Szamarak

Szamarak

 

A múlt héten telefonon beszéltem egy barátommal, aki Amerikában él, ám Magyarországon is sűrűn szokott tartózkodni. A lakáshelyzet volt e beszélgetés fő témája. Mondtam, hogy idehaza igen drágák lettek az ingatlanok, mintha mesterségesen vitték volna fel az árakat. Annak ellenére, hogy ez a hír számára jó is lehetne, hiszen az itteni lakását ő is árulja, mégsem örült neki, de azért biztatott, hogy Magyarországon nem fog bekövetkezni az a lakásvásárlási válság, mint amely Amerikában lezajlott.

A nemzetközi gazdasági válságokról az emberek többsége nem tudja, hogy miért robbannak ki, hogyan is történik mindez. Ők is felkértek egy profi pénzügyi szakértő tudóst, hogy magyarázza meg a tőzsdei krach okát és folyamatait. A tudós egy régi tanmesét mondott el, hátha ezáltal jobban megérti mindenki, mintha tudományos magyarázkodásba kezdene.

A történet ki másról is, mint egy zsidó kereskedőről szólt. Ez a kereskedő elment egyszer egy távoli kis faluba és az ott lakó embereknek elmondta, hogy ő az összes szamarat meg akarja vásárolni. Minden egyes állatért 10 dollárt fog fizetni, ami igen nagy összegnek számított akkor. Voltak, akik eladták a szamarukat ennek a zsidónak, gondolván, hogy 10 dollárért akár három szamarat is vásárolhatnak később. A kereskedő, miután csak kevesen hozták el a jószágukat, emelte a tétet. Már 15 dollárt ígért szamaranként. Így már sokkal többen lelkesedtek és sok szamarat eladtak neki.

Néhány nap múlva a zsidó ismét emelte az árat és azt mondta, hogy már 30 dollárt is ad egy állatért. Erre a hírre mindenki odavitte a szamarát neki, nem maradt egyetlen egy sem a faluban. Ekkor azt mondta a kereskedő, hogy hajlandó 50 dollárt is fizetni egyetlen szamárért, de már a falu lakóinak miután nem maradt egyetlen egy állata sem, nem tudtak adni neki. A zsidó hét végén elment pihenni, a falu lakói pedig szamarat keresni indultak a szomszéd falvakba, aztán még messzebb is, mert igen csábító volt az árajánlat, amit a kereskedő tett. Mire visszajön a pihenéséből, azt akarták, hogy még többet el tudjanak adni neki, hogy még több pénzt kapjanak tőle.  A kereskedő ezalatt odaküldte maga helyett a faluba egy emberét, aki ajánlotta, hogy ő visszaadja a saját szamaraikat 40 dollárér, hogy a kereskedőnek aztán eladhassák 50-ért. Így hát a falu elhatározta, hogy visszaveszik a saját szamaraikat 40 dollárért, ezért minden pénzüket összegyűjtötték, de még kölcsönt is kellett a falu bankjából felvenniük. A bank az összes tartalékot odakölcsönözte a szamarat vásároló embereknek, abban a reményben, hogy ez az üzlet számukra is gyors nyereséget hoz. De amikor már minden szamarat visszavettek 40 dollárért, a kereskedő nem jött többé a tájukra sem, pedig előtte 50 dollárt ajánlott nekik. Azt sem látták többet, aki eladta számukra 40 dollárért a saját szamaraikat, így nem tudtak mit tenni, a falu lakossága képtelen volt a banki kölcsönt fizetni, ezért a bank is inflációt gerjesztett a fizetésképtelensége miatt. Senki nem tudott fizetni senkinek, így sok kölcsöne lett a falunak és sok szamara, amely immár elértéktelenedett, nem kaptak érte egy fillért sem.

Ezért a falu is, a bank is tönkrement, a helyzetük annak ellenére pokoli lett, hogy sok szamaruk volt. A falu pénze és a bank egésze a történtek miatt a zsidó kereskedő kezére jutott.

A barátom azt tanácsolta, hogy a szamár helyett be lehet helyettesíteni a föld, az autó, a lakás vagy részvényjegy elnevezéssel is a tanmesét. Ő a kőolajra vonatkoztatva említette, hogy mesterségesen felvitték az árát, mellé mindennek az árát is felemelték, az áramnak, a közlekedésnek, még a kenyérnek is. De hiába emelték az olaj árát, az emberek az áremelésen kívül egyebet nem kaptak. Most csökkent az olaj ára, ám ezen kívül semminek sem lett alacsonyabb az ára. Ma az olajnak alacsony az ára, de minden más megmaradt az igen magas szinten. Kérdem tőle, hogy miért történt ez? – azt mondta, nem tudja, hogy hogyan lehetett ez, de véleménye szerint annak a zsidó kereskedőnek az unokája van most az amerikai bankok élén, ő irányít mindent, aki egykoron a szamarakat felvásárolta. Gondolkodjunk csak el rajta, hogy végtére is kik a legnagyobb szamarak? – tűnődött Feiszal, az amerikai barátom, s bizony mindegyőnk ugyanarra a következtetésre jutott.

 

Mohamed

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>