Olgika meg a többiek

Olgika meg a többiek

 

Kizárólag csak a meccs végi (műsoridő vége) gongszó mentette meg a múlt héten az ATV örökös háziasszonyát, Kálmán Olgát attól, hogy menthetetlenül szénné égesse magát a Jeruzsálem tv – helyi kirendeltségében. A rendkívül szelektív modorú vallató asszonyka éppen Gyöngyösi Mártont, a Jobbik képviselőjét próbálta a falhoz állítani a szokásos kötözködő stílusában, amikor a hazai környezet ellenére kis híján gutaütést kapott szegényke. A szokásos bizalomgerjesztő kezdeti szelídség után elővette a Major Ákostól és Vida Ferenctől ellesett, vérbírókra jellemző taktikát és arról kezdte faggatni a már sokat sejtő vendégét, hogy kap-e a Jobbik külföldről pénzeket és, hogy honnan, meg, hogy most volna már itt az ideje végre bevallania, hogy a Kovács Béci egy beépített orosz spion és Putyinéknak árulja a hazát. A vallatott képviselő a maga intelligens módján szép, értelmes, kerek mondatokban próbálta kivédeni a nyilvánvaló orális provokációt. Bár, szellemi fölényével nem élt vissza és nem mondta meg a véresszájú némbernek: hogy ejnye Olgika, de nagyon aljas tetszik már lenni ezekkel a gonoszkodásokkal! Bár emberünk higgadt és értelmes válaszaiból sütött, hogy mennyire átlát a szitán és a leharcolt kihallgató asszony ÁVO-s módszerén. Sőt, az is, hogy mi erről a véleménye. Bevallom, én már az 5-dik percben kezdtem megsajnálni a hírhedt vallató asszonykát, mert egyre ernyedtebben pattant vissza a reménybeli áldozatáról, aki a szellemi fölényének teljes tudatában derűs nyugalommal válaszolgatott a felé záporozó kérdésekre, azok aljassági fokától függetlenül. Szó szerint idézném is: “Amit Ön mond, azok csak újságírói találgatások, talán valami konkrétumot, ha lehetne!” A java azonban csak ezután jött, amikor Olga asszony előkotorta az archívumából azt a három éve elhangzott ominózus mondatot, amelyet a gyanútlan Gyöngyösi mert mondani annak idején a saját nemzete parlamentjében, mint megválasztott képviselő. “Jó lenne tudni, kik a kettős állampolgárok a parlamenti képviselők közül!” – amin aztán vagy fél évig rugózott tiszta erőből a “demokratikus ellenzék”, de főleg az érintettek! Persze, Olgikánál ez a Haganás stílus olyan természetes jelenség, mint a falusi tanácselnök fején a műbőr kalap, vagy mint a tömbbizalmi ablakában a hangosbemondó.

De, hát Istenkém, mint azt tudjuk a bunkóság és a szelektív magatartás zavar úgy önmagában még nem bűn, csak, hát nem éppen célravezető -, ugye? Mondjuk, ezt a magatartásformát már megszokhattuk a Gyurcsánytól is, vagy éppen a bokor arcú Bokros Lalitól is, aki az egyik múlt heti gyér nézettségű utcai performanszán (flesh-mob) úgy be volt rúgva, mint egy szovjet-belorusz hadosztályparancsnok. Az ember joggal gondolhatná, hogy ezek a leszerepelt emberi selejtek egy idő után automatikusan eltűnnek majd a süllyesztőben, mint a gyászos emlékű Szetei Gabika (Gabriella?), aki mint ahogy az ominózus “Coming outja” után kiderült olyan homokos szegényke, mint Copacabana-i tengerpart.

No, de mielőtt végzetesen elkanyarodnák a témától, a Gyöngyösi Marcit az archív kérdés nem nagyon lepte meg. Mint apa a hülye lányának ismét elmondta szép türelmesen, bizony ő változatlanul nemzetbiztonsági kockázatot lát abban, hogy olyan élősködő “kollégák” is pöffeszkednek a Tisztelt Ház padsoraiban, akik nem csak magyar állampolgárok, hanem többnyire izraeli, vagy amerikai is! Erre jött a válasz: Ön tehát, most zsidózott! – hozta meg felélénkülve a lesújtó ítéletet -, a mélyen elkötelezett asszonyka. “Ön szerint ez így tisztességes?” A mi Marcink azonban egy szánakozó, bár megértő pillantást vetett a főtt rák pirosra színeződött arcú asszonykára, majd végtelen türelemmel tízedszerre is elmondta, hogy máshol, de legfőképpen a demokrácia két fő szentélyében, Izraelben és Amerikában is kíváncsiak az ilyesmire. Sőt, ott még azt is megkérdezik a Szenátus és a Knesszet tagoktól, hogy mi a vallása, de még azt is, hogy buzi-e, leszbikus-e, vagy netán megmaradt elavult, maradi heteroszexuálisnak? “Tisztességes volt az Ön kérdése? – vágott közbe vagy tizedszer Olgika a derék hazafi mondandójába. Aztán, mielőtt még a rendkívül jól fizetett és öntudatos asszonyka menthetetlenül gutaütést kaphatott volna, akkor szólalt meg az életmentő – a műsoridő végét jelző gongszó.

De, hogy ez a hazánkban tömegesen tenyésző és meghatározhatatlan népcsoport mennyire gátlástalan és hálátlan -, nem győzöm elégszer hangsúlyozni! Példa erre a szintén közismerten “más” Alföldi Roberta, akinek szintén megint baja akadt az őseit olyan nagyvonalúan befogadó és jól tartó “hazájával”. Mivel neki is megint gondja van velünk, hangot is adott aggodalmainak, elvégre ő a mi élő lelkiismeretünk. Mi meg ugye el is várjuk tőle a kritikus hangot és mohón szomjazzuk minden szavát, hiszen ő az egyik legfontosabb kiválasztott lény ebben az országban, aki görbe tükröt tarthat a magunkfajta kőbunkók elé! Legújabb mardosó szívfájdalma mellett eltörpül az az apró inszinuáció, hogy amikor repülővel hazatért, Ferihegyen csak kemény 300 forintért tudott hozzájutni egy mezei csomagtologató furikhoz. (Micsoda egy ország ez!) Hanem az már végkép megviselte a mi “világhírű” színművészünk és rendezőnk roppant szenzibilis és feminin lelkét, hogy hazánkban nem ünnepelték meg elég méltóképpen a Saul fia c. legújabb héber remekművet! Nos, azt hiszem, derék kozmopolita barátunk (barátnőnk) stílusán sem igazán lepődünk meg, mert egyrészt szerinte nekik itt minden ingyé jár, másrészt nekik semmi sem elég – jó héber szokás szerint. Az pedig, hogy a Golden Globe-siker napja nem lett kötelező állami piros betűs ünnep és egyben munkaszüneti nap is, hát ez már tényleg az égbekiáltó gyalázat ne továbbja. Persze, azért ne tegyünk úgy, mintha nem ismernénk azt a rengeteg átlátszó trükköt, ami ránk zúdul itt már hosszú évtizedeken keresztül ettől a bizonyos szubkultúra körtől. Jelesül azt, hogy aki egy ilyen “for ever” filmet, vagy az alkotóit bírálni merészeli, az mindjárt antiszemita, de minimum egy kultúrbarbár, akinek azonnal el kell takarodnia a közéletből -, de ha lehet, akkor még az országból is! Na, ezek azok a dolgok, amikre a magamfajta “kultúrbarbár” már nem tud mást mondani, mint, hogy: “Megérdemeljük!” Így aztán egy egész ledolgozott élet munkája után továbbra is vegetálhatunk, mert a zsidók, a bankok, a multik meg a kormányok elviszik a lóvét! Mert, a nagy demokráciában csak megy itt a széthúzás, a kurvaanyázás, meg a lehúzás és közben mindent visznek külföldre az aranyvonattal. Pedig a nagy általános córesz ellenére még a Saul fiára is (meg minden más ilyenre) delláztuk a sok-sok jájemot, de, hát ezeknek soha nem lehet elég jó fej az ember!

De, addig is, amíg nemsokára már tényleg elfogy a még itt maradt, többször is megnyúzott magyarok türelme, nekünk is jár egy kis boldogság! Az igaz, hogy nagyon kevés a nyugdíjka, a fizetéske meg a tisztességecske, de csak boldogulunk valahogy, mert mi aztán tényleg a világ egyik legtúlélni képesebb nemzete vagyunk. Mert nekünk mindig ott van az a rohadt stanicli! Mi már nagyon kevéssel is beérjük, édes-drága, agyon ajnározott milliárdos kisebbségünk és megválasztott despota haramiáink. Nekünk már elég az is, hogy csökkenjen pár garassal a rezsi és, hogy 40-50 lerobotolt év után ingyen utazhassunk a máshol már régen leharcolt és kiselejtezett tömegközlekedési eszközökön. Mi örülnénk, ha kicsit több lenne még a Barátok közt meg a többi gondűző műsor a tv-ben. Továbbá szeressük az ócsó tablettás-kannás borokat, a megvakító katyvasz páleszt meg a nyugatról tonna számra behozott filléres, de hideg gagyi söröket is! Továbbá szeressük még a fölséges rizses húst is csirke far-hátból, na meg a paprikás krumplit. Szeretnénk még többet találkozni a Bunyós Pityuval, a Fásy Ádyval, a Laci betyárral, a Kis grofóval, na meg a szintén nélkülözhetetlen – a nemzet Lagzi Lajcsijával is! Ezek mind-mind derék, dolgos jó magyar emberek, akik mind a nemzet lenézett filléres szórakoztató napszámosai. Hallgassunk csak az Ákosra, tudja ő, hogy mit beszél! A lányok-asszonyok szüljenek csak sok-sok gyereket erre az elkúrt világra és szolgálják ki az urukat is, mert ez az élet rendje! Ha meg közben ittasan elcsattan néhány öklös, hát Istenem -, majd begyógyul! Elvégre csak munkanélküliség, reménytelenség és egy kis nyomor van itt! Mit lehet itt tenni, amikor ilyen cudar, betyár ez a világ? Ezért, hát húzzuk össze magunkat még kisebbre és tessék szépen jegyet váltani a Saul fiára, mert aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! Mazeltov!

 

Horváth András

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>