NAGYRA TÖRŐ TERVEK

NAGYRA TÖRŐ TERVEK

Pénzért veszed a bajt magadnak! – hajtogatja mind gyakrabban feleségem, és igaza van. Pedig nem a Nemzeti Dohányboltok valamelyikében, és nem is fényes lokálokban vagy sötét füstös kricsmikben herdálom el szűkös nyögdíjam jelentős részét, hanem újságárus pavilonokban. S ha már megvettem, el is olvasom a hírlapokat, amitől aztán felszökik a vérnyomásom, leesik a cukrom, morózus leszek, elmegy az étvágyam, és éjszaka nem tudok aludni. De a lapszemle ugyanúgy részévé vált napjaimnak, mint a reggeli borotválkozás.

A minap éppen csak belepillantottam egyik nagy példányszámú napilapomba, s rögtön megakadt a szemem egyik írás címén; „Iparosítási programot indít a kormány”. Lelki szemeim előtt a folytatás is megjelent, – a most indított ötéves tervvel, a vas és acél országává válunk-. Elsőre azt gondoltam, véletlenül az ötvenes évekből megmaradt Szabad Nép egy példányát hoztam el kedvenc napilapom helyett, de a címlapon a 2016. január 20. dátum állt. Netán a mostanság divatos retró őrület mögé sorakozott fel az újság? Ám a következő mondat ezt a naiv feltételezésemet is kizárta. „A kormány iparosítási politikája összhangban van az Európai Unió terveivel.”

Szent Ég! – kaptam a szívemhez. Nem is oly rég, egy szintén magyarnak hazudott kormány az unióval összhangban, iparosítás címén tönkretette és felszámolta a magyar cukor, étolaj, gyümölcs, konzerv és húsipart, a tehergépkocsi, autóbusz, traktor és vasútikocsi gyártást, a híradástechnikai, továbbá a háztartási gépgyártást, a textil, a cipő, és a vegyipart, no meg a teljes mezőgazdaságot. Úgyszintén ebből a cikkből tudom, hogy a kabinet 15 milliárd forintot szán azokra a közepes és nagyvállalatokra, melyek eddig nem kaptak uniós pénzt. Dicséretes dolog, bár nekem kissé soványnak tűnik e summa, különösen tudva, hogy ugyanez a kormány korábban, hét milliárdot költött a józsefvárosi pályaudvar holokauszt-emlékhellyé alakítására, s hát, még ha tudnák mennyivel támogatta, s támogatja ma is az Audit, a Mercedest, az Opelt, és más német, francia, amerikai multi cégeket. Könnyen meg lehetne sokszorozni azt a tizenöt milliárdot, csupán az ország kifosztásából, kiárusításából, privatizációjából magánszámlákra vándorolt százmilliárdokat kellene visszavenni! Csakhogy a hajdani véreskezű hóhér, államosítók leszármazottai, most a magántulajdon szentségéről prédikálnak. Kortes beszédeikben mindig a kis és közepes vállalkozókat támogatják, hatalomra jutásuk után pedig az idegen bankoknak, multiknak, csókosoknak, haveroknak nyomatják a nagy lóvét.

Az írásból azt is megtudtam, hogy a kormány elsősorban a járműiparra, az élelmiszeriparra, a logisztikára, az elektronikára, és az egészségiparra fókuszál. Járműiparon minden bizonnyal a fenti három nagy márkát értik, s kizárólag a mi érdekünkben. Élőben megcsodálhatjuk vezetőink luxusautóit, sőt vámmentesen, potom 27% Áfával terhelve, 20 – 25 éves drákói spórolás után, hozzá is juthatunk valamelyik mezei példányhoz.

Az élelmiszeripar egészen más tészta. Ott az osztrákok, s a franciák által felszámolt cukorgyártást kell, új gyárak felépítésével újraindítani, a leisztingerek és csányik vezérletével szándékosan tönkrevágott hús és konzervipart feléleszteni. A felépítendő cukorgyárakat, uniós tanácsra állítólag nem az ismert répatermő területekre, a feldolgozáshoz szükséges infrastruktúrával és szakemberekkel rendelkező településekre tervezik, de nem ám, hanem a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó mellé. Ősszel répából, tavasszal az ott termő nádból fogunk cukrot gyártani, bár abból nem lesz könnyű egészséges, finom, barna nádcukrot készíteni. Mint ahogy a Kapuvári Sonka sem kapuvári attól, hogy az onnan lenyúlt gépeken, de nem a Kövesházi-féle receptúra alapján készül. Az elektronika esetében viszont gőzöm sincs, mire számíthatunk. Kivonul a Nokia, a Samsung, és az Elektrolux, bejön Kínából a Lenovo, a Huawei, meg a Xiaomi, visszavesszük a Tungsramot, az Oriont, esetleg újraindítjuk a MOM-t, a BRG-t, vagy az EMG-t?

Az egészségügyünk már most is katasztrofális, ha azt még egészségiparrá fejlesztik, az maga lesz a tragédia. Halálgyárakká válnak a kórházak, ahol munka nélkül maradt varrónők varrják majd fel a ráncokat, futószalagon kisebbítik, nagyobbítják, formázzák a hasakat, melleket, farakat, állástalan hentesek ugranak be a külföldre ment sebészek helyére, közgazdászok szabják meg a terápiákat, s temetkezési vállalkozók finanszírozzák a gyógykezeléseket.

Biztató jövő, és komolyan is gondolják! Bizonyságul álljon itt a tudósítás záró mondata. „A hazai ambiciózus projekt lényege, hogy a GDP arányos ipari termelés esetén Magyarország legyen az első Európában.”

Na, most tessenek nevetni, elvégre farsang van!

Szentmiklósi István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>