MOLNÁR MIKLÓS: Ne árts!

MOLNÁR MIKLÓS: Ne árts!

 

 

A világ, amelyben élünk, napról napra egyre kevésbé látszik vendégszeretőnek. Ha tüzetesen megvizsgáljuk az emberi faj vállalkozásait, látnunk kell, hogy nem vagyunk tudatában az általunk okozott károknak és ártalmaknak, nem veszünk tudomást róluk, sőt ha hasznot meríthetünk belőle, szándékosan is ártunk, sajnálatosképpen olykor kedvtelésből és szórakozásból is.

Senki sem tanította meg nekünk, hogy ne ártsunk?

Ha nem tanultuk meg, hogy ne ártsunk, nem tartjuk ártalmasnak az ártást. Ártunk, de rá se rántunk. Ártunk, és nevetünk rajta. Ártunk, és dicsekszünk vele. „Tévedsz, ha hiszel a veled szembejövők arcának: emberi ábrázatuk van, de vadállatlelkük. A vadak kapcsán legföljebb a találkozás pillanata rejt veszélyt; ha hagytak elmenni, nem erednek utánad. Soha más nem hajtja őket a kártevésre, csak a szükség – az embernek jól esik embert pusztítani” – írta Seneca. Az ember úgy elaljasul, hogy önként, kéjjel öl, nemcsak parancsra.

Ami még szomorúbb: gyermekeink is látják, mit művelünk, és soha nem tanulják meg, hogy ne ártsanak. Mindennél fontosabb volna pedig, hogy saját jó példánkkal tanítsuk meg őket az életnek erre a sarkalatos erkölcsi alapelvére.

Új útra kell térnünk, nagyobb tisztelettel és részvéttel kell bánnunk egymással és valamennyi teremtménnyel, akikkel együtt élünk ezen a bolygón, valamint az otthonunkul szolgáló bolygóval.

„Ne árts!” Ez az első és legfontosabb erkölcsi szabály. Mivel képesek vagyunk fájdalmat és szenvedést érezni, el tudjuk képzelni mások fájdalmát és szenvedését is, cselekedhetünk tehát úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk.

Mit jelent a nem ártás? Azt jelenti, hogy minden cselekedetünket gondosan megfontoljuk. Azt jelenti, hogy ügyelünk rá, miként hatnak tetteink mindannyiunk közös világára. Azt jelenti, hogy részvéttel vagyunk minden élőlény iránt. Azt jelenti, hogy nem tesszük tönkre a bolygónkat.

Az orvosok legelső kötelessége a nem ártás (föltéve, hogy nincsenek a betegségipar patikaszer-maffiájának markában). Miért nem kötelességük ez a bankároknak, az ügyvédeknek, az üzletembereknek, a vallási vezetőknek és a politikusoknak is? És nekünk miért nem kötelességünk? Most, rögtön, ebben a pillanatban?

Egyszerűnek látszik ez az elgondolás, és egyszerű is valóban, de hosszú távon nem kis eredménnyel kecsegtet. A nem ártás megoldja vajon a világ összes gondját? Aligha oldja meg, de hozzájárul a világban levő szenvedések csökkenéséhez és a kedvesség gyarapodásához. Szükséges azonban megkülönböztetéseket tennünk, mielőtt a nem ártás kívánalmát egyetemes erkölcsi paranccsá ütnénk, és hagynánk, hogy üres, romlott emberek, hitvány gazfickók, fő-fő ártók, a köz javait fosztogató elvetemült haramiák a javukra fordítsák, hogy nem ártunk nekik. Az ártóknak igenis ártanunk kell, különben vérszemet kapnak, és még többet ártanak. A passzivitás, a kvietizmus, a féktelen erőszakmentesség az ártók cinkosává tesz bennünket.

Váljék a „Ne árts!” felszólítás tetteinket irányító halk hangocskává. Terjeszd te is a „Ne árts!” üzenetét!

Leveleidet zárd ezzel a két szóval: Ne árts!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>