Nem, nem, soha! – És mégis élünk!

„Nem, nem, soha! – És mégis élünk!”

 

József Attila és Bartis Ferenc gondolatainak megszületése között bár egy emberöltő telt el, mégis mindkettő ugyanarról szól, amely gondolatokat őket megelőzve évszázadokkal már a hozzájuk hasonló halhatatlan költőink papírra vetettek. Jöhet bármilyen vész, történhet bármi, magyar hittel, magyar reménnyel „mégis élünk”, ahogy Vörösmarty Mihály Szózatában is megfogalmazta: „Megfogyva bár, de törve nem/ Él nemzet e hazán!” S akárhogyan is lesz, bármilyen hazaáruló, idegenszívű uralkodól basáskodnak a magyar felett, anyanyelvét, hitét, hazáját soha nem hagyja el. Ahogy Bartis Ferenc versében is figyelmeztet, hogy „Anyanyelvünk létünk vére” – bizony a szkíta-hun-magyari népek évezredek óta őrzik anyanyelvünket, éljenek a világ bármely sarkában. Nem véletlen, hogy a hazahívó szó, a magyarságérzet minden máson áttörve él a messzire szakadt hazánkfiaiban is. Legyen bár, akit a félelem, másokat a szenvedés, a kilátástalanság vagy csupán a meggazdagodási vágy űzött el innen, nincs olyan ember, aki gyönyörűséges Kárpát-Hazánkban születve, bárhol a nagyvilágban ne gondolna anyaföldjére, anyanyelvére. Hiszen a sok-sok kivándorló évtizedek múltán is csak magyarul képes álmodni, mikoron lehunyja örökre szemeit, lelke magyar szavakkal búcsúzik, magyarul imádkozik, s Boldogasszony Anyánk az, akihez fohászkodva kér jobb sorsot honára, otthonára, családjára. A világ gazemberjei hozhatnak bármilyen törvényt, tehetnek bármit ellenünk, legyőzni nem képesek soha a magyart, mert a MAG népe, a Magyar maga az Ősvallás, maga az Őshit, amit elhazudni, eltagadni nem lehet. Sok ezeréves leletek, barlangok mélyén fellelt rajzok, írások térnek vissza mindenkor a magyari múlthoz, amit bár igyekeznek kicsinyíteni, elferdíteni, átírni, mint a bibliát, az ezernyi -féle „egyházak” dogmáikban, az igazság mindenen átüt, áttör, ahogy Ady Endre is fájdalmasan sóhajt fel, az igazság érzetén a Föl, földobott kő című versében, hiszen bárhová repíti is a sors a magyar embert, végül mégis visszahull, mégis visszatér a gyökereihez. Ki bevallja, ki elhazudja, ki cinkosan kijátssza, a gyökerek indái azonban a lelkeket fogják, s ha nem itt, az anyaföldön, akkor a szellem világában, az utódok lelkületében, de visszatér a múlt. Trianonról mindenki tudja, hogy törvénytelen gazemberség volt, amikor is keresztre feszítették Édes Szép Hazánkat, hogy koncként egymás között felosszák. S hiába védekeznek az álszent politikusok, hogy van, aki nem írta alá, mégis szó nélkül tudomásul vették, mégsem tiltakozott senki, hogy hiszen ez törvénytelen. A „nagy” Amerika, a béke „jelképe” gyáván kiaraszolt, hogy mossa kezeit, akár csak Pilátus a zsidók előtt, igaz, nem írta alá, ahogy az orosz „medve” sem, de hagyták, hogy szétmarcangolják, szétlopják,  meggyalázzák ősi földünket, ősi hazánkat. S még az időpont megválasztása is milyen kísérteties: délután fél négykor, amikor Jézus Urunkat keresztre feszítették, hogy ebben se legyen semmiféle félreértés. De ahogy Jézus Krisztus is leemeltetett a keresztfáról – ha egyáltalán oda felszögezték és nem csak a judeo-”keresztények” rémisztgették ezzel a világot – úgy hazánk is réges-régen leemeltetett a keresztfáról, hiába a számtalan megpróbáltatás, a sok-sok kínszenvedés, ’56! – ’89! – és az azóta bekövetkezett nemzetárulás, nemzetgyalázás, nemzetfosztás. A magyar él és élni akar. Az uralkodók, a megszállók sorsa a történelem során mindig beigazolódott, hogy nem tartott soha örökké, most sem fog. Ahogy a régi igazság is tartja: Amíg egy magyar él a Földön, addig mindig van remény! Csak a hun-magyar-szkítafajú népek ébredjenek végre öntudatukra és felemelt fejjel, nagy lélekkel legyenek képesek úrrá lenni sorsukon. S akkor tiszta szívből és erős hittel bízhatunk Pap-Váry Elemérné, Sziklay Szeréna fohászában: Hiszek Magyarország feltámadásában! Így legyen… így lesz!

hiszek-egy

 

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>