Múlhatatlan sebek

MÚLHATALAN SEBEK

 

Akik rendszeresen olvassák írásaimat, tudják, nem vagyok túlságosan jó véleménnyel a ma felnövő, és a felnőttkor határát ostromló, vagy éppen csak átlépett ifjú generációról. Komoly fenntartásaim vannak a tanuláshoz, a munkához, egymáshoz, a világhoz, s az élethez való hozzáállásukat illetően. Nem az irigység vagy a rosszindulat táplálja bennem a felsorolt kétségeket, hanem a folyamatosan rám zúduló szomorú hírek s tapasztalások. Távol áll tőlem mindenfajta általánosítás, hisz ismeretségi körömben naponta találkozom szorgalmasan tanuló, dolgozó, az öregeket, s a múltat megbecsülő, tisztségesen gondolkodó, és erkölcsösen élő fiatalokkal, igaz még inkább elkeseredem, ha egy-egy ilyen virágszálban is csalatkoznom kell.

Tündéri, aranyos ifjú pár, barát, barátnőként költözött lépcsőházunk egyik földszinti lakásába, úgy négy, öt évvel ezelőtt. Szerelmes gerlepárhoz hasonlatosan turbékoltak, csókolóztak senkit nem zavarva. Fiatalok, szépek, és boldogok voltak, öröm volt rájuk nézni. Csendesen laktak, szolidan éltek, nem hivalkodtak, nem hangoskodtak, távol állt tőlük a féktelen bulizás, a harsogó adrenalin mámor. Nappal becsülettel dolgoztak, talán többet is a kelleténél, langyos csillagfényes estéken kéz a kézben andalogtak a néptelen utcákon, máskor meg becsukva maguk mögött az ajtót, zárták ki zavartalan életükből a zajos külvilágot. Nem elzárkóztak, csak kettesben akartak maradni, de lakótársaik mindig számíthattak a segítségükre. Kényelmes családi fészket formálva újították fel a lakást, és őszinte örömömre, több évi együttélés után, összeházasodtak. Fényes esküvő, úri násznép, zenés lakodalom. Első találkozásunktól kedvelem a szimpatikus fiatalokat, bár a tartózkodóbb asszonykával ritkábban, ellenben elektromérnök férjével annál többet tereferéltünk munkáról, családról, s leginkább azonos hobbinkról, az autókról. Aztán, ahogy egy házasságban kívánatos, megérkezett a várt trónörökös is. Innentől viszont beszélgetéseink vezérfonala, minden más témát háttérbe szorítva, kizárólag a törpe napról napra gyarapodó tudománya lehetett. Már lépeget és gagyog a csöppség, észre sem vettem, úgy múlt el egy esztendős, mint ahogy azt se, hogy az ifjú apa szolgálati kocsija nem áll megszokott helyén a parkolóban. Gondolhatják, mint derült égből a villámcsapás ért a „társasházi pletykarádió” híre, miszerint Gábor, a szeretett férj és újdonsült apa, jó ideje már egy másik nőhöz jár „haza”. Okokat persze nem ismerek, és meg sem érteném, de kívülállóként sem hagy nyugodni a nyomuló miértek özöne. Tudom, elcsépelt, s felettébb naiv a kérdés, bár én büszkén viselem e tudatlanságot: mit képes nyújtani az a másik, hogy kétes kegyeiért egy okos, szeretett társ hajlandó feláldozni több éves jól működő párkapcsolatát, a bizonytalanért elhagyni a biztonságos hátteret adó családot, és eldobni egy a szülői szeretetre szomjazó, ártatlan kisgyermeket? Ennyit érnek a puccos ceremónián fennhangon elmormolt esküvések, a videókon sokszorosan megörökített, tanúk előtt tett ünnepi fogadalmak? Vagyis itt, az önmegvalósítás mocsarában, egy frigy szentesítése nem jelent többet a tomboló hormonok kielégítésének legalizálásánál, jobb esetben egy látványos tűzijátékos, közös zabálásnál, lerészegedésnél, s egy gyakorta megélt, kiüresedett nászéjszakánál?

A kérdések költőiek, nem is várok rájuk magyarázatot, sőt magam is megtoldom eggyel. Kedves ifjú titánok, amikor majd enyhül a láz, csillapodnak a vágyak, megnyugszik a vér, és lelankad a nagy természet, anyagi, mentális, netán egészségi problémák adódnak, akkor vajon kitől vártok biztatást, segítséget, vagy éppen lelki támaszt?

Miközben gondolataimat farigcsálom, Zámbó Jimmy, Egy jó asszony mindent megbocsát dalszövege motoszkál a fejemben, és titkon talán remélem is, hogy a házbéli elkóborolt Gábor is észhez tér, és mielőbb visszatalál az övéihez. Bár az a megsebzett család már soha nem lesz a régi. Az ilyen aprónak tűnő, éles szilánkok csak nagyon nehezen, vagy soha be nem gyógyuló sebeket tudnak ejteni.

Szentmiklósi István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>