Románia az élet megcsúfolója

Románia az élet megcsúfolója

 

László György

Minden állítás, amely felmér, tapasztalati forrásokból formálódik, úgy teszi hitelessé magát, ha az saját tanúsítással megélt jelenléti bizonyítással nyer igazat. Nem személyi elfogultság, vagdalódzási viszketegség, odamondás-mánia ösztönzi. Sok év telt el, amit kisfiúként tapasztaltam meg, az ötvenes évek eleji román kommunizmus terrorját, azt a senkiházik általi banditizmust, amely eszközeivel apámat és a hozzá hasonló igényes gazdálkodókat gyötörte, szipolyozta, alázta, ahol érte. Ma átgondolva az akkori időket, csodálom apáinkat, ahogy túlélték a hitelesített tolvajok garázdálkodásait, nyílt konfiskálásait, ahogy egész évi gürcöléseik eredményét azok egyszerűen elvették. Semmi nélkül hagyva dolgos családok százait, ezreit a közeledő tél előtt. Nem lehet leírni azt a gyalázatosságot, amely ebben az országban zajlott (s hadd tegyem hozzá mindjárt), zajlik végig a 20. századon és az úgynevezett demokrácia jogállamiság 25 évében is. Mert napjaink jogállamisága olyan mélyre süllyedt, hogy állítom, túllicitálja az ötvenes évek erkölcstelen, gyenge jellemű elnyomó korszakát. Ebben az országban sosem becsülték az életet, a kultúra mostoha gyermek volt, ahogy mondták: nem termel, nem hoz hasznot, a műveltség a művelt emberek (akár szakmai műveltségre gondoljak) eretnekek voltak, nem kívánatos személyek, a jellemtelen politikai gáska és minden rendű csicskások szemében. Aki szakmailag magas szintet ért és ér el, rátelepszik a sok semmihez sem értő, zavarosban halászó, s élősködnek rajta, minden rokonságukkal együtt, lehúzván a tizedik bőrt is róla. Ebben az országban posványba ragadt az élet, a korrupt harácsoló, flancoló a példakép, itt a tisztességes munkát nem becsülik, itt a román kultúra romokban hever (hadd ne firtassam a magyart), dühöng a tudatlanság, a ripacs hangoskodók gyávasága. Meggyőződésem, hogy ilyen korrupt, talpnyaló hajlamú, minden alattomosságra kapható állam nincs Európában, de lassan a világon sem. Lehet szegényebb ország, mondjuk egy afrikai, dél-amerikai, ázsiai, de kultúrájában él, van érzéke az értékek megméréséhez, tiszteletéhez. Romániában semmit sem tisztelnek, csak az álarcosság szintjén: mit lehet elsvinkolni. Hallgatom a híreket a görög válságról, Bulgária nyomoráról, s döbbentem hallom, hogy Görögországban az átlag nyugdíj 700 euró. Bulgáriában 800 euró. S az átlagfizetés 1500 euró. Hol állunk mi ettől, uraim?! Romániában a minimál nyugdíj havi 800 euró. Egy kezdő középiskolai tanár havi fizetése 200 euró körül, (770 lej körül), míg egy volt szekus hóhér kiemelt nyugdíja 3000-3500 lej! Itt nem beszélhetünk jogállamiságról, demokráciáról, ebben az országban, mert a műveltség, a román kultúra nem kívánt vendég, (lám a magyarság nyomoráról nem is beszélek) a szellemi, anyagi nyomor dühöng, s mindenre kapható, gyenge jellemű politikusaink (lásd Oroszország elleni acsarkodásuk) gátlástalan a hazug köpenyforgatás, s mert magyar író, műfordító vagyok (aki sok éve fordítom az igen jelentős és sárba esett román költészetet), hogy ne legyek egyoldalú és elfogult, meg kell mondanom, hogy a mindenkori hatalomba besimúlt magyarjaink sem voltak különbek a Deákné vásznánál, vagyis a román politikumnál. Az a magyar értelmiségi, aki nem a harácsolást, hazudozást tette életelemévé, bizony nem sokra vitte, s viszi, ebben a korrupt országban. De ami még súlyosabb, ha egy kisebbség süllyed olyanná, mint a többségi korrupció, az messze súlyosabb, mert aláássa annak a nemzeti kisebbségnek morális hitelességét, cserben hagyja alapvető lételemét. Ha csak a kinyilatkoztatások, porhintések pufognak, az a nép elsorvad, önmagába zsugorodik. Egy nemzeti kisebbség (bár a magyar államalapító) szerepe a mérceállítás, önmaga elé, a hivatalosság elé, tükör, amely nem szabad hamis legyen, mert csak így marad életképes és hiteles. Ami az Európai Uniót illeti, amely a nemzetek közösségeként a jellemiség laboratóriuma kellene, hogy legyen, feltétel-szabályozó, elvárás-kiállító (s nemcsak Magyarországot nyaggató), nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy a szabadkőművesség taposómalma, a korrupció versengésének a térsége, a Nyugat morális elsüllyedettségének szegénységi bizonyítványa. Mit várhatnánk hát olyan kultúra-tipró álarcos államtól, amely identitás zavarában most már nem tudja, mit cselekszik és kinek nyalja a fenekét? Amikor idegen hadak szállták meg, s elviselhetetlen a harácsolással, harácsolástól bűzlő politikai légkör.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>