Test a testben

TEST A TESTBEN

ÜRESJÁRAT ÉS HOZADÉK

Rendeltetek itt a furkó

 

Együtt haladnak tovább az Ég felé, megszűnik végre köztük a harc. Öregisten a Boldogságos Szűzzel egyesül. Magja feltámad…

Óriási átverésben van része Európának. A tévedések és a vakság foka hatalmas. Vannak eszközök és célok. Az eszközök piszkosak, kíméletlenek. A cél kivitelezés alatt áll. De a kivitelezés végrehajtása, nem Európát szolgálja. Sok ember „mehet el”. Meghatározóan változhatnak meg a mindennapok. A gondolatok egyetlen forrás irányába ragadhatnak, de ez a forrás ne az ő forrásukat testesítse meg. Legyen előtted mindig és mindenkor, a saját Világfád…

 

Az érintést a lélek, a harcot pedig a szellem ereje dönti el. Mindkettőnek megvan az ideje, helye és módja. A lélek kövei nem azért teremtődnek, hogy elpusztulj, hanem azért, hogy megacélozd a szellemet… Töretlen, rendíthetetlen, mindig készen. Feladás nélkül… Szemben az árral… Emelkedik az ököl… Nincsen kivérzett állapot, amíg a hited a tudásod által töretlen maradsz… Nem létezik visszahúzó erő, amíg a saját természeteddel és általa élsz. Ha az egyik nap beléd rúgnak, a másik nap pedig megveregetik a válladat, te pedig mindkettő esetben haladsz tovább a saját utadon, akkor mindez azt jelenti, hogy nem te vagy az, aki nincsen tisztában önmagával…Az ősi minták olyan védelmet adnak, mely a szabadságért lángba boríthatják a világot… De te mindenkor csak azzal törődj a szükségedben, hogy a te világod boruljon lángba a szabadságodért! Említsd meg rosszallóan az igazság hirdetőjének a nevét ha ártani akarsz neki, hogy a tüze teljességében elérje a lelkedet! Említsd meg és rossz szándékkal méltasd azt, aki az Istenért kiált, hogy az Isten a szíved felé fordítsa izzó kardjának lesújtó erejét… Amelyik erő gyűlik, annak ne akard látni a foga fehérjét ha a magadét már kimutattad, mert a számodra ismeretlen gyűlő erő nagysága melyet azt hiszed, hogy ismersz, ilyenkor nem a foga fehérjében rejlik, hanem a te ostobaságodban… Aki kishitű, annak a nagyságát a jelenléte sem fogja emelni… Ha a képedet mutatod, azzal még nem biztos, hogy láttatod magad. Azonban ha az igazságot hirdeted, az jelen van mindenütt. Fogadd el, vagy ne fogadd el az igazságot, annak jelenléte azonban nem kisebbedik. Az igazság tudása a belső felismerés valósága, mindenki csak a saját igazsága felismerése és kezelése által képes meglátni a másik igazságát.

Mert a létezés egyetlen módja, ha látod és érzed a saját világodat. Ha látod és érzed a saját világodat, akkor képes vagy látni és érezni a mások világát is… Azonban látni és érezni nem elég, mert az életed függvényében olykor a vakság és érzelemmentes világ csak akkor oldható, ha időnként te is becsukod a szemeidet… Az ősi mintáink jelene, a feltámadásunk folyamata… Szellemháború zajlik, aki ezt még most sem értette meg, annak a kezébe kell adni egy pohár sört, fel kell adni rá egy napszemüveget és rá kell ültetni a szabad ég alatt egy kemping székre, hogy azt érezze tovább amire vágyik… Később pedig majd ha már megitta a sörét, jégeső kopog a fején és elkezd mozogni alatta a föld, akkor a kezébe kell adni még egy sört, nem szabad neki adni esernyőt és be kell csukni előtte minden ajtót, hogy eszébe jusson a valóság… Ne, hogy azt higgye bárki is, hogy a rendelés ingyen van. A rendelésnek mindenkor ára van. Ára melynek az a lényege, hogy fizetni kell… Tudomásul kell venni, hogy a magyar nép egykor és még jelenünkben is megrendelt valamit, amiért fizetni kell. A fizetség pedig csak egyféleképpen mehet végbe, adni kell! Ha pedig úgy érezzük, hogy nem tisztességes a vásár, akkor furkóval kell adnunk! De ehhez meg kell fogni végre azt a furkót! A furkó megfogásához és annak használatához pedig mindenkinek meg kell látnia a saját igazságát! Az igazságot, hogy ki és mit rendelt valójában!

Az ősi minta alapján a családot, „házat” és ezáltal a nemzetet oltalmazó, megtartó „életvíz”, alapesetben a házastársak közötti biokémiai folyamatok függvényében van jelen. Ez a fajta biokémia, meghaladja a testiséget… Ez az „alapegyházi” egyé váló kapcsolat kapcsolja össze a lélek és a szellem transzcendentális egységét és a gyakorlati út megvalósítását… Ezen felül és párhuzamban léteznek még olyan dimenziókhoz kötött szálak, melyek már a szentség állapotát jelenítik meg…

Ha a magyarság belső magjának egységben sikerül anyagtól független megtalálnia azt a bizonyos Kárpát-medencével azonosuló ősi szellemi viszonyt, akkor millió számra özönlenek haza a világ minden tájáról a magyarok. Mert a Kárpát-medencei szellemmel azonosuló belső mag elektromágneses, transzcendentális ereje olyan hívójeleket képes előidézni, melyben az ősiség megvédésének és a honvágy fontosságának a lelki, szellemi felerősödése veszi át minden mást megelőzve az elsődlegességet. Ezért fontos a belső mag elvonatkoztatása, az a fajta kiválasztódás mely képes felülkerekedni minden visszahúzó erőn. Az egyéni harcok, különböző területek Don Quijotéi mögött, ott kell, hogy legyen egy olyan egységre törekvő erőtudat, mely végső soron összeadja az egyénileg kirótt erőket.

Amikor hosszú időn át ugyanazokat a köröket futjuk, akkor ebben az állapotban egy idő után kifulladunk. Van egy szint mely alá már nem mehetünk, mert a saját törvényszerűségeink ezt nem engedik meg. Mindenkinek önmagának kell eldöntenie, melyek a saját törvényszerűségei. Napi szinten meg kell küzdenünk az ostobaságokkal, „sajátjaink” ostobaságával is. A kicsinyes, szint alatti, emésztő nemlátással. Azzal az üresjárattal melynek állapota tökéletesen kedvez a lélektelen, lélekidegen világnak. A szétdarabolódásnak.

Most ne keressünk bűnbakokat, mert minden társadalmat érintő kivitelezéshez kettő alapfél szükséges. Most toljuk félre kicsit a magyar parlamenti pártokat, az összeset mert az amit ezek a pártok művelnek a magyarságért, a magyar népért a nemzeteket legyilkoló globális kihívásokkal szemben, az csupán piszmogás. Szégyenteljes, erőtlen piszmogás… Most toljuk félre a fajiság beszorult rögzítőpontját is. A ki melyik fajtát utálja és szereti című szokásos műsort „teleregényt”. Mert nem ez visz előrébb, nem ezek a „tételek” szakítják meg a kifulladásba taszító köreinket. Ki mit képvisel valójában, ez egy nagyon fontos dolog. Ha például valakit, vagy valamit „támadunk”, kritizálunk, vagy valamiért teszünk valamit, ezeknek a szellemi és gyakorlati megnyilvánulásoknak sokféle célja lehet. De a kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a cél mögött mi rejlik? Mert a cél mögötti szándék a meghatározó. Kinek vagy kiknek a célja érdekében tevékenykedünk? Fájdalom, szeretet, természetes késztetés, kényszer, félelem, védekezés, szabadságvágy, vagy puszta gépies és anyagias érdek és hatalomvágy vezérel? Ez fontos. Mert a cél mögött lehet olyan szándék is mely bizony nem visz előrébb, csupán belekényszerít egy olyan körbe, mely a végén kifullaszt. Nem elég kihangsúlyozni e lerágott csontot, hogy a szellem a meghatározó. Számtalanszor vissza kell térni arra az alap és jelzőkőre mely azt mutatja, hogy az uralja a Kárpát-medencét aki szellemileg uralja! Bíbelődhetünk apró-cseprő egymást visszahúzó cselszövésekkel, de ugyanabban a körben előbb-utóbb mindenki kifullad. A kiugrást csak egyetlen erény garantálja, a magyar szellem erényének az ereje! S mi áll e szellem erénye mögött? A cél mögötti szándék, mely abból a forrásból merít, mely valóban ősi, igaz és magyar. A magyar szellem érzékeltetése, konoksága a megmaradást szolgálja. A körülmények forgatagában konokul és sokszor megértően némán, a természet erejére bízva a dolgokat, mindig jelen kell lennie annak a szellemnek mely valóban a sajátunk, mely az idő egységében, a mi időnkben dolgozik. Ki kell hangsúlyozni, hogy minden magyar embernek megvan a saját keresztjéhez viszonyuló magyar szelleme, az adott „sorsszelleme”, feladatköre mely bizonyos nehézségeknél, kihívásoknál vagy feladatoknál helyénvaló. Ezek a szellemek a magyar Világfa ágacskái. De összességében ezek az ágacskák egyetlen törzshöz és gyökérrendszerhez tartoznak… Vagyis végső soron a Világfához igazodnak mindnyájan. Ez pedig azt jelenti, hogy van egy közös, egységes erőtudatunk mely a közös és kifogyhatatlan erőforrásunk, mely bizony Hunor-Magor módon kiegyenlíti egymást. Vagyis a Világfánk ereje, erőviszonya egymás erejének a függvényében él… A magyar Világfa olyan ősi és igaz forrásunk, melynek magforrása, Égből érintő szellemi erőközpontja, a Kárpát-medencében van jelen…

Az egyik szomszédomnak van egy meggyfája melynek a gyökerei átkúsztak hozzám a kerítés alatt, mely kerítést a saját költségemen húztam. Az átkúszott gyökerek által kis meggyfák nőttek ki a részemen. Meghagytam őket. Vadul nőttek, vadon. A szomszéd megszólt, hogy a kerítéstől harminc centire szabad csak ültetni és ugorjak neki és tüntessem el a „szemetemet”. Erre kissé összeszólalkoztunk és röviden tudattam vele, hogy mindenki a saját szemétdombján kapirgáljon. Azóta hála a jó Istennek, nem beszélünk egymással. De nem is vagyok hajlandó az ő szóban is kimondott elmélete szerinti „háborúba” belefolyni, ha csak nem kényszeríti ki a sors, hogy rövidre zárjam a dolgokat és önvédelemből „széttépjem”… Amíg kórházban voltam, ő persze lepermetezte nem gyenge méreggel a kis fákat melyek levelei „elégtek”. Így persze nem egyszerű a biokertészet sem. Varratokkal a „begyemen” mégsem vághatom kupán gondoltam, de azért kissé nehezteltem rá mert a gyermekeim gyakran mentek ki a kertbe mosatlan gyümölcsöt enni, így bizonyos szempontból ez az eset gyilkossági kísérletnek is felfogható. De nem vagyok haragtartó csak nem felejtek és ekkor megfogadtam, hogy most már semmiképpen nem ásom ki a meggyfákat és ezek a meggyfák szép terméseket hozva, túl fogják élni a kellemetlenkedő szomszédot, mert a szomszéd „vak haragja” és a valódi természeti törvény élteti a meggyfákat. Gyakorlatilag kiszálltam a dologból mert ő önmagával, a meggyfákkal és a természeti törvénnyel szemben harcol. Csak annyit teszek, hogy mostanában kissé megmetszem a meggyfákat, könnyitek rajtuk, tavasszal pedig új élet fakad bennük, új keringés indul. Épp most készítik, boronálják hozzá a talajt a baromfik, közben meg agresszíven terjeszkedő dísznáddal támogatom a meggyfák gyökereinek védelmét, mely dísznád szintén a „jó” szomszéd átkúszó adománya. Köszönöm szépen a „szemetet”, mely az enyém, de Isten adományából. Meghagyom őket tanúságképpen, konokul. A nádat is és a meggyfákat is. Szeretetből. De nem azért mert a szomszédot szeretem, hanem azért mert a természetet szeretem. Az igazi természetet. És itt a választóvonal a szellemek között. Melyik szellemet választjuk, melyik szellem szeretetét? Melyik szellem által őrizhetjük meg a Kárpát-medencét? Sok az ellentmondás, kétkulacsos arculat van jelen. Ez a kétkulacsos arculat mutatja a szellemek jelenlétét. A nagy közös európai összeborulás hátterét, a TTIP, TPP, TISA, CETA, ISD lassú és alattomos kúszását. A földeladást, az erdők eladását, a Szaúd-Arábiai víz kitermelést Magyarországon. Vagy az országos szintű lefedettségben lévő, lejegelt befektetéseket. Pl. a mi térségünkben a szintén vízben érdekelt svájci és egyéb szálakon logó cég jelenlétét a 117-es út mellett Kesztölc térségében. Mely térségben a Lencse-hegy környékén újabban szemétlerakó lett és láss csodát egy robbantástechnikus lett az új polgármester, a régi pedig levezetésül újra tanítóvá vált a helyi iskolában. Csak, hogy ne kelljen éheznie, mint a hosszú évek óta közmunkán lévőknek. A „kőbánya” persze (hiába kátyúsak az utak, szakadozott a közvilágítás és abnormális a közlekedés), természetesen anyagilag most nagyon támogatja a helyi „focistákat”. A lényeg persze, hogy minden passzoljon. A Pilis-hegység rendszeréhez tartozó kétágú hegy lerobbantása és kitermelése közben pedig hamarosan egy krematórium is „épülhet” a térségben, a helyi hiénák gondosan kiagyalt közreműködésével… (Mi jöhet még, atomsiló?) A helyi lakosság pedig hagy szívjon jóízűen a „szabvány” levegőből és a környezete lerombolásának a következményeiből, a községet érő erős északi szélhatásoktól, vagy a robbantások által házfalakat és támfalakat ért hatásoktól. De már ezt is megszokták, hiszen ezeknek a javarészt bányász dinasztiáknak (tisztelet a jó szándékú kivételnek) természetes a hegy lerobbantása, mert hülyén vannak tartva évtizedek óta. Elvtársi módon. Hiszen a „polgik” jól tudják, hogy sokan közülük csak kettő „Istenben” hisznek, a nők a templomban, a férfiak a kocsmában, a közös Bibliájuk pedig a rosszindulatú és hazug pletyka. Egy jól bevált „beltenyészeti” elvtársi klientúra által, akik gondosan ügyelnek arra, hogy egymás kezébe adják a stafétabotot. Mert esetlegesen előfordulhat, hogy ha a hatóságok vizsgálódnának a szépen elsimított hajszálak között, akkor némi korpát is találnának. Lehet, hogy óriási disznóságok, földeladási, halastavas, pálos klastromos biznisz és egyéb dolgok kerülnének napvilágra és talán még a műanyaglakat is rárohadna egyesekre. Ezek persze hatósági törvényerő nélkül csak feltételezések. Mert a tények megállapításához magyar hatóságok kellenének. Persze ha idő közben „romba nem dőlnek” az idegen szellemű, természet ellen törők, a spekulánsok, a magyar szellem ellenében cselekvők, az anyagi haszonban érdekeltek, a természet által! A magyar természet által! Idetartozóan bátran megjegyezném azért azt is, még mielőtt bárki a „köreikből” a családom felől érdeklődne; aki a családom ellen tör, az természetszerűen megdöglik…

Szóval a környezetvédelmi, nemzeti parkos és egyéb állami hatóságoknak, finnugor elméletű jelenlegi politikusainknak még mindig nehéz megmagyarázni, hogy a magyar államiság, Magyarország megmaradása nem csak anyagfüggő! Nem csak stadionoktól, idegen befektetésű összerakó telepektől és nem csak kvótarendszertől függő. És elsősorban nem a kétkulacsos politikától függ. Hanem attól az ősi magyar szellemtől, attól az ősi magyar lelkiségtől és attól az örökségtől mely örökségben a Pilis-hegység, a Pilis templomának sértetlensége, a Turul-nemzetség szellemi tisztasága is beletartozik. Melyet már védenek azok, akiknek itt kell lennie! Melynek megsértéséért egykor és a régi törvények szerint most is halál jár. Mert ha valamiről, akkor a Pilis-hegységről el lehet mondani, hogy a magyarság, a magyar királyaink ősi szent helye. Idecsatolva például közel-keleten jelenleg is fegyveres összecsapások zajlanak szent helyek megsértése miatt. Lehet jókat vigyorogni, pusztán anyagi síkon gondolkodni, sík hülyének nézni a magunk fajtákat.

De az Európai Egyesült Államok létrehozása közelebb van mint gondolnánk. Ebben a viszonyban pedig a mi kis vezetőink is csak egy kis „hivatalnoki” csicska szerepet kaphatnak, melyből bármikor kiebrudalhatóak. Mert részleteiben, tematikusan olyan folyamat van jelen, melynek nagyon a mélyén vagyunk. Ha elveszünk a részletekben, akkor pedig elveszünk.

A gyűjtőpontokat, a világítótornyokat kell meglátnunk.

Írhatunk és tájékoztathatunk, de a fogadóállomások nem biztos, hogy fogadják az üzenetet. Nem fogadják ha más üzenetküldők szavait hívatottak kényszerülten végrehajtani. Mert ha nem hajtják végre, úgy hiszik csúfos végük lehet. Ebben a hitben pedig ne beszéljünk függetlenségről, mert az nincs. Független az, aki a maga ura. Magyarország nem független. Amelyik ország pedig nem független, ott nincs demokrácia. Személyek vannak, de nem meghatározóak. A meghatározó egy ország, társadalom szempontjából a folyamat. Mert az országot, társadalmat érintő folyamat határozza meg az adott ország, társadalom szabadságát, a demokráciát. Ez a folyamat alapvetően pedig kettőféle lehet, fejlődő és visszahúzó. Életet teremtő és életellenes. Azonban e folyamatok pontos értelmezését a különböző, széttagolt és egyéni értékrendszerek eltérően értelmezhetik. Ha békegalambokat engednek az égbe, az teljesen más képet és benyomást okoz, mondjuk a kötelékben elhúzó vadászbombázókhoz képest. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a meghatározó képeket és benyomásokat nem mi kezdeményezzük, mi csak szemlélők vagyunk ilyen-olyan benyomások és képek hatása alatt. Tulajdonképpen nekünk teremtik ezeket a képeket és benyomásokat. És ez szokássá vált. Az emberek, társadalmak megszokják és szinte elvárják, követelik, várják ezeket a képeket és benyomásokat, mert a képek és benyomások mozaikként épülnek össze. Ezek hatására pedig szép lassan elfelejtik az emberek a saját képeiket és benyomásaikat. Így nem marad más mint a „mások” által adott, küldött kép és befolyás. Mert az emberek a képek és benyomások nélkül félni kezdenek. Elvesztik a talajt. Elvesztik a kiutat. És nem látják, nem is sejtik, hogy ez a szokássá vált, önmagát követelő narkotikum, ez a kiutat sugalló, mások által adott kép és benyomás húzza ki valójában a lábuk alatt a talajt. És a narkotikum függő emberek egy idő után feladják és elpusztulnak… Mert a képek és a benyomás egy idő után gyakorlattá válik. Visszafordíthatatlan és gyötrelmes gyakorlattá. Magyarország és a magyar nemzet nem pusztulhat el. Mert a mi képeink és benyomásaink gyakorlata alapjaiban eltér a „mások” által kényszerített gyakorlati megvalósulásoktól. Mert a mi képeink és benyomásunk mélysége, dimenziósávja nem „evilági”.

Most megkeverték a kártyákat és kiosztották. A kártyák pedig szanaszét hevernek. De egyetlen játékban és sok játékos részvételével. Ezt a játékot sokan figyelik, tulajdonképpen ez a figyelem egyfajta játékban való részvét is. Egy olyan részvét mely elvonja a figyelmet a kártyapartin kívüli világtól. Mert ez a kártyaparti izgalmas, mozgalmas, szuggesztív. A kérdés nem az, hogy kinyeri mert ez a kártyajáték csupán egy eszköz, egy játék mely leköti a figyelmeket. A kérdés az, hogy kik rendezték a kártyapartit és miért? A kérdés, hogy a kártyaparti végeztével mi következik? Mire terelődik tovább a figyelem? Milyen állapot és körülmények váltják fel a figyelmet? Egy vár tárul elénk? Vagy zárt ajtók? Vagy egy újabb kártyaparti folytatódik az előző kártyaparti következményeként, melyben emeltebbek a tétek? Mely természetszerűen halálosabbá válik? Az asztalt pedig körbeülik ismét, a hagyományoknak megfelelően, tradicionálisan, nyugodtan és kimérten, megszokottan, háttérérzettel, pozíciótudati jelenléttel és újabb és újabb ördöngösnél ördöngösebb terveket szőnek az „illetékesek” az embereknek, a társadalmaknak. De ki az aki megállítja őket? Kik állíthatják meg őket? Van e olyan erő jelenleg amely ellen tud állni? Van e olyan összefogás, hogy egyesítésre kerüljön az ősi erő, mely ellen tud állni, mely szétzúzza, mely elsöpri ismét hosszú időre őket. Azokat akik időről időre visszatérnek, akiknek útjában állt az ősi pálos rend, akik mindig jelen vannak. De nem mindig sikerül a markukban tartani a hatalmat. A hatalmat mely eredete nem az övék. Melynek eredete Istené, Istentől való. Az istentől valók képviseletében. Az erő, a mágus törzs ereje, nyilvánvalóan szétosztatott. A népben él tovább, a nép között van jelen. Rejtezve és megelevenedve, elpusztíthatatlan, kimérten, örökké. Egy ezredéve már, hogy szétosztatott a magyarságért, a magyar megmaradásért. A Kárpát-medencei mágikus őshazánkért. Öregistenért, a kereszténység. Mely nem katolikus, mely nem református, mely nem evangélikus. Hanem egyszerűen keresztény. Nagyboldogasszonyi és Tátos-keresztény. Atillai, Nimródi. Az Úr által, az Úr előtt. A vallástudat. A mi vallástudatunk. Mert ez meghatározó. Mert a szellem által való. Ez működteti a gyakorlatot. Ez a fegyverünk. „Nekik” is van vallástudatuk, amely működteti a gyakorlatukat. Mert a felszínt, melyet most is működtetnek, mélyen áthatja a vallástudatuk. Nem csak stratégia, tőke, haderő és puszta elmélkedés van a háttérben. Ezzel az Oroszországi vallást támogató Putyin is tisztában van. Hiszen a komoly titkosszolgálatok az okkultizmus, vagy a parapszichológia terén is otthon vannak és bizonyos tudati, agykontroll technikákkal nem csak a kémiai vallatószereknek, de még a Haarp vagy egyéb agyhullámokat befolyásoló technológiákkal szemben is képesek védekezni. Szóval nem csak a geopolitika fogalma és veleje határozza meg a dolgokat. Erőteljesen jelen van a vallástudatuk is. Ősi vallástudat. Legalább olyan ősi mint a magyarságé. De végérvényesen soha nem tud győzni a magyarság vallástudata felett. Mert az ő vallástudatuk nem az Istent szolgálja…

Már csak néhány fehér folt van a szemük előtt, az elvakultságukban. Magyarország is az. De még mindig fehérlik. Koronázott tátos király és méltó népvezető nélkül is. Mert az erő mely szétosztatott jelen van. Fehérlik és vakít… Ha vér áztatja a földünket, magyar vér, ez még jobban megsokszorozza az erőt. A magyar erőt… és ez még jobban vakít! De a magyar anyáknak szülni kell, harcosokat. Szellemi és fizikai harcosokat. Mert a magyar anyák harcosokat szülnek. Nem a háborúért, hanem a béke megőrzéséért! Fehér Magyarországért. A világosságért… Fehér harcosokat! A pálosok is fehérek. Fehér harcosok. A magyarságban tulajdonképpen most a fehér harcos ősi papság szelleme kell, hogy ébredjen… Az ősi tátos-pálos szellem…Mely a „Krisztusi Pantokrátor” szellemében él! Mert ez az erő az, mely megtart. Mely tovább éltet. Mely a folyamatot fejlődővé teszi, mely felvirágoztatja újra a magyar nemzetet, Magyarországot. Magyarországot mely a magyar nemzet. Magúr-úrszágát, az uralkodó szág/szegy/szív, szívtájék körül elhelyezkedő uradalmát. Magúr uralkodó szívét, Öregistent… A szív urát. Magyarország Magúrúrszág, Öregisten nevét viseli, mert Öregisten teste… Melynek a vérkeringése, a sejtjei, a magyarság. Öregisten, a mi „pogány” Istenünk és független milyen felületes vagy intézményes vallás van Magyarországon, Öregisten a magyar néppel együtt él, vagy hal… „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned halnod kell!” Öregisten testén, de nem a szívében van jelen a hamis-kereszténység… Öregisten szívében a nemzet él… A test pedig csak akkor fogadja be újra az Egy-házat, ha az a Turul-nemzetség Világfája által, valóban az Öregisten szívéhez szól… A Nimródi Öregisten Atillán, az Atillai koronán keresztül él tovább… Ez a híd, a kapcsolódási pont. A Magyar Szent korona egy olyan Atillai alkotmányozási alap, mely Öregisten alkotmányát a Nap és Hold jelenlétében jelenlévő Pantokrátori Jézus Krisztuson keresztül rögzíti. Lehet a pogány és keresztény kategóriákat kettéválasztani, de a Magyar Szent Korona Atillától kezdődő időrendjében, ugyanakkor a magyarság valláskultúrájában, mind a „kettő” vallástudat egyként van jelen. Ami a zavaró tényező és félrevezető az pedig maga a pogány vagy paganus kifejezés és az ehhez a kifejezéshez társult fogalomkör, mely eredeti jelentésében a német-római befolyás alatt lévő egyház által egyfajta zárlatot teremtve lett eltorzítva, a héber gójim és a görög ethnoi szavak helytelen fordításaként. Ebből a szempontból pedig maga a pogány szó vagy paganus jelző, nem teljesen fedi az ősi magyar vallást, vagy vallási érzetet. Ez a szó egyszerűen független attól, hogy vidéki, falusi a jelentése és ezt tudjuk, egyfajta sejtelmes, vagyis egy bizonytalan identitászavaros állapotot, hasadást, kettősséget is teremthet abban a formában, ha ezt a szót teljes értelmében a régi magyar vallással azonosítjuk. Egyszerűen el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a régi magyar vallás nem teljességében azonosul magával a pogány szóval, vagy életmóddal. Persze személyem is szívesebben „pogány” mint inkább zsidó-keresztény, vagy feudális-keresztény. Azonban mégis az úgynevezett „én pogány vagyok” tudatú magyaroknak, bizony el kell fogadniuk a pogány szóval szemben a Magyar Szent Korona kézzelfogható, szakrális, alkotmányos, vallástörténeti, közjogi, nemzeti egységet teremtő jelenlétét, mely bizony nem Istvántól kezdődik, de nem is azonosul a jelenlegi zsidó-kereszténységgel, vagy római típusú feudális-kereszténységgel. Ugyanakkor Pantokrátori és apostoli minőségénél fogva képes arra, hogy összefogja a jelenlévő keresztény vallási formákat és az ősiséget való magyarokat. Maga a pogány-kereszténység vagy szkíta-kereszténység mivel a jelenlegi intézményes kereszténységeken kívül helyezkedik el, a köztudatban kialakult magyar szemszögből nézve olyan meghatározó gyűjtőnévként, vagy irányt mutató tényezőként jelenik meg, mely be határolja azokat, akik nem a zsidó vagy feudális-kereszténységet vallják. Magát a kereszténységet, a keresztényi cselekedet meghatározását, vagy kereszténység fogalomkörét nem lehet egyértelműen a teljesen más szellemiségű és keresztény cselekedetektől eltérő zsidó őstörténeti kultúrkörhöz kapcsolni. A Magyar Szent korona azonban teljesen egyértelműen meghatározza a kizárólagos keresztény minőséget és egyértelműen meghatározza, megjeleníti az őstörténeti alapszerkezetet. A Pantokrátori Krisztus általi apostoli király, vagyis a Krisztusi tanítvány és tanítói jogfolytonos jelenlétet. Krisztus, vagyis „Öregisten” a nemzetben támad fel. Vagyis ebben az értelemben maga a nemzet a „király” vagy a királyi szkíta minőség. Egy nemzet süllyed el… Test a testben. „Népek veszik körül…” S az igazság szellemében, „az ember millióinak szemében gyászkönny ül.” Nagyboldogasszonyunk nyújtja dobogó szívét, a mindenség ura, hantja, koronája megmozdul… Keresztjének két hajtása sarjad. Testvérek a testből Nap és Hold hívása felé hajlanak. Az egyik pogánynak nevezi magát, a másik keresztény…

 

Tisztelettel: Thot Attila

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>