Szittya Eldorádó

Szittya Eldorádó

 

Aki egy kicsit is ismeri a magyar néplelket, az tudja: a magyar ember alapvetően békés, jámbor, vendégszerető, esendő és megbocsájtó. A magyar egy ósdi figura, aki vakon bízik azokban, akiket a jóakaróinak hisz. A mi népünk a félhomályban is lát közelre, ám amikor tisztul a köd, rendszerint már túl késő. Következésképpen semmiféle szigorú következménnyel nem kell számolnia az aktuális hatalomnak, ha röhögve elrabolja a nép erejét és a vagyonkáját, eljátssza a bizalmát, megalázza, tönkreteszi a jelenét és a jövőjét. És mivel megtehetik, hát meg is teszik -, miért is ne? Ha soha semminek nincs következménye miért is ne néznék a jámbor, hiszékeny magyart teljesen hülyének, miért is ne fosztanák meg lassan minden vagyonától és jogától? Mára már minden ép eszű kamatrabszolgának (magyarul gazdaállatnak) látnia kell, hogy ami itt történik az nem más, mint a bizalom, az elhivatottság és jövőbe vetett hit cinikus és lelketlen szembeköpése! Ez a nép most is a hatalom és pénzéhes politikai-gazdasági kalandorok martaléka, ezért ez a nép lassan, de biztosan olyanná válik, mint a műtétre váró rákos beteg, akinek már régen beadták a “mindent leszarok tablettát”! Társadalmi tanulságként: itt már minden emberi érték, eszmény és emberi vonulat magasról le van tojva. A gyengét, a tisztességest és a hittel élőt teljesen ki kell zsigerelni, el kell taposni, ki kell fosztani, amíg csak egy fillérje is van és szusz van benne! Ez korunk átkos életfilozófiája, amely hódító trenddel, ha valaki nem képes lépést tartani, az menthetetlenül elveszik ebben, hiéna hierarchiában! A mi népünk bizony egy olyan ritka fajta, amelyet bárkinek és bármikor sikerülhet gyakorlatilag a klinikai agyhalál állapotába kábítani, csupán a szavak mágikus erejével. A tömeges vágóhídi kábításhoz már nem szükséges olcsó kannás bor, pancsolt pálinka, de még csak töltött káposzta sem erjed a hasunkban, hanem elég csak pusztán a sok szép ígéret. Nagyratörő, gátlástalan és gerinctelen, csúszó-mászó kalandorokban (népvezér) soha nem szenvedtünk hiányt. Ezek mifelénk csak úgy teremtek minden nagyobb bokorban és lumpen proletár tanyán. Hadész sötét birodalmába rántotta már hiszékeny népünket a büdös szájú, lúdtalpas Kohn Béla, a farkastorkú Károlyi Mihály, az ülve pisilő sakkbajnok Csermanyek János és a szintén askenázi pokolfajzat, Róth Manó is, akik még csak a teljes XX. századunkat tették tönkre. Persze, megállni ezután sem tudtunk a lejtőn, mert ahelyett, hogy 27 évvel ezelőtt éltünk volna a talán soha vissza nem térő történelmi lehetőséggel, mi vakon hittünk továbbra is a komfortos megoldásban, amely a szavazó fülke meghitt magányát és az összekapaszkodós pártgyűléseket, meg a béke meneteket jelentette. Ebből kifolyólag aztán most már sokadszorra is ott tartunk, ahol a part meg a szív szakad! Ahogy azt nemrég szerényen bátorkodtam jelezni, Orbán „nemzetvezető” nem más ebben a mostani aljas gépezetben, mint egy még aránylag jól eladható politikai termék, és egy közben meggazdagodó, de egyre jobban elkopóban lévő médiafelület. Ő nem tesz mást, mint minden élethelyzetben azt hirdeti egyre elcsuklóbb hangon, amit a balek racka nyáj éppen hallani akar, és ami neki, a családjának, a tettestársainak és a pártjának a lehető legtöbb pénzt hozza! Persze, túl izgalmas helyzet akkor sem adódik, ha a fent említett szempontok ellentmondásba kerülnek, mert a kegyelmes úr ilyenkor rendszerint tízből kilencszer lazán a pénzt választja. (Naná, még szép!) Az örökös túlélés és a zsákmányszerzés egyik legnagyobb hazai nagymestere a legkisebb gátlás nélkül provokál. A Soros-ügynöközés, a gazdatestezés, a folyamatosan csepegtetett polgárháborús bujtogatás, a terrorfenyegetettséggel és a migránsáradattal való hisztériakeltés nem a jámbor nyájnak szól! A mi beetetésünkre ott van a milliárdossá tett, túlburjánzó miniszteri klientúra, és a Bencsik, a Bayer Zsolti, meg a Stefka Pista bá. A fő célpont, a láthatóan lepke fingot sem érő, de annál irigyebb “ellenzék”, amely a puszta mindennapi megélhetéséért hajt lélekszakadva. Ezeket a lúzereket kell hergelni meg hőbörögtetni a nap 24 órájában, mint a láncos kutyát, hogy a 2018-as kihívó ne a nép soraiból érkezzen, hanem lehetőleg inkább a levitézlett és súlyos mentális problémákkal küszködő, ám azért mégis multi milliárdossá lett Ferenc ápolt köpönyege mögül rukkoljon elő valami Orbán-fóbiás szerencsétlen hülye. Ez majd szépen elriasztja a politizálásról a bárgyú tömeget, amelynek már amúgy is a fülén meg a könyökén jön ki a Nemzeti Együttműködés rendszere, viszont halálosan undorodik annak “baloldali” kiadásától is! A méltán gyűlölt Habony-féle propaganda gépezet pontosan ezért alkotta meg mesterien ezt a fajta balkáni jellegű szembeköpős kommunikációt, hogy a kurvaanyázás és a mocskos patkányozás közegében civil alternatívára még véletlenül se legyen lehetőség. Tehát, akinek egy csöpp esze is van még ebben az országban, és jó érzés is maradt benne, az fejvesztve menekül még a politika közeléből is – és ez is a nagy cél! Mert ugyan ki kíváncsi már a Gyurcsányra, a Szanyira, a Vadaira, a Schifferre, a Tóbiásra, meg a többi lumpen ellenzéki ingyenélő anyaszomorítóra, amikor két hatalom és pénzéhes egykori jó barát csúcs gengszter okád egymásra kígyót-békát, és az ő személyes magánháborújuk kimenetele határozza meg a bárgyú adózógép tömeg keserves mindennapjait?

A most nagyon is kapóra jövő migráns és terrorista Armageddonnal való hisztériakeltés és a patikamérlegen állandóan adagolt polgárháborús retorika célja ugyan az, mint a hirdetésekből pompásan jól élő bulvársajtóé: semmi mással nem foglalkozni, csak ezekkel! Mi még véletlenül se foglalkozzunk a folyamatos hülyének nézésünkkel, a jogfosztásunkkal, a kisemmizésünkkel, se a lassú, de biztos látens eutanáziánkkal! Mi foglalkozzunk csak állandóan a XX. század sérelmeinek a szüntelen felöklendezésével, az azokkal való parttalan kérődzéssel, a nácizmussal, a holokauszttal, az állandó szoborállítási komédiákkal és a Vörös Zászló Érdemrenddel felérő “jóemberes” zsíros Kossuth-díjosztogatásokkal! Tisztán látnunk kell, hogy a belátható jövőben még csak halvány reményünk sincs arra, hogy egyszer olyan vezetőink lesznek, akik vállalnak 4, vagy 8 áldásos évet az ország élén, aztán, ha lejárt az idejük -, jönnek vissza dolgozni közénk.  Olyanok, akik ezt a súlyosan fertőzött, addiktív (függő) hatalmi szerepet nem csupán kiváltságos életformának és könnyű, gyors meggazdagodási lehetőségnek tekintik, hanem megtisztelő nemzetszolgálatnak! De, ha ez netán valamilyen isteni csoda folytán mégis csak megtörténne, akkor végre egy valós és mindent elsöprő tetemre hívása lenne ennek a koromsötét, tolvaj és velejéig korrupt rendszernek. De, addig is be kell érnünk ezzel az 50-es éveket idéző hazug posvány tengerrel. Ahol állandóan azt kell hallgatnunk, hogy hazánk milyen vonzó hely a külföldi befektetőknek, a turistáknak, a kultúrára szomjazó milliárdos sznoboknak és az állati ösztöneiket kitombolni vágyó kozmopolita munkakerülő ifjúságnak! (Balaton Sound, Sziget Fesztivál stb.) Számunkra meg egyenesen egy Svájchoz hasonló békés idilli sziget ez, az élet viharos tengerében, ahol még tán megszületni sem volt nehéz! Ezért aztán nem is nagyon érti a rengeteg tájékozatlan itt letelepedni vágyó ázsiai, afrikai és latin-amerikai sumák kalmár, hogy miért is ürül ki olyan sebesen ez a földi paradicsom, amit ők csak stílusosan úgy neveznek egymás közt, hogy Eldorádó! Persze, itt most nem azokról a “leendő honfitársainkról” beszélek, akik a zöld határon a pengés dróton átmászva illegálisan zúdulnak a nyakunkra, mert azok csak szerencsétlen megvezetett lúzerek -, ahogyan mi is! Akik tényleg nálunk akarnak lebútorozni, azoknak sokkal kulturáltabb, európaiabb lehetőséget biztosítanak, a még a szarból is pénzt csináló magyar törvények. Nem kell mást tenniük, csak lazán leperkálni 300 ezer eurót (95 millió forint) és fél év múlva már viszi is nekik a Gyuszi postás az egész UNIO-ban zavartalan mozgást biztosító magyar állampolgársági okmányokat! Ugye, hogy mennyivel héberesen kifinomultabb és humánusabb eljárás ez, mint a hóban-fagyban, kánikulában, erdőn-mezőn és a pocsolyában kúszni-mászni, meg a mindig a zsebben lapuló drótvágóval kerítést aprítani a határon? Nálunk csak 300 ezer eurót kell kicsengetni a kiváltságos párnás kezekbe és efféle embert próbáló megaláztatások még csak szóba sem jöhetnek! De, fordítsuk csak komolyabbra a szót, mert ez még közel sem minden!

Aki nem vak és nem hülye, az pontosan tudja, hogy a primitív embercsempészeknél vannak sokkal, de sokkal aljasabb emberkalmárok is, akiknek még a napalm sem árt -, akár csak a csótányoknak. Pl. azok a Magyarországon született (de minek?) “politikusok és üzletemberek”, akik ezt a jó zsíros letelepedési kötvény-bizniszt kiagyalták és bonyolítják! Ennek velős lényege a következő. A nálunk letelepedni vágyó milliomos ázsiai kalmár ezért a nála aprópénznek számító summáért egy 5 éves futamidejű letelepedési államkötvényt vásárol, de nem ám az államtól, hanem egy offshoros hátterű belvárosi cégtől, amely az “értékes és verejtékes munkája fejében” rögtön le is nyúlja a horribilis összeg 10%-át (30 ezer euró) és csak a maradékot fizeti be az államkasszába! Az állam viszont, a futamidő lejártával a teljes 300 ezer eurót visszafizeti az “új, büszke honfitársunknak”, így az, hogy valami arab elmebeteg terrorista hazánkban letelepedési engedélyt kaphasson, 30 ezer euróba kerül a magyar költségvetésnek -, azaz nekünk, mezei adózó balekoknak! Most a politikusoknak ezért leleményes törvényi háttérért csúsztatott hálapénzeket nem is említve – ez úgy, ahogy van, a haza totális kiárusítása, amely ugye csak grammatikailag különbözik a főben járó hazaárulástól! Arról meg már nem is beszélve, hogy ez a sok tízezer, nem publikus származású és hátterű külföldi, aki igénybe veszi ezt a fajta hazaáruló szolgáltatást, jó eséllyel bűnöző és egyéb kétes egzisztenciájú, otthon sem kívánatos, gyökértelen kalmár senkiházi lehet. Mert, ha egy tiszta szándékú, tisztességes üzletember, vagy csak szimplán egy hungarofil ide vágyik, akkor egyből alapít is egy céget, aminek hasznából aztán az új, választott hazája is profitálhat. Szóval, maradjunk csak annyiban, hogy ennek a köztörvényes, gátlástalan, letelepedési kötvényes biznisznek minden egyes mozzanata arra utal, hogy gengszterek honosítanak gengsztereket. (Nem véletlenül mondta a sumák ötletgazda, a vak egér Rogán Tóni, hogy a pénz nem boldogítja, mert most, hogy már van neki sok milliárdja, semmivel sem boldogabb, mint amikor egy millióval kevesebb volt neki!) De, mivel most nem kívánok hosszan belebonyolódni ebbe a gigászi üzleti összefonódásba, legyen elég annyi, hogy az összes Fidesz közeli csókos parazita mind nyakig benne van a buliban! Erre a gátlástalan, sokmilliárdos panamára mi sem jellemzőbb, mint hogy szokás szerint ehhez sem lehet törvényileg hozzáférni semmilyen módon. Már csak azért sem, mert mivel ezek a végtelenül kártékony paraziták önkényesen hozzák, meg fúrják-faragják a törvényeket, ezért ilyesmire belátható időn belül még csak kísérlet sem történhet. Ezért aztán továbbra is el kell tűrnünk a harámbasáink féktelen tobzódását, amíg csak ki nem múlnak végelgyengülésben. Persze, ez sem fog megkönnyebbülést hozni számunkra, mert egyrészt az ország vagyonának a zöme már régen a zsebükben van, másrészt az utódaik már lázasan palléroztatják magukat Oxfordban, a Harvardon, a Yalen, a Hebronon és egyéb milliókba kerülő elit gengszterképző objektumokban, nehogy a gyermekeink majd vezérek nélkül maradjanak. De, addig is, amíg kidörzsölődik az újabb népnyomorító és hazaáruló kókler nemzedék, a biztonság kedvéért a Tiborc vejkó, meg a többi zsivány fagocita szép csöndben becuccolják még maguknak a maradék javakat is az utolsó vakolatig és szalmaszálig. (Ezt nevezte a nagy generalisszimusz a felperzselt föld taktikájának!) Mi meg közben remeghetünk a bankban lapuló megtakarított garasainkért, az éhbérünkért, meg a filléres nyugdíjunkért is. Mert, amellett, hogy mostantól már ezek sem lesznek biztonságban az örökké éhes haramiáktól, de most már a sorsunkba belenyugodva kerülgethetjük a páncélozott katonai járműveket, meg az állig felfegyverzett TEK-es droidokat is az utcáinkon. Akinek meg ez nem tetszik, az szabadon mehet nyugatra rabszolgáskodni, meg ugyan ezt a látványt átélni, vagy esetleg ki lehet költözni a stiglic kertbe, a természet lágy ölére. Örökös pártunk és kormányunk így gondoskodik róla, hogy népünk is bekapcsolódjon a liberális, de a korrupciótól annál jobban bűzlő vad kapitalista nyugati civilizáció vérkeringésébe!

Az ide települni oly nagyon vágyó és a magyarsággal teljes sorsközösséget vállalni akaró sumák idegen kalmároknak meg szíves figyelmébe ajánlanám azokat a vadregényes és romantikus helyeket is, amelyek valahogy kimaradtak a hazánkba csábító propaganda guide book-okból! (Útikalauz) Mert, hogy itt van ám nekünk a lassan teljesen kiürülő alföldi tanyavilág is a maga sáros, járhatatlan dűlő útjaival, a terméketlen fosó homokjával, az elapadt kútjaival, a düledező, penészedő vályogviskóival, a csont sovány kutyáival meg házi állataival. Aztán csábítanak még a hajdani betyárromantikát idéző, utánfutós Zsigulikkal fosztogató komancs bandák, a termény, fém és fa tolvajok, a reménytelenül ott ragadt magányos idős emberek és az egyre csak duzzadó törvényen kívüli cigány törzsek is. Ugyanis ez is a magyar rögvalósághoz tartozik ám! Vagy, ahogy a guide-book írná: “This is the Hungarian reality too!” Nahát, ott van ahol Cegléd, vagy Mátészalka környékén a rengeteg düledező, áram és víz nélküli, döngölt padlós, ugyeri vályog viskóban kellene bebútorozniuk a finoman csak “letelepülni vágyóknak ” titulált nemzetközi kalandoroknak. Ott aztán lehetne új életet kezdeni egy elszakadt láncú Toldi biciklivel, egy csorba élű baltával, egy ásóval, kapával, gereblyével, egy lapos elemes Sokol rádióval, két zsák csírázó krumplival, és egy kiló sóval -, hogy aztán a sáros, tyúkszaros pitvarból lessék a havonta egyszer arra kerekező Gyula postást, meg a Bélát, az egyetlen körzeti megbízottat! Hát, valahogy így is lehet jegyet váltani a magyar komfortos mennyországba száguldó páncélvonatra! Na, ezt azért már megnézném magamnak! Meg azt is, ahogy a kijárási tilalom idején suttyomban építik majd maguknak a bunkereket, mert, hogy ez is az európai valóság lesz nemsokára!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>