Valóra vált álom

VALÓRA VÁLT ÁLOM

Karácsony óta, korábban nem látott kisautó áll a társasház parkolójában. Érkezhettek volna vele az ünnepekre hazalátogató gyermekek, vagy távolélő rokonok, ismerősök, de a jármű a hétköznapok visszatértével is a helyén maradt. Hamarosan aztán kiderült, hogy a mutatós négykerekűnek nem más a tulajdonosa, mint a ház egyetemista kedvence, Miklós. Lakótársai közül néhányan tudtak autók iránti rajongásáról, de irigyei mellett többen feltették a kérdést, ha nem is neki, miért kell egy tanuló fiatalembernek külön autó, mikor családjának már van egy, no és miből telik rá? A vételhez talán az évek folyamán félrerakott zsebpénz és alkalmi adományok, a ballagásra kapott summa, a szünidőket kitöltő ausztriai robot bére sem volt elégséges, családi segítség is szükségeltetett, viszont a járgány érzéki fürkészése, simogató érintése, féltő ápolása, óvatos használata azt súgja, itt nem csupán egy ajándékról, egy autóról, egy tárgyról, hanem sokkal többről, egy álom valósággá válásáról van szó. Csodálatos élmény egy ilyen beteljesülés. Magam is örülök a szimpatikus fiú végtelen boldogságának, és őszintén sajnálom azokat, akik nem tudnak, vagy nem mernek nagyot álmodni. Az nem bűn, csak reális célokat kell kitűzni, és legyen erő küzdeni, dolgozni a megvalósításukért. És szó sincs a tárgyak imádatáról, ez a munka megérdemelt jutalma.

Sok évvel ezelőtti önmagamat látom viszont ebben az ábrándos ifjúban. Már gyermekkoromban megőrültem az autókért, naponta piros fazékfedővel kezemben berregtem el az óvodába, később meg sötét szobámban párnás karosszékben ülve, krómozott gázkarikát forgatva róttam a képzelet országútjait, majd gimnazistaként, ha tehettem, belopóztam apám garázsába, magamra zártam az ajtót, s az öreg Wartburg volánját markolászva repesztettem hegyen, völgyön át. Merthogy akkor tájt még saját bringám sem volt. Ha jól emlékszem, másodikból maradhattam ki, amikor egy szövetkezeti asztalosműhelyben diákként dolgozhattam egy kerek hónapot, és ötszázforintos fizetésemet, apám megtoldotta annyival, hogy nyolcszázért megvehettem életem első nagybiciklijét. Egy alu-sárvédős, egyenes szarvú, zöld vázas szovjet gépet. Bizonyára legalább annyira örültem akkor a zsírtól ragacsos kétkerekűnek, mint most Miklós a csillogó-villogó Volkswagenjének. Teljesült egy álmom, igaz nem a négykerekű, de csak az enyém volt, s nyergébe pattanva, eshetett eső, fújhatott szél, tűzhetett a Nap, lehetett koromfekete az éjszaka, pedáljait taposva Mercedest hajtó ficsúrnak képzeltem magam. Ballagásra egyik osztálytársam egy Trabantot kapott az apjától, nem mondom, hogy nem irigyeltem, de azt is tudtam, számomra még hosszú és rögös út vezet az autóvásárlásig. De hittem az álmomban, és nagyon akartam, meg tettem is érte, s el is jött a várva várt nap, amikor beülhettem életem első gépkocsijába. Aztán az álom beteljesülése után újabba, újabba, és újabba.

S itt be kell vallanom, immáron nyugdíjasan, minden realitást mellőzve, az észérvektől elrugaszkodva, mostanság is megesik velem, hogy mesés autókról ábrándozom. Bár nap, mint nap, lefekvéskor már sokkal prózaibb, de hála az Égnek, többnyire beteljesülő vágyakat dédelgetek magamban, például, hogy holnap is felébredjek, el tudjam látni magamat, lássak és tudjak járni, jusson étel az asztalomra, családomat ne érje baj, …..de időnként olyan jó kicsit szabadjára engedni a fantáziát.

Szívből szurkolok Miklósnak, és azoknak a fiataloknak, akik mernek álmodozni, és tudnak örülni az eredményeknek, még ha csak részsikerek is, mert az álmokban a jövő, s az egészséges ábrándozók esetében, egy szebb, emberibb jövő fogalmazódik meg, s ha van elegendő hitük, erejük, bátorságuk tenni is érte, akkor az meg is valósulhat, mindannyiunk javára. Álmodjatok hát nekünk is tengert, hegyet, autót, kastélyt, szeretőt, békét, szép új világot!

 

Szentmiklósi István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>