„Szólj még egyszer a szabadságról!”

„Szólj még egyszer a szabadságról!”

 

Petőfi Sándor neve összeforrt a magyar-, de joggal mondhatjuk. a világszabadság fogalmával, a szabadság óhajtásával, a hazaszeretettel és a nemzet iránti olthatatlan szerelemmel. Nála szebben, szívből jövőbben kevesen tudták megfogalmazni a magyar nép, a magyar haza iránti érzéseket. De mert Petőfi Sándor a nép fia is volt egyúttal, együtt gondolkodott nemzetével, együtt dobbant a szíve, minden rezdülésével érezte, tudta, látta, hogy a magyarság mire hivatott, mi a történelmes küldetése, s ezért milyen mérhetetlen szenvedést kell elviselnie. Lánglelkű költőnk az egyszerű emberek gyermekeként a nép fia is maradt mindvégig, hiszen a hírnév, a későbbi siker sem tudta elhomályosítani a tekintetét, minden pillanatában együtt élt a néppel. Amikor képviselőnek adta a fejét, s belátta, hogy a csapra vert bor, s az aranytallérok csörgetése mennyire képes megváltoztatni az emberek tudatát, amikor futva kellett a korteskedők közül elmenekülnie, akkor sem a népére haragudott, hanem azokra, akik ezt tették vele. Ahogy az Apostolban is megírta: hiszen még gyermek, még nem tapasztalt meg mindent, ezért tehetik ezt vele. De éppen azért, mert tiszta szívű gyermek a magyarság, azért haragudott azokra, akik visszaéltek hitével, becsapták, kijátszották őket. Hányszor megállapíthattuk, hogy ha ma élne, bizonyosan hétszer is halálra ítélnék az eb urak, vagy a tömlöc keserű kenyerét enné élete végéig, mint egy rablógyilkos, hiszen az Akasszátok föl a királyokat! vagy a Mit nem beszél az a német versein át sok-sok költeményében kíméletlenül ostorozta azokat, akik nem a népért, hanem a népből éltek, akik rabigát dobtak ránk, s akik folyamatosan el akarják foglalni Kárpát-Hazánkat. Ha ma élne, vajon a „független” média hány versét adná közre? Ha ma élne, hány fölkapaszkodott pojáca volna képes eltűrni őszinte, de húsba vágó kritikáit? Nem citálnák-e folyamatosan a bírói pulpitus elé? Nem akarnák-e örökre elnémítani, hogy gyémánt tiszta meglátásait ne ismerhesse meg a tömeg? Nem véletlen, hogy Kínában is az ő verseit szavalva indultak halálba a fiatalok, amikor a Tienanmen téren a Szabadság, szerelem költeményét szavalták. S az sem véletlen, hogy halála után másfél száz évvel később is még mennyien reszketnek, csupán a puszta név hallatán is. Hányan próbálnak gáncsoskodni, ki mindenki akarja elhitetni, hogy Petőfi halott. De Petőfi Sándor nem halt meg, mert lelke velünk marad az emberi lét legvégső percéig, mert ő az egyszerű, dolgos, szorgos, hazáját szerető magyarságért született, s ez az érzés minden igaz magyar szívébe bele kódoltatott.

Ma sokan, sokféleképpen hazudnak Petőfi Sándor életével és halálával kapcsolatosan. Sokan még ma is a hamis próféták bülbülszavából élnek, gazdagodnak, s folyamatosan az az érdekük, hogy lánglelkű költőnknek idehaza nyughelye se lehessen. „Eltűnt” – milyen egyszerű is volt ezt kijelenteni, mert az akkori hatalom is, és azóta folyamatosan mindig tartottak attól, hogy szelleme újra kitör a palackból, ahová bezárták. De hiába „mindenha” szándék, ő akkor is velünk volt, amikor azt akarták, hogy „eltűntként” gondoljunk rá. Vannak, akik hullarablóként, maguknak vindikálva egy képzelt sikert, most is, és évtizedeken át folyamatosan gáncsoskodtak. Vannak, akik hamis pozíciók ígéretével, talmi csillogás reményében álltak a nemzet elleni oldalra. S most is akadnak, akik még nem látják azt, amit a tiszai árvízzel szimbolizálva régen megjósolt: zúg és bömböl az ár, amely, ha kitör medréből, elsöpör minden gazt, aki a nemzet ellen volt, aki a magyarság elnyomorításából gazdagodott. A kétkedőknek még van egy-néhány órájuk, hogy döntsenek: a nemzet felemelkedése mellé állnak-e vagy maradnak a posványban. A félénkek még meríthetnek bátorságot Petőfi Sándor gondolataiból. A megtévesztetteknek ott az apostoli üzenet: nem a népre kell haragudni, a megrontóira.

Most, amikor a világhatalom bitorlói, az emberiség megrontói és kifosztói immár a harmadik világháború kegyetlen mocskát zúdítják ránk, itt volna az idő, hogy a magyar nép példát mutasson. Példát emberségből, ha kell vitézségből, a becsületért, tisztességért való kiállásból. Hiszen a fegyverek már gyönyörű Kárpátaljánk földjén pusztítanak, s aki most nem érzi át a történelmes küldetés fontosságát, annak árulásáért legyen örök kárhozat a jutalma. Ahogy Petőfi Sándor is figyelmeztetett a Nemzeti dalban: Itt az idő, most vagy soha! S mert gyáva, pojáca népnyúzóink csak azt merték jelmondatként kiragadni, hogy „itt az idő” ezzel is magukat árulták el, hiszen számukra ez a magyar nép teljes rabigába hajtását, teljes kifosztását, megszállásunkat volt hivatott véghez vinni. Csakhogy nekünk Petőfi Sándor gondolatai mást is mondanak: „A Magyarok Istenére esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”

One thought on “„Szólj még egyszer a szabadságról!”

  1. Kedves Föszerkesztö Hölgy!
    Nagyon köszönöm, hogy bemutatta a lapjában, Pozsonyi Ádám irót, ha lehet közöljönek cikkeket Töle is, jó magyar fiatal gondolkodó.
    Minden Munkatársuk szivemből szól, nem létezek Lapjuk nélkül, alig várom a csütörtöki postát. Igényes, frappáns minden cikk.
    Horváth András fenomenális, Körösi Imre az idők Tanusága, Benderlogok szatira fantasztikus. Sajnos már nem hiszek a változásban, 70 éves vagyok, mindig azt igérték jobb lesz …! Már évek óta tartó háború fog megoldani mindent. Ilyen kormány, aki hagyja, hogy naponta lepjék el Országunkat és nem állitja vissza a határörséget és a sorkatonaságot 60 ezres hadsereggel, ott már veszve van minden. Csak ezt érdemeljük, pedig 2 pici unokám van, mégis ezt mondom. Marcangolják a Hazánkat és nem mennek a léhütö fiatalok élőláncot alkotni és védeni a határt ! Lázadni és lázadni minden ellen ami itt van, akkor sem lesz ennél rosszabb. Már 10 milliárdba van nekünk Afrika meg Ázsia (ez csak az amit bevallanak) a családok meg nyomorognak.
    Sajnos ezek amit én is és Önök is irnak, csak szavak szavak, mikor jönnek a tettek?
    Minden köszönök Önöknek kedves Föszerkesztö Asszony, Magyarok Istene Áldja meg a Csapatukat.
    Balatonfüred, aug.09.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>