Víz, víz, te csoda

Víz, víz, te csoda

/Kivonatos fordítás/

 

Igor Danilovics Nereszjant, Jalta szülöttét honfitársai delfinembernek nevezik. Már hatéves korában szigonnyal a párnája alatt aludt el. Állítja, hogy mióta eszét tudja, mindig vonzotta a víz. Iskola után minden idejét a tengeren töltötte. Mind hosszabb időre maradt kint a vízen. Ősszel már hideg a víz, de a vadászszenvedély hajtotta. A hideg víz eleinte szokatlan volt, szinte égette, de később élvezetessé vált, olyannyira,hogy a meleg víztől idegenkedett. A merülés mélysége egyre csak növekedett: 15 méterről 20 méterre, majd 40 méterre, a légzésvisszatartása pedig 2 percről 3 percre, majd 6 percre!

Kezébe került egy jógakönyv, amit rongyosra olvasott és néhány hónap gyakorlás után a szívverését 75-ről 25-re csillapította. Étkezésében is változás történt, nem evett húst, halat és tejterméket. Hihetetlen hosszú távú hideg vizes rekordjai vannak. Mint életmentő, több mint 300 sikeres mentéssel dicsekedhet (1977). szavai szerint: „Gyanítom, hogy én bizonyosan vízben születtem, csak az édesanyám titkolja”. Véletlen-e ez az állítás vagy van valamilyen valóságtartalma? Nem tudni. A vízi gyerekekről már többet tudunk.

Igor Boriszovics Csarkovszkíj úgymond a keresztapjuk. A történet az 1960-as évek elején kezdődött. A tudományos kutató foglalkozású Igor Boriszovicsnak 6 hónapra 1,2 kg-mal kislánya született. Nem voltak esélyei a túlélésre. A tragédia ott toporgott a küszöbön. Igor tenyerében tartva a picit, fürdetéskor lassan engedbe a vízbe. Amint kiemelte a vízből, rosszabbul lett a gyerek. Meggyőződött megfigyelése helyességéről, sürgősen megépítette a fürdőszobában saját akváriumának első variánsát. Mind több időt biztosított a kislánynak a vízi léthez, aki napról napra erősödött. Az újjászületés csodája történt a barkácsolt medencében. Igor nem hitt saját szemnek. Lánya evett, aludt a víz alatt. Hét hónapos korában nyitott szemmel ereszkedett le a medence lépcsőjén a fenekére, hogy elfogyassza az ott elhelyezett üveg tejet. Több percet tudott tölteni a víz alatt anélkül, hogy valaha is vizet nyelt volna. Nyilván az újszülöttek így megőrzik a légcső blokkolását, ami a légzési reflex blokkolását vonja maga után, megakadályozva, hogy víz kerüljön a tüdőbe. Ebben nincs semmi csoda. Az embrió több hónapot tölt folyamatosan „víz alatt” a méhlepényben. Csarkovszkíj folytatta kutatását. Állítja, hogy a méhen belüli körülmények mesterséges folytatása nem egyszerűen kedvezően hat a szervezetre, hanem magasabb szintű fejlődési programra állítja. A szokásos szóülések, még azok is, amelyek komplikáció nélkül folynak le, a gyerekre nézvést mindenképp szörnyű megrázkódtatással járnak. Világra jön egy komfortos környezetből – ahol kilenc hónapot töltött a hidro-súlytalanság és nyugalom állapotában – hirtelen ránehezül a földi gravitáció és a légnyomás, továbbá a köldökzsinór gyors átvágása megfosztja 30% oxigéntől. A fölsírás nem más, mint a pánik jele, a megfulladástól való félelem miatt. Ez a születési trauma egy egész életre tárolódik a tudatalattiban. A szervezet védekezési reakciója során kimeríti tartalékait, amit az agy, a szövetek, a csontok, egyes szervek építésére fordíthatott volna. „Szárazföldi” gyerekek első heti súlyvesztesége törvényszerű. Ezzel magyarázható, hogy a „v ízi” gyerekek már induláskor lehagyják társukat, életük első napjától kezdve növelik agytérfogatukat és súlyukat.

Különös, hogy a vízben szülés kedvező hatását az ókori egyiptomiak ismerték. Egy ilyen ókori kéziratban van utalás arra, hogy a fáraók idejében kötelezték rituálisan a vízben szülésre azokat az anyákat, akiknek a gyerekei potenciálisan leendő uralkodóknak számíthattak. Miért veszett el ez a tudás, szokás? A kéziratködös ezoterikus retorikája utal arra, hogy a „vízi” gyerekek gyakran rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, melyeket ma parapszichológiai képességnek neveznek, mint például a telepátia, jövőbe látás, intuíció, stb. Csarkovszkíj „keresztgyerekei” hihetetlen gyorsan lehagyták kortársaikat értelmi, fizikai és pszichikai mutatók alapján. Fantasztikus videók járták be a világot. Két hónapos gyerek megáll apja tenyerén, hat hónaposan önállóan jár, hét hónaposan elkezd beszélni. A vízben szülött Vászja Razenkov két éves korában 33 kilométert úszott megszakítás nélkül, 15 óra alatt. Ez nem sportrekord, tudományos feltárás. Egészen szenzációs jelenségeket tapasztalt Csarkovszkíj a delfináriumban folytatott kísérletei során, a delfinek, vízi gyerekek és gyermeket váró kismamák között. Tökéletesen nyilvánvaló, hogy a delfinek telepatikus úton kommunikálnak a vízi gyerekekkel, sőt vitathatatlanul kommunikálnak a méhen belüli gyerekekkel. Az embrió bizonyos értelemben közelebb van a delfinekhez, mint saját édesanyjához. A delfinek kimondottan pesztrálják a vízben született gyereket. A bálnák és a delfinek úgy közelítenek az emberhez, mint a misszionáriusok a pápuákhoz. Hatalmas agyuk kozmikus méretű könyv tár, sokkal gazdagabb és régebbi, mint az emberé. Csarkovszkíj mesélte, egyik 6 éves vízi gyerekről, aki állandóan csodálkozott, hogy édesanyja mindent kétszer kérdez. Ez a gyerek egyszerűen telepatikus úton érzékelte édesanyja gondolatait, mielőtt ő kimondta volna.

Állítsuk helyre az ember és a természet közötti harmóniát! Most először a történelemben nem tudósokon, királyokon, hadvezéreken múlik az új korszak beköszönte, az új ember megszületése, a világharmónia, hanem fiatal csitri lányainkon. A felelősség is az övék és mindnyájunké.

(A leírtakhoz néhány adalék: Semmelweis Ignácot, az „anyák megmentőjét” a kedves kollégái verték agyon a szülőotthonában. Csarkovszkíj eltűnt valahol Floridában. Geréb Ágnes pedig rabságban sínylődik.)

 

Fordította: Juhász Árpád

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>