Nyílt levél Orbán Viktor kormányfőnek

Nyílt levél Orbán Viktor kormányfőnek

 

Hónapokkal ezelőtt kaptam egy ajánlatot Orbán Viktor kormányfőtől. Ha akarok továbbra is együttműködni, kapcsolatban lenni az ország vezetésével, akkor küldjem vissza adataimat a „beleegyező” kártyát. Most visszaküldöm. Azzal a feltétellel, hogy megszívleli gondjainkat

 

Már sokszor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megtörténne ma az, ami oly meseszerűen hangzik; Mátyás király álruhát öltött, s elment a magyarok közé, hogy személyesen győződjön meg népe „viselt dolgairól”, elégedettségéről, vagy elégedetlenségéről. Nem mondhatom, hogy hasonló eseményről nincs élményem, mert amikor a 80-as évek elején Algériában jártam, egy reggel az arab kollégák izgatott beszélgetésére lettem figyelmes. Kérdésemre elmondták, hogy éjszaka a Hammam Bou Hadjar Csendőrkapitányságán megjelent az államfő, Chadli Bendjedid. Látogatása nem volt bejelentve, senki nem is gondolt a kapitányságon érkezésére, és nem készült fogadtatására. Mindössze néhány testőre kísérte, s hogy elégedett volt-e a látottakkal, vagy elégedetlen, arról a kívülállók – így arab munkatársaim – nem tudtak semmit. Az azonban érezhető volt a hangulatból, hogy az államfő tekintélyét inkognitóban tett látogatása tovább növelte.

Én ugyan egy 74. évét töltő, magányosan élő gazda vagyok, de még mindig nem mondtam le arról a véleményemről, miszerint az az államfő vagy kormányfő, aki meg van győződve arról, hogy jól végzi a dolgát, tiszta a lelkiismerete, úgy gondolja, hogy még talán szeretik is a magyarok, az megengedheti magának a személyes és protokollmentes tájékozódást a vezetése alatt álló nép körében.

A mögöttünk hagyott Karácsonykor több hívást is kaptam, menjek hozzájuk, töltsem velük a szent karácsony estét, ne szomorkodjak, ez örömünnepen egyedül, de elhárítottam őket. Elhatároztam, saját hatáskörömben ezt a fekete karácsonyt ezúttal a magyarok kormányfőjével, Orbán Viktorral fogom tölteni, akár megtisztel látogatásával, akár nem!

Végül is van enni- és innivaló, meg tudom kínálni akár töltött káposztával is, és még ihatunk is rá egy-egy fröccsöt, hogy megünnepeljük a kis Jézus 2015. születésnapját. Közben pedig beszélgethetünk akár az időszerű ország-népet érintő dolgokról.

Múlnak a percek, az órák, eljön az éjfél, és – természetesen – vakreményem nem teljesül. Bár tud rólam, nem velem akarja tölteni ezt a várva várt éjszakát. Bizonyára nem azért, mert méltóságán alulinak tartja belépni 300 éves vályogházamba, hanem valószínű azért, mert ő egy kisded zsidó gyereket ünnepel, s talán tudja, hogy én pedig egy jász törzsből való pártus babát várok, akinek jövetelét immár 2500 évvel ezelőtt Kaldeus őseink Bileám prófétája előre jelzett. Kettőnk közti felfogáskülönbségen nem akadunk fenn, fő az, hogy egészséges legyen a gyerek.

Miközben várok, azért tervezem, hogy teszek néhány javaslatot, – mint a magyar nép egy tapasztalt tagja – s felteszek néhány kérdést is.

Mindjárt az első, a legidőszerűbb, amire az újságok cikkei szerint még nem tudjuk a választ, de majd idővel kiderül: honnan a nagy bátorság, amellyel kormányfőnk megtagadja az EU döntését, ti. megtagadja a migránsok kvóta szerinti befogadását. Nos, ezt nem nehéz kitalálni. Hazánk kollaboráns kormánya két részletben ötszáz-ötszázezer zsidó betelepülésére kötött szerződést Izraellel. Ezt a szerződést úgy kötötték meg, hogy nem kérték a magyarok beleegyezését, aláírását. De elhelyezésük céljára már készek, vagy készülőfélben vannak lakónegyedeik, lakóparkjaik. Egymilliós zsidó migráns, akikkel a magyarok, mint ősellenséggel nem akarnak Kárpát-hazánkban együtt élni, már nemzetbiztonsági veszélyt hordoz. Az EU döntéshozói tiszteletben fogják tartani Orbán Viktor kvóta elleni fellépését, egyetlen arab bevándorlót sem fogunk befogadni, mert a hazánkba meghívott zsidóknak elég lesz megmérkőzni a magyarok ellenállásával, unják Izraelben az arabokkal való bajlódást, s itt ezt eleve el akarják kerülni.

Folynak az előkészületek az ügyben is, hogy mi legyen a nagyszájú magyarokkal. Készült Rákospalotán egy koncentrációs tábor, fedőneve Filmstúdió. Onnan csak a kéményen keresztül lehet távozni a beutaltaknak. Tudunk arról is, hogy a környező országokban, így pl. Ausztriában is nemzetbiztonsági veszély miatt nem lehet országgyűlési képviselő az, aki kettős állampolgár. Így van ez Izraelben is. Vajon minálunk nem jelentenek hasonló veszélyt a parlamentben szundikáló és magyarellenes tevékenységet folytató izraeli-magyar kettős állampolgárságú képviselők?

Miután Ariel Saron és Simon Peresz is saját szejmjükben bátran kijelentették, hogy többek között Magyarország elfoglalása céljaik közé tartozik, akár hadüzenetnek is tekinthetjük szavaikat. De hát a magyarok nem tanulnak a saját – örökké menekülésekből álló történelmükből. Hogy is tanulhattak volna, mikor nem az igazi történelmünket tanítják, hanem egy koholt hazugságot. Már a kisiskolásoknak, aztán ezzel a koholmánnyal mossák az ifjúság agyát a felsőbb iskolákban is, azok számára pedig, akik ilyen iskolákba nem járnak, az összes „médiumon” de még a kiállításokon is ezt a hazugságot tálalják. Pedig már 5-6000 évvel ezelőtt is ugyanebben a stílusban támadták a zsidók ősnépünket, őshazánkat, Mezopotámiát. Beszivárogtak a folyamközbe, mind többen lettek ott, aztán beszivárogtak a városokba, a nyelvet elsajátították, a legeltető pásztorkodással lassan felhagytak, és a földművelő, iparos, kereskedő és művészeti szakmákba, a közéletbe, a vallás és tudományos életbe, végül az államigazgatásba. Így történt, hogy kb. 4000 évvel ezelőtt az utolsó turáni-sumér királyunkat, Lugalzaggesit felváltotta a szemita Hammurabi. S ezzel elkezdődött az igazi népirtás, nagy családunk, nemzetünk irtása. Tudományos és világszemléleti kincseink kisajátítása.

Amit az előző percekben elmondtam, csak egy történelmi példa. A zsidók minden módon és minden időkben élet-halál harcot vívtak őseinkkel, hogy a győzelem után kifoszthassák, leigázhassák, kiirthassák azokat, hogy elfoglalják helyüket. Ugyanebben a stílusban uralkodtak hazánk felett 1919-es lázadásuk időszakában is, és a 4000 évvel ezelőttihez hasonló kegyetlenkedéseket vittek végbe. Akkor a ma Közel-Keletnek nevezett földrészen harmincmillió ősünk élt. A szemiták zömét megölték, asszonyaikat, lányaikat ágyasaikká tették, gyermekeiket eladták rabszolgának. Ma ugyanolyan nyomulásos módszerrel hódítják ősnépünk, ősnyelvünk megmaradt területét, mint ötezer évvel ezelőtt. Segítők ebben az államigazgatásba beépült zsidók. Ha így haladunk, lassan nem is lesz más vezetőnk, mint szemita. Ennél a pontnál Izrael annektálja hazánkat. Magyarország megszűnik.

Természetesen mi, akik magyarnak tartjuk magunkat, ezzel a nyomulásos hódítással messze nem értünk egyet. Mert ha úgy hódítanának, mint hajdan Szulejmán hadserege, akkor legalább a „végeken”, fegyverrel tudnánk ellenállni, majd kiűzni az országból. De ez a nyomulásos stílus, ez az almamoly kukaca stílusú hódítás csak úgy hárítható el, ha nemzetállamunk nemzetvezetője és miniszterei a nemzetért, a nemzet fennmaradásáért dolgoznak. Ma sok jóléti döntés születik, de nem elég! Nem elég a gazdasági előrehaladás, végre a Habsburg és a szovjet ideológiák után legyen egy igazságokon alapuló nemzeti ideológiánk is. Ezt nem kell kitalálni, mert megvan, csak a hamis koholmányokat félretéve az igazakat kell elővenni. Van erre is követendő példa: Putyin 2014. május 6-i beszéde, és üdvös következményei az orosz nemzet számára, s figyelmeztetése a magyaroknak hibás nemzetiségpolitikája miatt.

Most csak azért mondtam el mindezt, mert ezt tartom a legnagyobb időszerű veszélynek, mely a magyarság létét kérdőjelezi meg. Majdnem azt mondtam, hogy hosszútávon. Pedig ez a program már rövid távú! Ezen kívül azért is beszélek e témáról Önnek, mert még mindig van esély arra, hogy végre ne antimagyar, hanem magyar nemzeti, magyar nemzetfenntartási célúvá tegye azt az óriási hatalmat, lehetőséget, mely, mint kormányfőnek a kezében van. Tudom, meg van kötve a keze, és „én csak egy szegény korlátozott hatáskörrel rendelkező miniszterelnök vagyok”, mondta 2014. január 31-én 7 h 45-kor a Kossuth-rádió riportjában. Ezt értem is. De azért mégsem kellene begyűjteni a sok moszados gyilkost, hogy itt szimatoljanak közöttünk, na meg a veszekedő bajnokokat. Miért nem Izraelben tartják világversenyüket, miért Debrecen lesz a maccabi színhelye?

Aztán meg itt van ez a pápacsere. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pápai hatalomnak sok puccsal történt az átvétele. Vagyis felgyorsították a római katolikus egyház zsidó szektává degradálásának folyamatát. Az oszd meg és uralkodj stratégia fellegvárává vált hazánk. Ilyen szégyenletesen primitív szekták működését finanszírozza a Bilderberg intézmény, mint a Jehova tanúja meg a pünkösdista. Vajon miért nem térhetünk vissza az eddigi legtökéletesebb istenhithez, őseink szeretet-vallásához? Miért nem engedélyezik hatóságilag az őskereszténység vallását?

A kérdést ugyan feltettem, de a válasz, az igaz válasz is rendelkezésre áll. A zsidóknak 5-6 genomjuk van, képtelenek örökletes alapjuk hiányossága miatt a szeretet vallás lényegét felfogni. Emiatt érthető, hogy – saját megfogalmazásuk szerint – a ragadozói állapotban vannak. A „törvény” ezen állapotuk leplezésére szolgál csupán. Ők abban az állapotban léteznek, amiben a Föld öntudatlan, ösztönök alapján cselekvő lényei, szemet szemért, fogat fogért. Vagyis csak az erőszakot ismerik, és tartják fajuk fennmaradásának eszközéül. Mi magyarok 15-16, gyakran 21-24 genommal rendelkezünk. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a szemiták a turáni emberrel nem azonos faj, hanem egy másik emberfaj, noha rokon fajunk. Ezt a tényt egy híres zsidó sumerológus, prof. Samuel Noah Kramer szavaival támasztom alá: „…Ősi Mezopotámia történetét úgy tekintették, mint egy elkeseredett és élet-halálra menő harcot két különböző fajú nép között…” A válasz tehát, ami Mezopotámiában megtörtént, az végigvonul a magyarság egész történelmén és tart napjainkban is. Most, mikor a „rezsicsökkentés”, a családi otthonteremtési támogatás, az adómérséklés, stb. következtében viszonylagos jólét, életszínvonal emelkedésre van kilátásunk, eszembe jut Rajk Lászlónak a „véreskezű” belügyminiszternek élete utolsó szakasza. Már nem verték és kínozták azért, hogy bevallja mindazt, amit soha el sem követett. Már jól táplálták, nem a börtönkosztot kapta. Cukrászsüteményt, üdítő italokat kapott, s ennek következtében feljavult az erőnléte is. Ekkor látogatta meg őt Kádár János. Baráti, elvtársi hangnemben beszélt Rajkkal. Nem urazta, mint abban az időben általában a börtönlakókat szokták titulálni, hanem – mint régi harcostársat, – elvtársilag üdvözölte. Kádár meggyőzte e látogatás alkalmával elvtársát, hogy az ellene folyó procedúra egy színjáték. A népnek precedenst kell felmutatni. Ezért bármilyen beismerő vallomást elé tesznek, azt írja alá. Nem lesz bántódása. Az ügye ezzel befejeződik, aztán családjával együtt kiviszik Krímbe ott kipiheni magát, majd új feladatot kap Spanyolországban az internacionalista forradalom szervezésében. Rajk mindezt elhitte. Mikor már a bitó alatt állt, utolsó szavai így hangzottak a vele szemben álló nézőközönség körében ünneplő Kádár felé: „Becsaptál János!”

Mondja, Orbán úr, mi is így fogunk búcsúzni Öntől, mikor a jóléttől kábán majd csak azt vesszük észre, hogy Izrael latifundiumává válunk? Tegyen valamit, hogy ez ne következzen be! A bölcs mondás: az a nép, mely nem ismeri múltját, őseit, eltűnik a térképről. Ilyen a néhai Mandzsúria. A magyarság ezer éven keresztül rokonai ellen védelmezte ellenségeit. Ázsiával szemben védte Európát. Telt az erejéből. A magyarság ellátta nem csak saját magát, hanem Európa népét is kenyérrel, hússal, tejjel, mézzel. És most, Európától vásároljuk az élelmiszert, s ellátjuk közeli és távoli szomszédainkat olcsó és magasan képzett munkaerővel. Miközben elnéptelenedik hazánk. A hiányzó ifjúságunk helyett úgy hívjuk be az egymillió zsidót, mint Angela Merkel a szíreket. A különbség csak az, hogy miközben a német kancellár nyíltan hívja a migránsokat, addig országunk immár letündökölt magyargyűlölő vezetői alattomosan küldték a meghívót a zsidóknak, és alattomosan fogadták migrációs ajánlkozásukat. Akkor, mikor ezek a szerződések köttettek, nem kérték az aláírásomat, mint most a szírek özönlése ellen.

Egy Debrecennyi és egy Szegednyi zsidó migránst fogunk kapni, de nem azért, hogy dolgozzanak, hanem azért, hogy élősködjenek, mint minden közössé vált történelmünk során. Nem ők fogják megkeresni honfitársaink nyugdíját. Tegyen valamit, hogy ez ne következzen be! Meg kell ismertetni gyermekeinkkel a valódi magyar történelmet. Nemzeti tudatot kell bennük kialakítani. Ismerniük kell a tízezer vagy akár a 4000 évre visszanyúló származásunkat, sikereinket és „holokausztjainkat”. A Tudományos Akadémiát oszlassa fel. Korszerűen gondolkozó, nagy tudású, a fejlődéssel lépést tartó kutatókkal kell ellátni az intézményt, akik az ország népére szétsugározzák igaz ismereteiket.

 

(regnáló rablóknak) Adjátok vissza.

 

Adjátok vissza a Történelmünk!

Félrevezetők fogságából, ha van,

Oldozz fel. Süss le Népemre Napuram,

Ne kelljen ősökre lopva lelnünk…

 

Termett honunk vadat és halat minden jó magyarnak,

Úrnépek voltunk, ma a kapzsi kínok kitakarnak,

Szolgasor, gyarmatlét, rabszolgaság részünk,

Történelmi tudat: élve elemésztünk.

 

Adjátok vissza a Történelmünk!

Ne kufár kárpótlásként! Örökölt ősjogon.

Nagyságunk előtt hadd hajtsam meg a homlokom,

Adjátok vissza,

Adjátok vissza a Történelmünk.

(Kiss Ferenc, Husztót)

 

Ha ezt nem teszi meg, Széchenyi tovább forog a sírjában, s mi magyarok haladunk a gödör felé „…hol nemzet süllyed el”.

Kérem, ne asszisztáljon gyászszertartásunk előkészítésében. Inkább vegyen részt újjászületésünk örömünnepének szervezésében. Talán az sem mindegy, hogy a történelem miként fog emlékezni Önre; mint áruló- vagy mint teremtő hős hazafira. Úgy tudom, az „új” alkotmányunkból hiányzik a hazaárulás fogalma. Nahát!… Ez is a temetési előkészületek közé tartozik!

Mihozzánk a könyvtár-busz jár Pécsről. Meg lehet mondani, hogy a következő jövetelekor milyen könyvet kérünk. Nekem azonban már sorozatosan nem hoznak könyvet. Ez a cenzúra ma alkalmazott módszere. Pedig a kért könyvek rendelkeznek ISBN-számmal, s nem is oly rég adták ki őket. De az igaz, hogy Bobula Ida, Dr. Magyar Kálmán, Badiny Jós Ferenc, stb. munkái olyan tudományos alapon íródtak, olyan dokumentumokra hivatkoznak, oly mértékben az igaz magyar történelem és nyelv ábrázolói, amely megadná ifjúságunknak is a nemzeti öntudatot, a nacionalista érzést. Thomas Mann e témáról írt véleménye jut eszembe: „Nacionalizmus. Így nevezik a népek szabadságvágyát, törekvésüket önmaguk kikutatására, beteljesítésére.” Mária Terézia királynőnk intrikája folytán egy olyan hamis származástant hirdetünk, amit csak szégyellhetünk. Pedig egyszerű a válasz; nem a finnektől származunk, hanem a finnek, az Ural-Altáji népek származnak tőlünk. S a Buda-várban működő Magyarság Háza Kiállításain még mindig az igazság fordítottját hirdetik. Mert ez a hivatalos álláspont. Ki határozza meg ezt a hivatalos álláspontot? Az uralom! A Habsburgnak, a szovjetnek és a zsidónak is testhez álló, ha népünk nem rendelkezik nemzeti tudattal. Így könnyebb elbánni velünk.

Itt volt a 2014. évi országgyűlési képviselőválasztás. Mint állampolgár, két levelet is kaptam a Nemzeti Választási Irodától (dátum nélkül). Az egyikben A nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel cím alatt felsorolták az összes nemzetiséget, pontosabban tizenhármat, úgy, mint bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. Vajon hol van a zsidó nemzetiség? Pedig nincs olyan nap, hogy ne lenne szó a rádióban, a TV-ben, a sajtóban a zsidóság meghurcoltatásáról, szenvedéseiről, holokausztjáról. Meg kell itt jegyeznem, hogy soha egy szó sem esik a magyarság holokausztjairól. Ha a magyarok ismerhetnék valódi történelmüket, akkor tudnák, hogy évezredekre visszamenőleg pont a zsidóságtól mennyi támadást, népirtást, szenvedést, holokausztot kellett megélniük, milyen kegyetlenségekben volt részük. Pedig ma már törvény van rá: a holokauszt nem évül el, a holokauszt tagadása bűntény. Miközben történelmi tények bizonyítják, hogy mikor már Európa összes országából elhurcolták a zsidókat, vagy agyonverték, mint Romániában, aközben a magyarok fegyveres ellenállással akadályozták meg, hogy a Gestapó elhurcolja a magyar zsidókat. A köszönet helyett vádakat, rágalmakat szórnak ránk a mai napig is, és a holokauszt során elhunytakért ízléstelen módon kárpótlásul pénzt követelnek. A magyarok holokausztjaiért viszont ők még bocsánatot sem kértek.

Másképp hódítottak a törökök, de még a Habsburgok is. Nyíltan támadtak, s mi tudtuk, hogy miként védekezzünk. Őseink a végekig, és még ott is kitartottak. Az ő vérük védte, tartotta meg népünket. Az alattomos, árulásos, belső bomlasztásos nyomulás azonban nem a magyar harcmodora, sem támadásban, sem védekezésben. Mi dolgozunk, a kormány, a parlament védelme alatt.

Átérzi Ön ezt a hivatást, vagy küldetést? Eleget tud Ön tenni az elvárásnak? Ez már nem egyetemi kormányosdi játék! Ez már a történelmi perc. A történelmi alkalom. Hadd bátorítsam Önt azzal a megfigyeléssel, ami szintén történelmi távlatú, hogy azok a külföldről ideszármazott emberek, akik a Kárpát-hazánkba költöztek, néhány generáció után igaz magyarrá váltak. Ezt nevezik rög-hatásnak. Ez a hatás a zsidókon megtörik. Ők nem a magyar hazáért tevékenykednek, hanem a nemzetközi vagy úgy is mondhatni, hazátlan faj- és hittestvéreikért. Még akkor is így viszonyulnak, ha sikerült kialkudniuk maguknak egy hazát, Izraelt. Eszük ágában sincs ott maradni. Végül is egymáson nem élősködhetnek! Nyomulásuk ellen ma már lehetetlen védekezni. Elavult fegyver a kard, a davaj-gitár, a kalasnyikov, sőt már az irón is. Egyetlen istenük, a pénz, minden végvár kapuját, minden Babilon kapuját kitárja. Mindenhez van kulcsa…

Észre sem vettem, hogy már megszületett a Kis Pártus Herceg, s már szépen bepólyálva, megszoptatva alussza első földi álmát. Akkor nő a baba, mikor jót alszik. Kell is, hogy nőjön, erősödjön, mert szüksége lesz az erőre, hogy a legsötétebb akkori világrészben hirdethesse a minden idők legsötétebb gyilkosainak az őskeresztények szeretet-vallását.

Sónyi András

Karácodfa

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>