Szabadságot Geréb Ágnesnek!

Magyar feltámadás

Szabadságot Geréb Ágnesnek!

 

Rozgics Mária

Amikor két éve a miskolci kórházban egymás után haltak meg az épp, hogy csak világra szentül kis csecsemők, azt gondoltam, hogy az emiatti óriási felháborodás elsöpri az egészségügyet cseppet sem szolgáló zűrzavaros rendszert. Különösen, hogy összevissza hazudozva soha nem adtak őszinte választ arra, hogy miért kellett annyi kis csecsemőt értelmetlen halálba küldeni. Mert a „véletlenek” ilyetén összejátszása nem létezik. Öt nap alatt nyolc kis élet hunyt ki. A magyarázat pedig sokkal aljasabb és az egészségügy helyzetét hűen jellemzi: utóbb a nyomorszinten lévő kismamákat, a környezetet téve felelőssé a történtekért, s nem az emberi mulasztásokat, nem a közömbösséget, a mindenkori hatalom nemzetellenességét. Mert olyan véletlenek nincsenek, hogy egy héten keresztül csak a nyomorszintben élők véletlenszerű kiválasztódása alapján érkeznek egy megyei kórházba az édesanyák. Nem! Ez egyértelműen azt bizonyítja először is, hogy az átlag családok milyen körülmények között élnek. S a környezete – védőnők, háziorvosok, családsegítő, önkormányzat, egyház, iskola, óvoda, mindenki tudomásul veszi, hogy ez van! Mint ahogy azoknál a tragédiáknál is, amikor akár épp a fővárosban, az egyik neves kórház szomszédságában halt éhen egy alig féléves kisfiúcska, s nővérkéje csak az ő áldozatának köszönhette, hogy még meg tudták menteni az életét. Érdekes módon, hónapokon keresztül ott sem vette észre senki, hogy valami nagy baj van. Ha nem fizetik be a lakbért, ha nincs pénz a villanyszámlára, az óvodai csekkre, akkor napokon belül intézkedik a hivatal: kirakják az otthonukból, nem engedik be az intézménybe, kikapcsolják a villanyt, a fűtést a renitenskedőknél, de amikor hat hónapon keresztül szenved egy csecsemő, azt senki sem veszi észre, akiknek pedig kötelessége volna, hetente legalább egyszer rátekintenie a picikre. S hogy mindez megtörténhet, az pedig a bürokráciában tapasztalható, minden szinten meglévő anarchiát, fejetlenséget és lelketlenséget tükröző.

Amikor tehát az a nyolc pici élet kialudt, hol voltak az anyavédő, és egyéb civil szervezetek? Miért nem fogtak kaszát-kapát, s követelték, hogy azonnal engedjék szabadon Geréb Ágnest és állítsák vissza az otthon szülés intézményét, hozzák vissza a bábaasszony képzést, az iskolákban a családgondozást, családra nevelést, mint alapvető életszükségletet?! Napjainkban interneten kering egy felhívás, hogy nemzetközi bíróságon szereznek elégtételt az ötödik éve házi őrizetben raboskodó Geréb Ágnes számára. Megkezdték a gyűjtést, mert állítólagosan 11 ezer eurónyi összeg szükségeltetik a hivatalos ceremóniához. Felvetődik Léhmann György példája, aki évek óta egyetlen fillér „tiszteletdíj” nélkül küzd a devizahitelesek törvénytelen kifosztása ellen, s egyetlen követője sem akadt. Most, hogy Geréb Ágnes valamilyen oknál fogva újból „divatba” jött, valakik pénzgyűjtésbe kezdtek. Amikor ilyen perselyezések zajlanak, bizony a lényeget fogják kiönteni, azaz a fürdővízzel együtt a gyermek is a gödörbe pottyan, hogy stílusosak legyünk. Nem gondolkodott el még az ügyvédi társadalom azon, hogy mindenféle maffiózó, gyilkos, hétpróbás gazember mellé, ha valamilyen okból fennakad a rostán, ott toporognak tucatszám, s valahogy az ügyvédi eskü egyiküket sem kötelezi arra, hogy térítésmentesen is álljon egy ügy mellé, ha az erkölcsi okból vállalható, vajon ennek mi lehet az oka? Csak nem az, hogy a piszkos pénzekből igen sok lepottyan, míg az ilyen „erkölcsös” esetekben bizony a szenvedő alanyok pénztárcája igen csak szűkös? Talán éppen az új kis életekre való hivatkozásnál nem kellene a mocskos bankókat belekeverni ebbe a játszmába, talán mégis csak akad a sok ezer haszonleső mellett olyan tisztességes jogtudor is, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, valóban a nemzetéért érzett felelősségtől vezérelve vállalná Geréb Ágnes képviseletét. Lehet, hogy ez csak egy naiv gondolat, de azért talán a szakma becsületéért nem csak Léhmann Györgynek kellene egyedül küzdenie. S talán a körmösbauerek, bárdkárolyok gaztetteit felvállaló ügyvédi kamara szégyenfoltját is halványítaná egy kissé ez a jó cselekedetük.

Hogy miért ítélték el Geréb Ágnest? Az igazi okot senki sem fogja elmondani, hiszen tudjuk, hogy kórházainkban, szülészeteinken sajnálatosan szinte hetente történnek hasonló tragédiák, amelyekről a sajtó is csak néha tudósít. Geréb Ágnes esetében is beigazolódott, hogy a legmodernebb kórházi körülmények között sem lett volna több esélye a picinek, mert életképtelen volt, mert a szuper eszközök alkalmazása mellett sem vették észre a különböző bajokat, amelyek veszélyeztették életét, amelyért nem egy „szülésznő” a felelős. De kellett az országos botrány, hiszen egyre több kismama szerette volna normális, emberséges körülmények között odahaza világra hozni gyermekét, s nem az ipari módszerek között, áru-alku tárgyává tett központi szülészeten. Hiszen a hivatalosak szőnyeg alá söprik azt is, hogy ma már kötelező jellegű az előre bejelentett hálapénz, amely intézménytől, orvostól függően 80-150 ezer forint közötti. Hogy a néhány szakápoló, nővér képtelen ellátni a feladatát, agyonterhelten, idegesen, egyéni gondoktól frusztráltan éppen a legfontosabb pillanatokat, az élet kezdetét nem képesek úgy indítani, hogy az zökkenőmentes legyen, holott ez az ideges kapkodás, a zaj, a nem kellő higiénia, az édesanya magára hagyatottsága a csecsemő egész életére kiható események, amelyek nyomtalanul nem tűnnek el soha. Ha az édesanya otthon, a család melegében hozhatja világra csemetéjét, akkor kevésbé van kitéve a kór háza minden bajának, amelyek szintén egy életre meghatározhatják gyermeke sorsát, egészségét, fejlődését. Nincs zaj, kiabálás, nem kell attól rettegnie, hogy elegendő-e a pénze, nem lopja-e meg a szobatárs, kap-e normális ételt. S ami a legfontosabb: gyermek és édesanya valóban áldott állapotban éli meg az életre szentülés pillanatát, ahol a hozott tudás, múlt és szokások a gyermek számára biztos fogódzót jelentenek, már az induláskor. Ma, amikor mobil telefonnal rendelkezik minden család, lassan már a háziállatok nyakában is ott csüng az okostelefon, csupán szervezés kérdése az otthon szülés. Lehet értesíteni azonnal a körzeti szülészotthont, autó állhat sürgős esetben a kapuba, mentőorvos is lenne, csak szándék nincs, mert nem jó az, ha túl sok az egészséges testű és tudatú gyermek! Ahhoz, hogy egészséges gyermekek jöjjenek a világra, hogy nem csak testi, de lelki-szellemi emelkedésük is biztosított legyen, nem a kór házak nyomorát kell az egyszerű embereknél kötelezővé tenni, hanem a lényegesen takarékosabb, de emberségesebb körülményeket kellene megfelelő rangjában visszaadni a nemzetnek. Nem elég kijelenteni, hogy több gyermek kell. Nem siránkozni kellene és nem a sok millióért vehető állampolgársággal megoldani a nemzetszaporulatot, amely még struccpolitikának is aljas, hanem a feltételeket kell megszervezni, biztosítani és nem tiltani ahhoz, hogy valóban jó irányba indulhasson meg a változás. A szűklátókörűség, a folyamatos pénzre való hivatkozás, az esztelen tiltás és értelmetlen arrogancia nem csupán a hozzá nem értést bizonyítja, hanem a nemzetellenességet is, egy idegen kultúra idegen parancsának való elvtelen kiszolgálását.

Hogy ne ez legyen, követeljük meg – és pénzgyűjtés nélkül -, hogy adjanak szabadságot Geréb Ágnesnek. Azonnali sürgősséggel kezdjék visszaállítani az otthon szülés nemzetmegmentő biztosítását, dolgozzák ki a feltételeket, tegyék választhatóvá a kismamák számára. S ha netán akad egy lelkiismeretes jurátus, aki érez magában annyi hazaszeretetet, emberszeretetet, akkor az sem ártana, ha az élet mellé állva, nem a Mammont szolgálva segítene.

Kismamák, édesanyák, nagymamák: együtt követeljük ki, hogy szabadságot Geréb Ágnesnek.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>