Sic itur ad astra! – (Így jutunk el a csillagokig!)

Sic itur ad astra!

(Így jutunk el a csillagokig!)

 

Hát, ami azt illeti, a fenti jelmondat nemcsak az ember nevű lény becsvágyára igaz, hanem bizony még az ostobaságára, a kapzsiságára, és ami a legrosszabb, az aljasságára is! Mielőtt még teljesen beleélnénk magunkat az európai fehér faj abszolút felsőbbrendűségébe, azért nem árt, ha tudjuk, hogy az ISIS nevű gyilkos csürhe sem kizárólag agyatlan, mezei gyilkoló gépekből áll. Mert, egyáltalán nem véletlenül lett pont karácsony előttre időzítve ez az Európában még soha nem látott méretű, sokkoló fizikai és pszichológiai terrorhullám, amelynek szerves részét képezi ez a földrészünkre egyszerre rászabadított irdatlan embertömeg is! Ennek kiagyalói és szellemi vezérei bizony mind olyan nyugati egyetemeken végzett diplomás vadbarmok, akik hajszálpontosan ismerik a fehér ember lelki karakterét és a keresztény szokásrendszert. Pontosan tudják, hogy a hozzájuk képest csillagászati jólétben elpuhult, beképzelt európai tömeg hozzá van szokva a szabad mozgáshoz, a biztonságos hátországhoz és az állandó bulizási és shoppingolási kényszerhez, ahol általában agymosott tömegek vannak jelen. Ezt bizony egy mezei kecskepásztor nemigen tudja felmérni, és nem is érdekli, csak is olyanok, akik ismernek minket kívül-belül és pontosan tudják, hogy hol van a jóléti keresztény társadalom Achilles pontja. Ezek pontosan ismerik a merkantilis szellemiségünket és az ezzel kézben járó, örökös hedonista vásárlási kényszerünket is, amelyet az évszázados liberális médianyomulás injektált belénk, kigyógyíthatatlanul. Úgy látszik, sőt nyilvánvaló, hogy ez már valamiféle tömeges mazochizmus, ahol a végleges rendcsinálás helyett még mindig jobb a következő szívdobbanásért remegni! Ez már nem más, mint amolyan hiteles torz képe a XXI. századi emberiségnek, amely a méltán megérdemelt szomorú végzetét várja.

Fenyegetés ide-, terrorveszély oda, nincs az a rettegés, amely felülírhatná a beteges vásárlási lázat. Ennek a féktelen emberi őrületnek legújabb válfaja most a stílusosan csak “black friday” (fekete péntek)-nek nevezett akciózási hullám, amely természetesen ezúttal is a héber gyökerű merkantilizmus fellegvárából, Amerikából indult el világhódító útjára. Természetesen, mint minden ilyen transz multinacionális giga “kaszablanka”, úgy ez is a végtelen emberi kapzsiságra és az örökös versengési kényszerre épül, rendkívül hatásosan! Amíg a fogyasztóvá silányított milliós embertömeg azt hiszi, hogy jól jár, észre sem veszi, hogy nemcsak a zsebeit ürítik ki teljesen, hanem a lelkét is. A sok millió fogyasztói bio-robot észre sem veszi, hogy ez a karácsony előtti állandó globális shoppingolási cirkusz nem a multik jótékonykodásáról meg a “szeretet ünnepéről” szól, hanem pont ellenkezőleg! Ugyanis nem másról van szó, mint, hogy a multik és a gyártók így szabadulnak meg egyezményesen a túltermelés következtében felhalmozódott elképesztően irdatlan árukészletektől. Eközben nem csak, hogy így is nagyon jól járnak, de a tömegáruk borzasztó silánysága miatt, mindezt minden évben meg lehet ismételni! Nincs mese, el kell ismerni, hogy egy rendkívül szisztematikusan és gondosan előkészített termékeny talajra hull ez az átkos szellemiség. Mégpedig oly annyira, hogy az agymosott fogyasztói tömeg minden racionalitást megcsúfolva már napokkal az “akciós árleszállítás” előtt képes letáborozni a szupermarketek előtt, akár a legnagyobb hidegben is! De ez mind semmi, (mert nagy ám az Isten állatkertje!), a nyitáskor mindig a karhatalomnak kell megfékeznie ezt az emberi mivoltjából kivetkőzött fogyasztói zombi tömeget! Hát, mi tagadás, nincs könnyű dolguk a derék perzekutoroknak, mert ahhoz hasonlatos ez a jelenség, mint amikor egy több ezres, habzó szájú gnú csorda megindul a vezérbika után az afrikai szavannán. És, ha netán elfogy a készlet, akkor nem csak hogy kő-kövön nem marad, de még a véres emberveszteség is simán bele van kalkulálva az ünnep előtti szent áhítatba! És mindez az állatság csakis azért van, hogy a sok vadbarom a karácsony leple alatt megvehesse az ötödik okos telefonját, a gyereknek a legújabb méreg-drága Star Wars játékot, na meg a harmadik plazma tv-t is, mert a WC-ben még nincsen és mer ócsó! És mikor mindez megvan és bepakolja a mohó tulok a sok cuccot a terepjárójába, hazafelé menet majd elélvez a gyönyörűségtől, hogy milyen jól járt! Azt kérdezik, hogy kik is ezek? Hát, egyrészt a harmadszorra is nyakig eladósodott, ruppótlan, de annál kivagyibb lumpen proletárok (homo szovjeticus), akik csak akkor kezdenek el nyüszíteni kegyetlenül, amikor majd megkapják az első fizetési felszólítást a banktól, és amikor harmadszorra is megjelenik a fejük fölött a kilakoltatás réme. Na, többnyire ezek azok, akik majd tavasszal Iván Csonkint megszégyenítő bátorsággal vonulnak ki a Kossuth térre, hogy óbégatva követeljék az adós rabszolgaság eltörlését! Aztán vannak még a belterjes, tyúkmellű, ratyi klubos, romkocsmás konzum idióták (homo interneticus), akik általában on-line szoktak shoppingolni, mert méltóságon alulinak tartják elvegyülni a szutykos, ruppótlan pórnép között. Ezek azok a cseresznyemag nagyságú aggyal rendelkezők, akik szentül meg vannak arról győződve, hogy a tarhonyát valahol a Mecsekben bányásszák, Deák Ferenc egy sikeres üzletember volt, és hogy a krikett – az valami fájintos kóser zsidó krumpli étel! Többnyire ezek körében tombol tiszta erőből a Barátok közt, az Éjjel-nappal Budapest, a ratyis Sztárban-sztár meg a “Valentin-Day” kultusz – telis-tele valós életérzéssel. Aztán van még az örökké telhetetlen, milliárdos, tablet-bibliás, vidám vasárnaposok egyre népesebb tábora (homo simlicus), akik olyan betegesen vigyáznak magukra, hogy még a sima ivóvizet is a Déli-sarkról hozatják maguknak. Ezek többnyire akkora palotákban laknak harmad magukkal meg a hozzá dukáló szolga néppel, hogy a madridi Escorial csak egy kerti vakondtúrás azokhoz képest! Persze, ezek már nem a fizetési felszólításkor szoktak bepánikolni, hanem akkor, amikor menthetetlenül megöregednek és hirtelen rájönnek, hogy az örökös pénzhajhászásban meg a vagyonszerzésben elment mellettük az élet. Jellemzően ilyenkor jelentik be nagy bölcsen, hogy most már aztán tényleg csak és csak is a családjuknak élnek és meghallják végre a rigó-füttyöt is a kerti platán fáik meg vérbükkjeik tetejéről, mert eddig azt sem tudták, hogy az mi fán is terem!

No, de a tömeges shoppingolásnál még nem ér véget az őrület, mert Kriszmisz ide – Santa Claus oda, szokás szerint most sincs olyan wellness-szálló kurta e hazában, amelyben már most, akár aranyért, vagy dollárért szobát lehetne foglalni Karácsony szent estére! Persze, azért nem feltétlenül veszik el ezzel a szent este áhítatának az illúziója, mert, ha a kedves vendég úgy kívánja, akkor a derék szállodai szolgák még egy külön bejáratú, illatos normandiai ezüstfenyőt is beállítanak a lakosztályba teljesen feldíszítve – minden csak jájem kérdése, ugye! De, hát nincs ezen mit csodálkozni, mert egyrészt ez már rég megszokott jelenség, másrészt pedig ez a gyorstalpalós, aranykalászos, zsíros biznisz kulákok országa, amelynek nemsokára Lőrinc város lesz a fővárosa. (Csak stílusosan, a város tulajdonosáról elnevezve!) Egyébként megvallom őszintén, ha ezt a Mészáros Lőrincet (mert, hogy róla van szó), meg a hozzá hasonló hirtelen kő gazdag nábobok lábos arcát meglátom a tv-ben, úgy vagyok velük, mint a fekete macskákkal – akaratlanul is mindjárt a legrosszabbra gondolok! Mert itt aztán nem számít, hogy az új földesuraknak kb. annyi közük van az anyaföldhöz, mint mondjuk Göring marsallnak volt a paleo diétához. Az sem számít, hogy soha a tetves életükben kapanyél nem volt a kezükben (meg más szerszám se!), csak az a lényeg, hogy pénzük legyen, de az tonnaszám! Mert, ha itt bármelyik gyökér bugrisnak sok pénze van, meg a homloka is legalább olyan, mint a palack orrú delfiné, már nyert ügye is van! A magunk fajta csóró, balek adózó gépek meg csak bámulunk, mint hülye gyerek a Télapó ünnepélyen, hogy itt már minden büdös szájú, hurkás nyakú tahónak szabályos latifundiuma van! Azon meg persze erdők-mezők, hegyek-völgyek, folyók-vízesések, tavak, halak, vadak, s mi jó falat – meg, ami ezzel jár! De, ez csak az alap, mert, ha valakinek több a pénze, “magasabb” barátai vannak, meg aránylag bunkóbb a többi gyökérnél, annak akár már gyárai, ménesei és egy egész vármegyéje is lehet! Természetesen, az ilyen milliárdos bugris mágnásoknak az ég-világon semmi közük nincs az ilyenkor szokásos álszent tömeges tarhálós adakozási hullámhoz. Ezeket aztán marhára nem érdekli az éhező magyar gyerekek meg a tengermély szegénységben tengődő felnőttek millióinak a sorsa, mert ezektől aztán fel is fordulhat éhen minden szerencsétlen, csak nekik happy legyen minden! Na, pontosan ez az a velejéig korrupt, gátlástalanul hazudozó álszent csürhe, amely, miközben állandóan a kvótarendszer ellen papol, addig szép sunyiban fű alatt százezer számra telepíti be a zsidó meg a kínai kalmárokat – természetesen a mi megkérdezésünk nélkül! Az is természetes, hogy itt is az a lényeg, hogy dőljön a sok millió dollár meg az euró – fele a stadionokra a másik fele meg a csókos kiválasztottak zsebeibe. (És még mondja valaki, hogy megszűnt az emberkereskedelem!) Ezek után csodálkozik még valaki, hogy minden épkézláb fiatal magyar fejvesztve menekül innen? Ugyanis milliárdos uraink úgy vannak vele, hogy majd hülyék lesznek a duplájára emelni az éhbéreket meg levinni a nyugdíjkorhatárt, amikor az agymosott jónép így is, meg úgy is szétszedi a bevásárló központokat! A csóró férgese meg hadd hulljon csak, úgy is kell a hely a fizető vendégeknek, meg aztán úgy is csak rontják a levegőt, a nyugdíj kasszát, a szociális hálót, na meg a keletiessé idealizált városképet! De, simán mondhatnák akár úgy is nekünk, hogy: “Na, oszoljanak emberek, nincs itt semmi látnivaló!” Ha, meg netán belebetegszünk a bűnös életbe, meg mindenünk sajog a sok csendőrnyakastól, akkor tegyünk csak rá priznices borogatást, vagy hívjunk füvesasszonyt! Így van ez emberek, itt nemcsak megszületni kerül egy vagyonba, hanem meghalni is, az életnek nevezett valamiről már nem is beszélve, ugye! Bizony egy hatalmas sakktábla lett a mi valamikori hazánkból, amelyen mi vagyunk a feláldozható gyalogok, úgy hét millióan. Na, most, hogy kellően kikészültem, mérgemben én is elmegyek shoppingolni és veszek egy üveg jófajta almabort – addig se gondolok ezekre! Aztán, ha elég bátorságot gyűjtöttem, kiállok az ablakba és nekiállok óbégatni, hogy: “Száz forint a forró lángos, kikapott a Lőrinc város!”

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>