MOLNÁR MIKLÓS: „Fiaim, csak tollasodjatok!”

MOLNÁR MIKLÓS: „Fiaim, csak tollasodjatok!”

Hermann Rauschning „A rombolás hangja” című műve nyomán

(The Voice of Destruction. G. P. Putnam’s Sons, New York, 1940)

 

 

Szabad kezet adok az embereimnek – jelentette ki egy külföldi hírügynökség tudósítója előtt Miguel Ortega tábornok, az ország kormányfője, aki demokratikusnak mondott cinkelt választásokon, erős CIA hátszéllel, a nemzetközi nagytőke megbízásából és patronálásával, a magas klérus hathatós eszmei támogatásával jutott uralomra. A lehető legkispolgáribb környezetből, sokgyerekes kistisztviselői családból a hatalom csúcsára fölkapaszkodott Miguel Ortega kíméletlen céltudatossággal haladt előre a pályáján. Már sihederkorában életelvül választotta magának a Mein Kampfban olvasott mondatot: „Aki vár, az megrozsdásodik.” – Do anything you like, but don’t be caught at it! („Csináljatok, amit akartok, csak ne csípjenek benneteket rajta!”) – A tábornok jól beszél angolul, hiszen tanulmányainak egy részét Oxfordban végezte. Ámbár a „mértékletes életmód” híve – húst nem eszik, nem dohányzik és nem iszik szeszes italt, sőt olyannyira puritán, hogy a miniszterelnöki fizetését sem veszi föl (nincsenek anyagi gondjai, egy gazdag zsidó asszony családjába nősült be) –, határozottan arra buzdítja az embereit, hogy nyújtsák ki kezüket az elérhető anyagi javak után. Tisztában van vele, hogy koncot kell vetnie a zászlaja alá szegődött éhenkórászoknak. Ha már nem volt igazi forradalom, legyen meg a csinnadrattás politikai fölfordulás haszna: zsíros állásokkal, felső középosztálybeli életszínvonallal kecsegtette híveit. Nem kellett nekik kétszer mondani. Remekül működik az intézményes korrupció, amit nemcsak eltűrnek, hanem szinte elő is irányoztak. Sokan azt remélték, hogy hamarosan ebbe pusztul bele a rendszer, pedig éppen ez tartja egyben.

A világ nem most tapasztalta meg első ízben, hogy a forradalom azt mondja gyermekeinek: „Fiaim, csak tollasodjatok!” Olyan botrányos iramban tömik tele a zsebüket, hogy már követni sem lehet a harácsolás ütemét. Egy, két, négy villa, nyaralók, paloták, ékszerek, perzsaszőnyegek, drága italok, értékes festmények, antik bútorok, személyzet, testőrség, gépkocsik tucatszám, birtokok, gyárak, helikopterek, magánrepülők, luxusjachtok, luxuskurvák (hímek, nőstények, kiskorú szexrabszolgák, kinek mi a gusztusa). Honnan van rá pénzük? Nem voltak-e ezek az alakok hajdan mind szegények, mint a templom egere? Nem volt-e annyi adósságuk, mint valami gárdatisztnek? Fejenként három, hat, tizenkét állást happolnak össze maguknak és a retyerutyájuknak, és sohasem elég. Minden rendű és rangú tisztségek, bizottsági és igazgatótanácsi tagságok, osztalékok, jutalékok, előlegek, jutalmak, kölcsönök, visszaosztott pályázati pénzek, sápok, napi- és kiküldetési díjak. Minden és mindenki a rendelkezésükre áll. Minden banknak, minden nagyvállalatnak megvannak a kormányba beépített kijárói, „lobbistái”, akiktől vesztegetési pénzeket lehet bezsebelni.

Mindenütt így mennek a dolgok. A pénzügyminisztérium egyik tisztviselője elárulta a tudósítónak, hogy egy újonnan kinevezett államtitkár lakberendezést vásároltatott magának az állammal, csillagászati összegekért. Egy másik miniszter tömör aranylemezekkel padlóztatta le a hivatalos rezidenciája fürdőszobáját. És hiába zsörtölődnek a pénzügyminisztériumi urak, Ortega tábornok olyan óriási fizetéseket folyósíttat a sleppjének, amilyenekről a korábbi kormányok tisztviselői még álmukban sem hallottak. A pénzügyminisztérium kénytelen fizetni, mint a katonatiszt. Az utca embere meg, látva a luxusautók csordáját a hivatali épületek előtt, nem győzi csóválni a fejét, miközben azt morogja magában: – Herdálják a közpénzt a rohadékok…

Ez a zavarosban halászás ugyan nincs ínyére a tábornoknak, de taktikai okokból nem mellőzheti. Meg is mondja kereken, mit gondol minderről. Ne higgyük egy pillanatig sem, hogy ő csupán eltűri ezeket az üzelmeket, vagy hogy nem is tud róluk. A tudósító jelen lehetett egy kormányülésen, ahol Ortega tábornok ismertette a közeljövőre vonatkozó politikai elképzeléseit. Nem mondott semmi újat és semmi érdekeset. De az ülés után egy szűkebb társaságban szabadabban beszélt. Kellemetlen, raccsoló kappanhangján elmondta: szemrehányásokkal illetik, amiért igaztalan korrupcióvádakkal üldözi az előző kormány levitézlett tagjait és kolomposaikat, miközben az ő csókosai teletömik a zsebüket.

  • Azt feleltem az agyalágyultaknak, akik ilyen szavakra ragadtatták magukat: ugyan mondják már meg, honnan a bús fenéből adhatnék baj- és elvtársaimnak jogosan követelt kárpótlást azért, hogy éveken át kitartottak mellettem a legvéresebb politikai küzdelmekben? Hiszen azért is küzdöttek, hogy kikecmeregjenek saját nyomorúságukból! Botorság volna ezt nem megvallani nyíltan. Bajtársi kötelességem ügyelni rá, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. A régi harcostársak nagyon is rászolgáltak. Hogyan biztosíthatjuk a hatalmunkat, ha nem töltünk be minden fontos állást a saját embereinkkel? Miközben gatyába rázzuk ezt az istenverte országot, jogunk van kissé magunkra is gondolnunk. A szenteknek is maguk felé hajlik a keze, márpedig mi nem vagyunk szentek. A becsület és tisztesség kispolgári fogalmain rágódni nem a mi dolgunk. Mi nyíltan és skrupulusok nélkül tesszük mindazt, amit a kispolgárok csak titokban és rossz lelkiismerettel mernek megtenni. Jaj, de utálom a fajtájukat! Kisvállalkozók, bolttulajdonosok, tisztviselők, hivatalnokok, igazgatók, tanárok, professzorok, újságírók, szerkesztők, kereskedők, ügynökök, házmesterek, portások, biztonsági őrök, programozók, informatikusok, pincérek, szakácsok, parkőrök, közterület-felügyelők, végrehajtók, adóellenőrök – belőlük tevődik össze a kispolgárság jellegtelen, osztálynak semmiképp sem nevezhető egyvelege, amely arra van berendezkedve, hogy élje a maga pitiáner kis életét, hátat fordítson a történelemnek, és társadalmi megrázkódtatások idején gyáván meglapuljon. A népességnek ez a színtelen, szagtalan, minden tekintetben középszerű, mindig az árral úszó, hatalom és befolyás nélküli része, ez a kocsonyás szociológiai képződmény soha semmiben nem foglal állást, soha semmilyen irányban nem kötelezi el magát. Ez a népség abban a téves hiedelemben leledzik, hogy a közgazdaságtan, a közgazdasági törvények, a demokrácia, a szólásszabadság, a szabad verseny, a szabad választások: létező valamik. Ilyen tévképzetek és babonák segítségével próbálják körülbástyázni a pipogya semlegességüket, az alamuszi kívülállásukat. Mi persze tudjuk, hogy a közgazdaságtan, a közgazdasági törvények, a demokrácia, a szólásszabadság, a szabad verseny stb., stb., nem többek népámító, demagóg maszlagoknál. Egyetlen igazi törvény van: a tőke, a pénzhatalom, az erősebb kutya vastörvénye. A tőke beszél, a közgazdász meg ugat, ahogy a tőke ugattatja… A kispolgárság mocsárlényeiben kórosan túlteng a hamis tudat. Dermedt félálomban élik le szánalmas életüket. Lehetetlenség kizökkenteni őket lomha közönyükből. Ösztönösen szemet hunynak, mihelyt észre kéne venniük, hogy mindenütt háború dúl körülöttük. Azt hiszi tán ez a népség, hogy mi majd kihúzzuk őket a szellemi és anyagi kátyúból, ők meg üres kézzel bocsátanak bennünket utunkra? Caramba! – Az utolsó mondatoknál a tábornokot úgy elragadta az indulat, hogy csapkodni kezdte az asztalt.

Így működik hát a célirányos, irányított korrupció. De Ortega tábornok mást is el akar érni általa. Jól tudja, hogy semmi sem fűzi szorosabb egységbe az embereket, mint a közösen elkövetett bűnök. A kormányzópárt egy-egy renitenskedő, megbízhatatlan tagját úgy tanítják móresre, hogy törvénybe ütköző cselekedetekbe hajszolják, hogy aztán jobban a markukban tarthassák. Az uralkodó réteg kohéziója a kollektív bűnrészességen alapul. Mindenki a kezében tart mindenkit. Senki sem a maga ura. Ez a titkos értelme és célja a jelszónak: „Fiaim, csak tollasodjatok!”

Széltében-hosszában beszélik, hogy az uralmon levők milyen elővigyázatossági rendszabályokkal élnek. Külföldi bankszámlákon helyeznek el nagy összegeket, és minden eshetőségre készen jelentős tartalékokat halmoznak föl. Ráadásul biztonságos helyre, páncélszekrénybe vagy közjegyzőnél, letétbe helyeznek egy terhelő bizonyítékokkal degeszre tömött aktatáskát, aminek a tartalma ha napvilágra kerülne, jó néhány előkelő kormánypolitikus és közszereplő se köpni, se nyelni nem tudna. Az aktatáskáknak az tehát a rendeltetésük, hogy megvédjék a letétbe helyezőt más kiváló közéleti személyiségek ellenségeskedéseitől és a hatósági beavatkozásoktól. A vezetők ily módon nemcsak a jövőjüket biztosítják a rendszer esetleges bukása utáni időkre, hanem a jelenlegi pozíciójukat és a helyzetük szilárdságát is. A legfelső körökben valódi gengsztermódszerek harapóztak el. A legrikítóbb színek sem ecsetelhetik elég hűen azt a korrupcióáradatot, amely föltartóztathatatlanul elönti az egész országot.

Egy lelkiismereti aggályok gyötörte kormánytag kertelés nélkül megvallotta a tudósítónak, hogy merő önvédelemből kénytelen ugyanúgy cselekedni, mint a többiek; nincs más választása. Ha másként jár el, elveszti az állását, vagy éppenséggel azt kockáztatja, hogy elteszik láb alól. Másoknak is azt tanácsolja, hogy tegyenek szert a riválisaikat terhelő bizonyítékokra. Mihelyt kezükben tartják a szükséges dokumentumokat, megingathatatlannak tekinthetik a helyzetüket, nélkülük viszont arra vannak kárhoztatva, hogy örökre megmaradjanak a gépezet parányi alkatrészének. Terhelő írásbeli bizonyítékok, titkos hang- és filmfölvételek, offshore bankokban elhelyezett tőke – őszerinte csak ezek tehetik sebezhetetlenné az embert. Ő maga is megteszi a szükséges óvintézkedéseket. (Az események őt igazolják. Hosszú évekig sikerül elhárítania minden fúrást, és a helyén maradhat.)

Aki a fentieket latra veti, aligha lepődik meg azon a féktelen cinizmuson, amivel kormánykörökben beszélnek egymás közt a rendszer züllöttségéről és rothadásáról.

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>