MOLNÁR MIKLÓS: Abu Ahmed elbánik a pokolgéppel

MOLNÁR MIKLÓS: Abu Ahmed elbánik a pokolgéppel

 

Amint hallottam, ó, testvéreim, volt egyszer egy Abu Ahmed nevű iraki kereskedő, aki a magasztos Isten kegyelméből nagy tisztességben és tekintélyben érte meg a hatvannegyedik életévét. Történt egyszer, hogy megpakolta paradicsommal a teherautóját, és tizenkét éves unokája, Ali kíséretében Bagdadba indult. A legközelebbi amerikai ellenőrzőponton megállították őket, és ki kellett szállniuk a járművükből. Egy jenki katona fölkapaszkodott a teherautó platójára, majd hamarosan követte őt egy másik is. Jó időbe beletelt, mire kínos aprólékossággal, szemenként átvizsgálták a műanyag ládákba rakott paradicsomot, és kegyeskedtek engedélyezni Abu Ahmednek, hogy továbbhaladhat Bagdad felé. „Ó, ti gyalázatos gazfickók! Ne érjen benneteket Isten áldása, szálljon rátok az Ő irgalmatlan haragja!”, gondolta magában Abu Ahmed, miközben visszaszálltak a teherautó vezetőfülkéjébe.

Alig indultak el, megszólalt a fiúcska: – Baba Ahmed, én láttam, hogy a jenkik egy görögdinnye formájú szürke tárgyat dugtak el a paradicsomos ládák közé! – Abu Ahmed nyomban rátaposott a fékre, lehúzódott az út szélére, és megállította a járművet. A teherautó rakterében megtalálta az orvul a paradicsomos ládák közé elrejtett időzített bombát. Mihelyt megpillantotta, rögtön tudta, micsoda, hiszen valaha az iraki hadseregben szolgált. Olyan pánik fogta el hirtelen, hogy kézen ragadta az unokáját, és lábát a nyaka közé szedve futásnak eredt, hogy minél messzebbre meneküljön az autótól. Közben – akarva-akaratlanul – az is megfordult a fejében, hogy egy ilyen teherautó egyáltalán nem olcsó mulatság, mégiscsak kár volna veszni hagyni. „Sorsát senki sem kerülheti el, ott lelem halálom, ahol megírta a végzet. Ami nincs megírva, attól nincs okom rettegni. Legyen Isten akarata szerint!”, gondolta. Az unokáját elbujtatta egy gödörben, ő meg óvatosan visszaoldalgott a teherautóhoz. Ölébe vette a pokolgépet, magával cipelte egy darabon, és belehajította egy mély futóárokba, amit vagy két évvel korábban ástak a háborúra készülődő iraki katonák.

Kisebb-nagyobb kalandok és viszontagságok árán eljutottak Bagdadba, és a magasztos Isten kegyelméből tisztes haszonnal sikerült túladniuk portékájukon. Visszaútban aztán meggyőződhettek róla, hogy a bomba csakugyan fölrobbant: megölt hét birkát, és leszakította a birkák pásztorának fél karját. Nem győztek szörnyülködni, bánkódni és szánakozni. Abu Ahmed nekiadta a paradicsomszállítmányért kapott összes pénzét, meg ami még nála volt, Mahmudnak, a csonkabonkává lett birkapásztor öccsének. – Csapást csapásra mér ránk a sors: c’est la guerre. De ne zúgolódjunk Isten rendelései ellen! – mondta Mahmud, aki a bölcselet és a francia nyelv professzora volt Bagdadban, míg az egyetemet, ahol tanított, porrá nem bombázták a jenki demokrácia-exportőrök –, majd így folytatta:

 

Az ember csak egy test külön tagja mind,

hisz egy főanyagból van alkotva mind.

A sors hogyha megsérti egyik tagot,

a test mindegyik tagja végigsajog.

Ha más kínja szíved nem indítja meg,

nem érdemled akkor az ember nevet.

 

Továbbhaladtukban Abu Ahmed megköszönte Isten jóságát – dicsőség az Élőnek, aki nem hal meg soha! –, és hálát rebegett neki, amiért megerősítette a szívét, hogy legyen mersze visszamenni, és eltávolítani a teherautó platójáról az időzített bombát. Teremtőjét dicsőítve áldotta a szerencséjét, hogy a jenki katonák nem vették észre, mikor az ellenőrzőponttól nem túlságosan messze lefékezett, majd pedig megszabadult a pokolgéptől, ami úgy volt időzítve, hogy Bagdadban robbanjon föl, és a jenki megszállók nagy álnokul elhíresztelhessék, hogy ez a merénylet is a magukat fölkelőknek és ellenállóknak mondó „öngyilkos terroristák” műve.

Néhány hónappal később egy amerikai szőnyegbombázás során nemcsak Abu Ahmed halt szörnyet, ó, testvéreim, hanem vele együtt az egész családja is. A mindenható Isten övezze kegyelmének fényével poraikat, bosszúja sújtsa gyilkosaikat ezért és az összes többi gyalázatukért!

Béke veletek!

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>