alkotni, még statisztikai hazudozásokkal sem. Majd ha idős emberek újfent mernek tanyán élni és erre biztatják unokáikat is, hogy ne a nyugat cselédjei, hanem a maguk urai legyenek, ha abból a 27.500 forintos nyögdíjból sem halnak éhen, akiknek az ilyen Sanya-félék miatt nem jut több havonta, s ha gyermekeink nem idegen népek ránk erőltetett handabandázásos múltját tanulják kötelezően, hanem a magyar műveltséget, kultúrát, őstörténetünket ismerhetik meg a maga valójában, hát akkor, de csak akkor lehetne elfogadni azt, hogy itt valóban javultak a közállapotok. Mert a biciklis Sanyától eltérően nemcsak anyagi vonatkozású a bűncselekmények összessége, sokkal fájóbb és sajnos, gyakran orvosolhatatlan a lelki terror, a szándékos agymosás és népbutítás, amely bűnök miatt senkit sem citáltak nemhogy bíróság, de még a nyomozóhatóságok elé sem. Hát ezért sincs igaza ennek a belügyérnek, aki miután elég régóta tölti be ezt a pozícióját, s mint a kormánynak is régóta tagja, egyike a főbűnösöknek, akik hagyták, hogy a nemzet ide, erre a sorsra jusson. Ám miután a politikai bűncselekmény kategóriája számukra ismeretlen, ezért engedhetik meg maguknak, hogy folyamatosan hazudjanak. Ne higgyenek nekik, s véssék jól az eszükbe: egy politikus már akkor is hazudik, ha kinyitja a száját. Ha meg szóhoz is juthat, akkor abból semmi jó sem fog kisülni. Hagyják végre sorsukra a pártokat és pártoskodókat, s vegyék saját kézbe saját sorsuk irányítását, azért, hogy az ilyen biciklis Sanyák és bandájuk ne tudjanak még jobban belerondítani az életünkbe. Nem odafentről kell várni a sült galambot, mert az soha nem fog megérkezni. Nem siránkozni kell, hanem az önellátó életmódra visszakanyarodva, egymást segítve, egymást védve felépíteni újra azt a magyar életet, amely minket mindig is kiemelt abból a szennyből, amely a Néró-félékre és követőikre ma is jellemző.

Rozgics Mária

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>