„Jónak lenni jó”
Még mondja valaki, hogy korunk agyon frusztrált emberéből mára teljesen kihalt a mélyről fakadó őszinte együttérzés és az emberség. Pedig dehogy. Erre ékes bizonyíték, hogy még csak néhány napja áznak, fázik és éheznek a szegény, békés közel-keleti és afrikai agysebészek és egyéb sorsüldözött tudósok a lengyel-fehérorosz határon, és máris egyként aggódik értük a demokráciában fuldokló nyugat.
Sőt, hogy ennek a nemes érzésnek nyomatékot is adjanak, az egykori világgyarmatosítók nemcsak a szívükhöz kaptak egyszerre, hanem a degeszre tömött bukszájukhoz is. Úgyhogy, a velõtrázó halálsikollyal is felülrõ segélykiáltásokat meghallva, rögtön át is utaltak potom 700 ezer eurót a szegény, kitikkadt sivatagi Odüsszeuszok számára. Amely pitiáner összeg, természetesen csak amolyan kezdeti gyorssegély, mert az egykori kalmárszellemű rabszolgatartókból mára liberális filantrópokká átvedlett fejlett erkölcsű nyugat nem ismer határokat, ha az egykori kizsákmányoltjait kell megmenteni és dédelgetni. Ebből fakadóan, de mégis vannak olyan határok, amelyeknek még a látványától is áll a hajuk, komoly székrekedéssel kombinálva. Pont ilyen a lengyel és a magyar határokon lévő „Atlanti fal”, amely jelen esetben nem bunker erdőből, aknamezőkből, beton sárkányfogakból és géppuska tűzfészekből áll, hanem csak amolyan tornaórán is játszva megmászható és csípőfogóval is lazán átvágható drótkerítésből, ami éppen, hogy megfelel a trendi humánum követelményeinek. Pedig hát, tök fölösleges nekünk ilyen rettenthetetlen hős végvári vitézt játszani, mert Hunyadi János és Sobieski János óta igazán tudhatnánk már, hogy mennyire hálátlan dolog Európa déli és keleti gyepüjeit önerőből megvédeni. Pont ezt igazolja Ursula von der Leyennek (a Rajna harminc kilós tündérjének) ama üzenete, harcosan megfenyegette a Lukasenka névre hallgató belorusz főbojárt, hogy: „Föl kell hagynia az emberi életek kialakulásával!” (Hát, ha ettől nem fossa le a bokáját, akkor semmitől!) A húzós kérdés már csak az, hogy vajon miképpen akarják átadni a roppant bőkezű adományokat, a végkimerültség határán lévő egzotikus pártfogoltjaik számára. Mert gondolom, azért még ők sem annyira hülyék, hogy egyenest a szláv Idi Amin Dada párnás kezei közé utalják át a mesés összeget. (Mert az kb. ugyanaz lenne, mintha a Várkonyi Andika és a Lőlő öblös vájdlingjába szórták volna jó magasról a menyasszonytánc előtt.) Úgyhogy, ezt a megindító humánumot nyugodtan el is felejthetjük, hiszen ez is csak mocskos érdekpolitika, ahogyan minden más a világon. Ehhez elég csak megnézni a vastagon kitömött tudatmódosító liberális médiaipar ördögi ténykedését. Mert pl. ahol csak dachaui rabokra hasonlító, csonttá fogyott, síró-rívó és szegényes rongyaikat óbégatva tépkedő muzulmán nőstény bandákat és gyerekeiket látni, az tutira az álliberális média érzékenyítő propagandája. Ahol viszont csak életerős, kigyúrt hímgyilkoló gépeket lehet látni vérbeforgó szemekkel, kisebb méretű sziklákat dobálni a hazájuk határát hősiesen védő keresztény határőrökre —, na, az a jobboldali média. Mondjuk, nekem még a bokor arcú hálóinges buzik nagyon hiányoznak, de sajnos rajtuk nem látszik semmiféle ismertetőjel, elvégre mégsem nézhetnek ki úgy, mint egy színpompás ara papagáj az adott ostromkörülmények között. Úgyhogy, most már csak a legendásan kemény orosz télben bízhatunk, amely köztudottan még Napóleon félelmetes Grand Armié-ját és Hitler Wermacht-ját is simán térdre kényszerítette. (Hát még ezeket a sivatagi forrósághoz szokott természeti népeket!) Amúgy, meg fizikai képtelenség, hogy ez a sok tíz meg százezer paleotikumban ragadt előember csak úgy gyalog sétált volna ide 5-10 ezer km-t, még ha olyan szívósak is, mint a cserzett bocskorszíj —, plane a népes pereputtyal. Úgyhogy, ép eszű fehér ember számára egy percig sem kérdéses, hogy kik a történelem eddigi legnagyobb népvándorlásának hátterében. Amelyhez közel Mózes népének bolyongása a sivatagban csak egy egyszerű hétvégi szafari volt. Ahogy minden egyes kalmárszellemű pusztító háborúra, úgy erre is akad bőven pénz, fegyver meg paripa, melyet ebben az esetben a fapados repülő vagy vonatjegy, a legújabb okosteló és pár ezer euró zsebpénz helyettesít. Bár, még nem folyik hektó számra ártatlan európai emberek millióinak a vére az utcákon és a harcmezőkön, de okulva a történelemből soha ne feledjük, hogy ez csak önámító illúzió. Mert, igenis, egy olyan globális méretű pusztító világháború zajlik napjainkban, amelyhez hasonlóan alattomosat még soha nem látott az emberiség. mivel, ma már nem lehet csak úgy „kisfiúkat meg kövér fiúcskákat” vagányan rágógumizva ledobálni gyanútlan civilek százezreire, tízezer méter magasról (mert, már másoknak is van), ezért most már megteszi a sokkal olcsóbb és sokkal pusztítóbb globális covid-terror és a szintén mesterségesen gerjesztett világgazdasági válságok, a profin megszervezett sokmilliós népvándorlással kombinálva. Továbbá, a legidillikusabb pillanatainkban se felejtsük el, hogy ez a mostani Bilderberg-féle csúcsparazita patkánytenyészet egytől-egyig Mózes emlőjén hízott ilyen szörnyeteggé. Ez a sátáni fajta előbb húzatná ki az összes göndör haja szálát, meg a tíz centis karmait érzéstelenítés nélkül, minthogy valami jót is tegyen önzetlenül az emberiségnek. Amúgy, már azt sem értem, hogy az általuk gerjesztett és pénzelt előember invázióval mégis kit lehet még itt érzékenyíteni Európa fehér őslakosai közül, az iszonyatosan szenvedő muzulmán asszonyok és gyerekek látványával? Főleg akkor, amikor már a nagy jólét teljesen elpuhult és meghülyült nyugati őslakos adófizető polgárt is lassan visszakényszerítik Ötzi életmódjára. Ha eddig nem is volt különösebb baja a korrupt és kretén vezetői által rákényszerített ingyen elvtartással, a menetrend szerinti mészárlásokkal és a nemi erőszakokkal, azért már a szájkosárban fuldokló, áramtalanított és gyertyafénynél nagykabátban a nyugati őspolgárban is csak fölmerül a kérdés. Hogy van ez? Ha itt sincs már megfizethető ennivaló, áram és nincs központi fűtés sem, akkor mégis ki az a hülye, barom állat, aki csak azért is itt akar élni a saját háza meleg éghajlata helyett? Ahol azért csak könnyebb lenne kuszkuszt meg kecskehúst zabálni egy hűvös sárkunyhóban, mint egy német beton kecóban, ahol lassan nem lesz se áram, se folyóvíz és még az ablakokon is jégvirág lesz. Úgyhogy, előbb-utóbb úgyis rájön, hogy ennek a roppant agresszív érvénytelen sáskafajnak egyáltalán nem az a célja, hogy békésen és beilleszkedve dogozzon egy jobb élet reményében, hanem az, hogy hódító módjára erőszakosan befészkelje magát a kész tutiba.
Nos, a fönt leírt nyomós tények után nincs más hátra, mint, hogy felelősségem teljes tudatában kijelentsem, hogy az ordítóan méltatlan fejedelmi luxusuk biztonságából ajvékoló álliberális parazitákkal ellentétben, mi, egyszerű dolgos európai emberek vagyunk a valódi jóemberek és a humanisták! Mert: mi marhára nem akarjuk, hogy életerős, fiatal férfiak puszta kalandvágyból és ősi munkaundortól vezérelve, egyetlen füttyszóra otthon hagyják a népes családjukat meg a szülőföldjüket, és nyomorult üldözöttet játszva 6-7 határon keresztül átgázolva ide csörtessenek. Mi piszkosul nem kérünk abból, hogy itt nem dolgozva, halálra unják magukat és a mi lányainkra, meg az asszonyainkra vadásszanak kedvükre, amikor éppen rájuk jön a trópusi kangörcs. Miközben, a fölvilágosult keleti humanizmus jegyében, a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül úgy otthon hagyják az egész családjukat, mint eb a Szaharát. Mondván, Európában úgyis lesz majd elég fehérmájú asszonyállat, aki készséggel eltartja, és a tenyeréből eteti őket. De nem akarjuk azt sem, hogy a szegény, kiéhezett vándorok szemét bántsák a kurta miniszoknyák, meg a testhez simuló sztreccs-nacik látványa —, nem is beszélve a náluk szigorúan tiltott kurvás bikiniről! De, jó érzésű keresztény őslakosként nem tűrhetjük azt sem, hogy szegény, viharvert „menedékkérők” sokkot kapjanak a keresztény templomok, a szobrok és egyéb embert ábrázoló művészeti alkotások láttán. Ez már maga lenne a tudatos emberkínzás. De nem kívánjuk őket a tisztátalan ebek, macskák és disznók borzasztó látványának sem kitenni, főleg a sült kolbász rettenetes illatával nem akarjuk őket ingerelni. Továbbá, nem kívánhatjuk el tőlük, hogy a fura angol WC-inket guggolós pottyantónak nézzék és, hogy a fürdőkádjainkat Nasszer-gátnak használják. Mert így okvetlenül le lenne fosva még a csempe is, ami egyedül csak minket zavarna, de nagyon. Azt meg végképp nem vennénk a szívünkre, hogy egy büfében vagy egy étteremben rákényszerüljenek késsel meg villával enni, miközben ősidők óta hozzá vannak szokva, hogy otthon a közös tálból, a földön ülve jobb kézzel markolásznak bele a mennyei egzotikus csemegékbe. Valódi jóemberek lévén, mi azt sem kívánhatjuk, hogy pont itt, a bűnös Európában szokjanak rá az alkoholra, a kábítószerre és a buziságra, amely fertő mifelénk már lassan törvénybe lesz iktatva. Na, nem mintha ők nem ismernék és gyakorolnák is lelkesen az efféle kilengéseket, csak hát arrafelé még nyilvános kivégzés jár az ilyesmikért.
Egyébként még a legkorlátoltabb ösztönlénynek is föltűnhetett már, hogy ez a menetrendszerűvé vált tömeges sáskajárás tökéletes összhangban van a szintén állandósult covid-terrorral. Míg tőlünk, fehér európai őslakosoktól a humanizmus jegyében simán elvárják, hogy föltartott kézzel adjuk meg magunkat a keletről és Afrikából ránk zúduló erőszakos honfoglaló áradatnak, és mindenféle egészségügyi kontroll nélkül még forrón ölelgessük is őket, addig egész Európa (köztük hazánk) hamarosan átalakul egy tüchtig dél-afrikai apartheid rendszerré. Egy olyan Európává, ahol az erőszakos toxi-szuris eutanáziát makacsul elutasítókat minden alapvető emberi joguktól meg fogják fosztani az önjelölt Mengelék. Úgyhogy, a jelen elmebajt elnézve, immár semmi kétségem afelől, hogy nagyon rövid időn belül sok millió honfitársammal egyetemben egy elnyomott őslakos zulukaffer leszek a saját hazámban. Csak a számomra elkülönített ajtón léphetek majd be az esetleges munkahelyemre, eleve megszabják, hogy hol gürizhetek orrvérzésig, aprópénzért, hogy hol lakhatok, és nem ülhetek majd le ugyanazokra a helyekre, mint az élenjáró beoltottak. Továbbá, engedetlen jogfosztott páriaként, a buszokon is csak leghátul ülhetek majd az erre kijelölt helyen —, a többiről már nem is beszélve. És ez bizony nem egy túlzó analógia, mert a sátáni erők már régen gondoskodtak róla, hogy két, egymást acsarkodva utáló kasztra szakadjon minden társadalom. A többszörösen oltottakra (a jófiúkra) és az oltatlanokra, azaz a rossz fiúkra. Mondjuk, egy homlokig maszkos laza ököl pacsi után, eddig az volt a menő divat, hogy egy egyszerű „szia”, vagy „jó napot” helyett sokan úgy köszöntek egymásnak, hogy „te hol bankolsz cukorborsó?” Na, ezután majd úgy lesz, hogy „van-e már védettségi flepnid, barátom?” Mert, ha nincs, akkor távozz tőlem sátán a jó édes anyádba! Na, hát ez az, amiben én marhára nem akarok részt venni. De, azért szeressük egymást gyerekek! Ugyi?
Horváth András