„Te is értsd, nem éltél hiába”

„Te is értsd, nem éltél hiába”

 

A ma embere értékválságban, értékválságtól szenved. Mindent a pénz, a Mammon ural és ehhez mérik az emberi létet is. Ha van pénzed, vagy valaki, ha nincs, nem is vagy ember – ezt hitetik el naponta velünk a mammon-imádók, s ehhez az életszemlélethez igazítanak mindent. A médiumokban, a televízióban mutogatják a „sikeres” és gazdag emberek csodálatos életét, de a talmi csillogás fénye elvakítja a szemeket, s nem is engedik láttatni az igazi tartalmát ennek a mocskos létformának. Azt a léha, semmirekellő életvitelt, amelyet ez a pénzhajhász banda folytat a vagyon megszerzéséért. A kiüresedett lelkületű, csak a mának élő élvhajhász tenyészet azt sem érdemli meg, hogy embernek nevezzék őket. Hiszen a természetből példát merítve az állatvilág sokkal „humánusabb”, „emberségesebb”. Kéjjel soha nem öl, kizárólag fajfenntartása érdekében szerzi meg a mindennapi táplálékát, s ha jóllakott, az elejtett konchoz odaenged más, éhező társakat is. Nem halmoz fel sem élelmet, sem egyebet, kivéve néhány aprójószágot, akik a tél túlélésére begyűjtik táplálékukat. Nem igáznak le, nem kényszerítenek szolgasorba senkit és még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amelyeket a „legértelmesebb” gerincesek tökélyre fejlesztettek; az aljasságtól a gerinctelenségig igen hosszú volna a sor. A természet legyőzésére sok őrült indult harcba, ezidáig sikertelenül, hiszen nem véletlen a Holdra feljutás és az űrkutatás sorozatos kudarca sem, mert az a hazug bibliai mondás, amely arra ösztönözné a homo sapienst, hogy sokasodjon, s hajtsa uralma alá a földet, bizony hazugság. A föld hajtja uralma alá élőlényeit, hiszen a bábeli zűrzavar óta számos tanúbizonyságát adta már, hogy egy ideig tűri az ellene folytatott gonoszságokat, de amikor elfogy a türelme, hát fellázad, s földrengés, tájfun, cunami, szárazság vagy negyven napos eső formájában igyekszik móresre tanítani a fennhéjázó, pökhendi, urhatnám népséget, aki azt hiszi, hogy az ember alkotta „törvények” legyőzhetik a természet teremtéstől fogva adott, s így valóban örök érvényű törvényeit. Az ember, mint a természet része, nem kellene, hogy törvények, mások akarata által szabályozott rendeletek közé szorítva éljen, ha az állat- és növényvilág rendjéből okulva betartaná az egyetlen és örök törvényt: ne árts. Ha tetteivel, de még gondolataival sem árt másoknak, akkor nincs szükség semmiféle csoportosulás érdekeinek másokra erőltetésére. Az ember születésénél fogva a gerincesek fajában a legelsőnek kellene, hogy legyen. Mára azonban annyira kifordult minden önmagából, már ami az emberiséget érinti, hogy itt már nagyon nehéz lesz visszatalálni a valós emberi értékekhez. Nehéz, de nem lehetetlen. Elsőként is emeljük fel fejünket, s számunkra egyetlen törvény létezzen csupán: a természet, a Teremtő törvénye, amely úgy szól, hogy Isten minden embert a saját képmására teremtett, ezért Isten minden lélekben ott kell, hogy lakozzon. Hiszen külsőleg nem vagyunk egyenlőek, ez szemmel is látható, ezért a sok kétkedés,  ezért a fejekben a zavar, hogy akkor hányféle Isten is létezik? Ha egyik férfi, másik nő, egyik fekete, másik fehér, akkor hogy is van ez? Igen egyszerű a válasz: Istent a lelkünkben hordozva válhatunk egyenlőkké, s így minden ember egyben Isten is, ha e szerint él és cselekszik. Az istentagadók tehetnek bármit, elvehetik házunkat, hazánkat, akár életünket is, de lelkünket nem, efelett senki más nem rendelkezik, csak mi magunk, hiszen a lélekben Isten lakozik. Ezért nem tudják megbocsátani István királyunknak sem, hogy a magyarok Szentkoronáját felajánlotta Máriának, a magyarok Királynéjának, mert ezzel minden magyar lelkébe belehelyezte az ősi, magyar alaptörvényünket, amelyet a Szent Korona által jelenítettek meg. Ezt az ősi törvényt pedig, ahogy Isten képét sem, nem lehet a magyar lélekből kitörölni. Ezért se csüggedjünk, ne legyünk kishitűek, ne váljunk életunt megkeseredettekké, hanem fogadjuk el, amit Koltay Gergely szövege által Demjén Ferenc is megénekelt: „Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába, Az a hely, ahol élsz, világnak világa”…

Bizony, egyőnk sem él, élt hiába, mert a világnak világa kell, hogy megvilágítson minden lelket, s ez a fény erőt kell hogy adjon a hitetleneknek is, s a mi feladatunk az, hogy ezzel a lélekből jövő fénnyel tudjuk megszelídíteni a rossz útra térített embertársainkat is. Ahogy a természet erőit is okos tettekkel meg lehet szelídíteni, úgy a gonosszá alacsonyítottakat is vissza lehet vezetni az emberi létformához. Mert ma a gyilkológépezetté züllesztett szerencsétleneket, akik már apró kisgyermekeket képeznek ki öngyilkos merénylőkké, bizony az ő lelküket a mammonimádó legsötétebb gazemberei uralják, vallási köntösbe bújtatva, személyes meggazdagodásuk érdekében. Őket, ezeket az emberi roncsokat kell elsőként felszabadítani lelki és testi fogságukból úgy, hogy hadat üzenünk a Mammon minden támadásának, úgy, hogy elsőként mi döntjük le trónjáról a pénzhatalom mindenhatónak hitt urait. Találjunk vissza a természet törvényeihez, amikor még ember, állat, növény békességben, tiszta lélekkel élt egymás mellett, mert a folyamatosan áhított Paradicsom útjára csak ez az út vezet. De ehhez, hogy ide visszajussunk elsőként is saját kishitűségünket, saját életuntságunkat kell legyőzni. Bármilyen sorsot is kaptunk, bárhová kényszerített is az élet – és a magunk kishitűsége – bennünket, tudjuk, hogy nem éltünk hiába, s e tudattal sokkal könnyebb lélekkel tudjuk sorsunkat alakítani, hogy valóban világnak világaivá váljunk.

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>